Könnyű belátni, hogy egy átlagos „test-felhasználó” mennyire mostoha körülmények között „tartja” a lábát. Gyakran még a megfelelő méretű helyet sem kapja meg, mert a kényelmetlen cipő összepréseli. Bár a talp és a lábujjak minden lépésnél mozognak, ez a mozgás sokszor túlságosan egyhangú. Mivel a lábak – szó szerint – nincsenek szem előtt, könnyen megfeledkezünk róluk, pedig ha jobban belegondolunk, egész életünk során jó szolgálatot tesznek azzal, hogy „fuvarozzák” a testünket.
Lábunk 26 csontból, 33 ízületből és több mint 100 izomból, ínből, illetve szalagból áll. Ha ezek a részek összhangban működnek, gond nélkül tudunk állni, járni, futni és ugrani. Ha azonban ezek közül néhány nem működik megfelelően, az különféle lábproblémákhoz vezethet. A csontok nem megfelelő helyzete és az ízületek korlátozott mozgástartománya hatással lehet a test magasabban lévő struktúráira is, hozzájárulva a térd-, csípő- és gerincfájdalmakhoz.
Az egészséges lábak létfontosságúak a mobilitás szempontjából. Egy átlagos ember élete során körülbelül 160 000 kilométert gyalogol. A nagy szám ellenére sem fektetünk ugyanolyan hangsúlyt a lábaink ápolására, mint testünk más részeire. „A lábak egészségének megőrzése a napi rutin része kell, hogy legyen” – mondja Sarah Curran, a Cardiffi Metropolitan Egyetem podiátria főelőadója. „Csak azért, mert a legtávolabb vannak a szemedtől, még nem szabad, hogy elhanyagolja őket!”
A megelőzés jobb, mint a gyógyítás. Ha a baj egyszer kialakul, „a fájdalmas láb vagy lábszár teljesen legyengítheti az embert” – figyelmeztet Richard Leigh, a londoni Royal Free Hospital podiátriájának vezetője, a diabéteszes lábproblémák specialistája. És mivel a lábunk annyira fontos a mobilitás és a függetlenség megőrzéséhez, ha valami gond van, az pszichésen is megterhelő lehet.
„A mobilitás elvesztése jelentős pszichológiai hatással lehet az egyénre” – mondja Jim Bolton, a Royal College of Psychiatrists munkatársa, aki a fizikai betegségek pszichológiai következményeinek kezelésében segít az embereknek. „Ez magában foglalhatja a függetlenség elvesztését, az olyan szokásos szerepek háttérbe szorulását, mint a szülői vagy munkavállalói feladatok, illetve az önbizalom elvesztését.” Valóban, a pszichiátriai zavarok, különösen a szorongás és a depresszió, több mint kétszer olyan gyakoriak a hosszú távú fizikai betegségben szenvedők körében, mint az általános lakosságban.
Tekintettel arra, mennyire támaszkodunk a lábainkra, talán nem meglepő, hogy – ahogy Curran rámutat – „sokunknak életünk egy bizonyos pontján lábproblémái lesznek”. A vázizomrendszeri problémákkal összefüggő háziorvosi konzultációk közel egyharmada a lábfej és a boka fájdalmaival kapcsolatos. Ráadásul 2014–2015-ben összesen 2,2 millió munkanapot vesztettek el Nagy-Britanniában a lábbal összefüggő munkahelyi megbetegedések (például osteoarthritis és íngyulladás) miatt – bár ez a szám az egész alsó végtagot, nem kizárólag a lábfejet foglalja magában.
A bokasüllyedés egyik leggyakoribb oka a talp és lábboltozatot tartó izmok gyengesége. Ha ezek az izmok (például a rövid talpizmok, valamint a lábszár és boka stabilizáló izmai) elgyengülnek vagy nem megfelelően működnek, a lábboltozat lesüllyed, a boka pedig befelé fordulhat (pronáció). Ez a jelenség okozza a bokasüllyedést (más néven lúdtalpat).
A bokasüllyedés nem áll meg a lábnál, hanem továbbgyűrűzik felfelé is:
Ezért érdemes a bokasüllyedést nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is komolyan venni, és rendszeresen végezni talptorna gyakorlatokat.
A hétköznapi életben és a harcművészetekben is kulcsfontosságú a test stabilitása és a megfelelő egyensúly megtartása. Ez az „alapozás” szó szerint a lábaknál, pontosabban a talajfogásnál kezdődik. Ha a talp és a lábfej izmai nincsenek bemelegítve, vagy túl merevek, nehezebben érezhető a talaj és a test súlypontja.
A lábfejben és a bokában számtalan apró izom, ín és ízület található; ezek helyes működése nélkül sokkal könnyebb kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedni.
Számos keleti mozgásrendszer és masszázsterápia tanítja, hogy a talpon több fontos reflexpont helyezkedik el. Ezek stimulálásával nemcsak a lábfejek frissíthetők fel, hanem az egész test energiaszintje javítható.
Az Aikidó gyakorlása nemcsak fizikai, hanem mentális edzés is. A bemelegítés során érdemes tudatos figyelmet szentelni a lábaknak, lábujjaknak és a talpaknak.
Természetesen számtalan módja van a lábfejek és a talpak bemelegítésének. Néhány egyszerű példa:
A lábfejek, a lábujjak és a talp átmozgatása sokkal több, mint „extra” gyakorlat a bemelegítésben. Kulcsfontosságú a hétköznapi életben, a sérülések elkerülésében és az egészséges mozgásminták fenntartásában. Hozzájárul az energiaáramlás, a fókusz és a testtudat fejlesztéséhez – ami a harcművészetek egyik fontos alappillére.
Felhasznált irodalom: The Pharmaceutical Journal
Kapcsolódó cikkek: