A tatami hívó szava:

Útmutató hezitáló aikido kezdőknek és stratégiák oktatóknak

• 2025. június 14.
• Németh Ferenc

Bevezető

Előző két cikkünkben az "Aikido Bermuda-háromszögének" mélyére ástunk: először azokat az okokat vizsgáltuk, amelyek miatt a lelkes érdeklődők gyakran el sem jutnak az első edzésig, majd a második cikkben "Az első edzésen túl" azt boncolgattuk, milyen egyedi dinamikák érvényesülnek egy specifikus aikido stílusban a már elindult teljesen kezdők és a más rendszerekből érkező haladók esetében. Mostani, befejező részünkben a megoldásokra, a bátorításra és a gyakorlati lépésekre fókuszálunk. Szót ejtünk arról, hogyan közelíthet egy hezitáló érdeklődő a félelmeihez, miért érdemes kitartani az aikido útján, milyen stratégiákat alkalmazhatnak az oktatók a kezdők támogatására, és milyen értékrendet képvisel egy olyan dojo, amely nem csupán "ügyfeleket" gyűjt.

Amikor a dojo nem piac: Az értékalapú gyakorlás, a megváltozott elvárások és az oktatói erőforrások

Érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni azon a jelenségen, amit sok, régóta harcművészetet oktató mester észlelhet: mintha a "kocka megfordult volna". Régebben a tanítványjelölt érezte megtiszteltetésnek, ha egy dojóba bebocsátást nyert, és megbecsülte a lehetőséget. Ma gyakran az az érzésünk, mintha tálcán kínálnánk a jobbnál jobb lehetőségeket, és nekünk, oktatóknak kellene örülnünk, ha valaki éppen hozzánk jelentkezik a sok választható opció közül.

Ez a szemléletbeli eltolódás összefügghet a fogyasztói társadalom általános mintáival, ahol a "szolgáltatás" és az "ügyfélélmény" került előtérbe. Azonban egy hagyományos értékeken alapuló dojo – ahol az oktatás alapvetően nem a pénzről, hanem a tudás, a tapasztalat és a harcművészet szellemiségének átadásáról szól – más alapokon nyugszik. Ha az anyagiak nem képezik az elsődleges motivációt, az oktató nincs rákényszerítve arra, hogy mindenáron "ügyfeleket" gyűjtsön. Ez szabadságot ad arra, hogy azokra az értékekre koncentráljon, mint a kölcsönös tisztelet, a kitartás és a valódi elköteleződés.

Fontos megérteni azt is, hogy egy teljesen új ember bevezetése az alapokba rendkívül sok erőforrást igényel az oktató és gyakran a haladóbb tanítványok részéről is. Az alapmozdulatok, az etikett, a biztonságos esések tanítása, a személyre szabott figyelem sokkal több energiát és időt emészt fel, mint egy már gyakorló tanítvány szinten tartása vagy továbbfejlesztése. Ezért egy értékalapú dojo számára nem feltétlenül "kifizetődő" (sem időben, sem energiában, sem a közösségépítés hosszú távú céljait tekintve) olyanokkal foglalkozni, akik csak rövid időre, komolyabb szándék nélkül "belekóstolnak", majd pár hónap után eltűnnek. Mindezeken túl, az aikido és a csikung oktatása jellegéből adódóan is egy egymásra épülő, fokozatos haladást lehetővé tévő képzési rendszert kíván meg. Nem olyan mozgásformák ezek, ahol a rendszeresség kevésbé számít, vagy ahol egy-egy kihagyott alkalom könnyen pótolható. Az alapok stabil elsajátítása nélkülözhetetlen a további fejlődéshez, és minden új technika, minden mélyebb megértés a korábban tanultakra épül. Ezért a rendszertelen részvétel nemcsak a tanítvány saját fejlődését hátráltatja, de az oktató számára is megnehezíti a tudás hatékony és koherens átadását. Az oktató személyes energiáját, idejét és tudását fekteti minden tanítványba, és természetes igénye, hogy ez a befektetés egy elkötelezett, fejlődni vágyó gyakorlóban találjon viszonzásra, aki tiszteletben tartja a tanulás folyamatát.

Talán ezt a fajta kölcsönösséget és értékrendet is meg kellene érteniük a jelentkezőknek: egy ilyen dojo nem egyszerűen egy szolgáltatást nyújt, hanem egy lehetőséget kínál egy közös útra, amiért cserébe elkötelezettséget és tiszteletet vár. Ez nem a "vevőnek mindig igaza van" elvén működik, hanem a mester-tanítvány viszony és a közösség értékein alapul.

Mielőtt telefonálnál: Néhány gondolat és gyakorlati tipp a hezitáló érdeklődőknek

Talán magadra ismertél néhány fentebb leírt helyzetben vagy érzésben? Érezted már azt a hatalmas kezdeti lelkesedést egy új dolog iránt, amit aztán érthetetlen szorongás vagy halogatás követett, még akkor is, ha már komoly lépéseket tettél felé (mint például egy aikido gi megvásárlásának tervezgetése vagy akár maga a vásárlás)?

Ha igen, nem vagy egyedül. Ez egy nagyon is emberi jelenség. Az új dolgok elkezdése, különösen egy olyan összetett és elköteleződést igénylő út, mint az aikido, valóban ijesztő lehet. Felmerülhetnek benned kérdések:

• Vajon elég jó leszek?
• Be fogok tudni illeszkedni a csapatba?
• Mi van, ha megsérülök?
• Tényleg nekem való ez hosszú távon?
• Megéri a befektetett időt, pénzt, energiát?

Egyik blog cikkemben azt írom, hogy mielőtt jelentkezel "10 év meditáció" szükséges – ezzel arra utalva, hogy a valódi elhatározás mély önreflexiót, a motivációk és félelmek őszinte mérlegelését igényli. Nem arról van szó, hogy bárkit is elijesszen, sokkal inkább arról, hogy ösztönözzön egyfajta belső felkészülésre.

Mielőtt telefont ragadsz, vagy végleg lemondasz egy lehetőségről, amin már sokat gondolkodtál, érdemes egy pillanatra megállni és őszintén szembenézni önmagaddal:

• Mi a valódi "miérted"? Mi az a mélyebb ok, amiért vonzódsz az aikidóhoz? Ez a belső hajtóerő elég erős ahhoz, hogy átsegítsen a kezdeti nehézségeken?
• Milyen félelmeid vannak? Nevezd meg őket! Gyakran már az is segít, ha tudatosítjuk, mitől is tartunk valójában. Reálisak ezek a félelmek? Lehet rajtuk változtatni, vagy segítséget kérni a kezelésükhöz?
• Mit vársz az aikidótól? Reálisak az elvárásaid? Készen állsz a fokozatos fejlődésre, a kitartó munkára?

Gyakorlati lépések a hezitálás csökkentésére:

• Beszélj nyíltan az aggodalmaidról! Amikor felhívod az oktatót, vagy írsz neki, ne félj megemlíteni, ha vannak kétségeid, félelmeid (pl. "Korábban sosem sportoltam rendszeresen", "Tartok a sérülésektől", "Nem vagyok biztos benne, hogy be tudok illeszkedni"). Egy jó oktató értékelni fogja az őszinteségedet és igyekszik majd megnyugtató válaszokat adni.
• Kérdezz rá a "nulladik" lehetőségre! Érdeklődd meg, hogy elmehetsz-e csak megnézni egy edzést, vagy esetleg az edzés előtt/után pár percre beszélni az oktatóval, mielőtt elköteleznéd magad egy próbaedzésre. Az ismeretlen környezet és emberek látványa sokat segíthet.
• Vigyél magaddal egy barátot! Ha a szociális szorongás vagy az újtól való félelem nagy, kérdezd meg, hogy egy barátod elkísérhet-e az első alkalomra (akár csak nézőként, vagy kipróbálóként ő is). Egy ismerős arc jelenléte biztonságérzetet adhat.
• Tűzz ki nagyon kicsi, elérhető célt! Például: "A célom csak annyi, hogy elmegyek az első edzésre és ott maradok végig, függetlenül attól, mennyire érzem magam ügyesnek." Ne a tökéletességre törekedj az elején, a részvétel maga a siker!

Nincs semmi baj azzal, ha valaki végül úgy dönt, mégsem vág bele. De talán ha őszintén végiggondolod ezeket a kérdéseket és teszel néhány apró lépést a félelmeid kezelésére, közelebb kerülsz ahhoz, hogy a döntésed valóban a tiéd legyen, és ne a ki nem mondott félelmek vagy a pillanatnyi hangulatok irányítsák. Az önismeret az első lépés lehet egy tudatosabb és bátrabb döntés felé – akár az aikido tatamijára, akár egy másik útra vezet is az.

Miért éri meg mégis? – Az aikido (és más elmélyült gyakorlás) ajándékai a kezdeti nehézségek után

Bár a kezdés kihívásokkal járhat, és a fenti sorok talán a nehézségeket domborították ki, fontos beszélni arról is, miért érdemes kitartani és átlépni a kezdeti akadályokat. Az aikido útja, mint sok más harcművészeté vagy komoly elköteleződést igénylő tevékenységé, rengeteg ajándékkal kecsegtet azok számára, akik vállalják a kihívást:

• Testi-lelki egyensúly és a "flow" élménye:

  Az aikido nem csupán fizikai erőnlétet és koordinációt fejleszt, hanem mélyen hat a mentális állapotra is. A légzőgyakorlatok, a koncentráció és a tudatos mozgás segítenek a stressz kezelésében, a belső béke megtalálásában. Van, aki annyira rátalál erre a belső áramlásra, arra a bizonyos "flow" érzésre a gyakorlás közben, hogy otthon is órákat tölt a mozdulatok finomításával, egyszerűen azért, mert – ahogy egyik elhivatott, tapasztalt gyakorlótársunk fogalmaz – "szereti ezt az érzést."

• Önbizalom és önismeret:

  A technikák elsajátítása, a fizikai és mentális korlátok leküzdése növeli az önbizalmat. Az edzéseken szerzett tapasztalatok tükröt tartanak elénk, segítve önmagunk jobb megértését, erősségeink és gyengeségeink felismerését.

• Fegyelem és kitartás:

  A rendszeres gyakorlás fegyelemre és kitartásra nevel, olyan tulajdonságokra, amelyek az élet minden területén hasznosak.

• Konfliktuskezelés új perspektívából:

  Az aikido alapelvei – a harmónia keresése, az ellenfél erejének elvezetése, a nem-ellenállás – új nézőpontot adhatnak a mindennapi konfliktusok kezeléséhez is.

• Közösséghez tartozás:

  Egy jó dojo támogató, összetartó közösséget jelent, ahol barátságok szövődhetnek, és ahol a tagok segítik egymást a fejlődésben. Ez az érzés, hogy tartozol valahová, ahol elfogadnak és támogatnak, felbecsülhetetlen értékű.

• Folyamatos fejlődés öröme és a művészi minőség keresése:

  Az aikido és más hasonló, elmélyült gyakorlást igénylő utak (mint például a csikung) egy olyan utazást kínálnak, amelyen mindig van hova fejlődni. Sokunk számára a gyakorlás nem csupán testedzés vagy technikai tudás megszerzése, hanem egyfajta alkotó folyamat, törekvés egyfajta mozgásbeli és belső harmóniára, ami egy gyönyörű zeneműhöz vagy táncelőadáshoz hasonlítható. Amikor látjuk egy mester tökéletes mozdulatát, az valóban libabőrt okozhat, és ez a minőség inspirál minket a saját utunkon. Ez a folyamatos tanulás és önmagunk meghaladásának lehetősége állandó motivációt és sikerélményt nyújthat.

Tehát, bár az első lépések megtétele néha ijesztőnek tűnhet, a tatamin túl egy olyan világ várhat, amely gazdagabbá, kiegyensúlyozottabbá és tudatosabbá teheti az életedet.

Mit tehet az oktató? Stratégiák a "lelkes hiányzók" megtartására

Bár nincsenek varázsszerek, és láthatóan még a leggondosabb felkészítés és legvonzóbb ajánlatok (mint egy ingyenes hónap és baráti légkör) sem mindig elegendőek a mélyen gyökerező belső gátak áttörésére, az alábbi stratégiák segíthetnek egy támogató környezet kialakításában:

• Empatikus és proaktív kommunikáció:
  • Gyors, barátságos válaszok: Az első érdeklődéstől kezdve.
  • Világos tájékoztatás: Mi várható az első edzésen? Milyen a dojo légköre? Mit hozzon magával?
  • Normalizáljuk a félelmeket: Tudatosítsuk, hogy a kezdeti izgalom, ügyetlenség teljesen rendben van. Mindenki így kezdi.
  • Személyes figyelem: Ha valaki már ruhát vett, egy bátorító üzenet vagy telefonhívás sokat számíthat. Érdeklődjünk finoman az esetleges aggodalmairól.
• Az első lépés megkönnyítése:
  • Próbalehetőség: Ingyenes vagy kedvezményes első edzés, esetleg egy rövid, kifejezetten kezdőknek szóló bevezető kurzus.
  • Megfigyelés: Lehetőség, hogy először csak megnézzen egy edzést.
• Támogató és ítélkezésmentes környezet:
  • Hangsúly a fejlődésen, nem a tökéletességen: Bátorítsuk a próbálkozást, dicsérjük az erőfeszítést.
  • Pozitív közösség: Egy befogadó, segítőkész csapat (ahol a tagok inkább barátok, mint versenytársak) sokat enyhíthet a szociális szorongáson. Esetleg egy "buddy system" (tapasztaltabb társ segíti a kezdőt) is működhet.
• Reális elvárások kialakítása:
  • Őszinteség az aikido természetéről: Beszéljünk nyíltan a kihívásokról és a hosszú távú elköteleződés szükségességéről is.
  • Fokozatosság: hangsúlyozzuk, hogy a fejlődés egyéni ütemben történik.

Fontos tudatosítani, hogy ezek a stratégiák elsősorban a külső környezetet és a kommunikációt célozzák. Segítenek csökkenteni a félreértéseket, enyhíteni a külső nyomást és barátságos légkört teremteni. Azonban az oktató legjobb szándéka és erőfeszítései sem pótolhatják a hiányzó belső motivációt, azaz az egyén saját, mélyről fakadó "akarási vágyát". A dojo biztosítja a lehetőséget, a támogatást és a tudást, de a küszöböt átlépni, és az úton elindulni végül mindig az egyénnek kell.

Végső gondolatok (a cikksorozathoz)

A "lelkes hiányzó" jelensége összetett, és ritkán személyes támadás az oktató vagy a művészet ellen. Sokkal inkább az emberi pszichológia mélyén gyökerező folyamatok eredménye, ahol a belső motiváció, a személyes "miért" erőssége és a különféle, gyakran rejtett félelmek és szorongások csapnak össze. Ezt tovább árnyalhatják a modern kor, különösen a pandémia utáni időszak társadalmi változásai, mint az otthon megnövekedett komfortja és a képernyő-központú életmód, amelyek növelhetik a valós, személyes jelenlétet igénylő tevékenységekkel szembeni gátakat. Az elköteleződés útja egyedi, és a különböző hátterű (teljesen kezdő vagy más stílusból érkező haladó) gyakorlók más-más kihívásokkal és lehetőségekkel találkoznak.

Oktatóként a türelem, az empátia és a lehetséges okok megértése segíthet abban, hogy hatékonyabban támogassuk az érdeklődőket az első, gyakran legnehezebb lépések megtételében, és egy olyan értékalapú közösséget építsünk, amely a kölcsönös tiszteletre és a valódi fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Egy barátságos, bátorító szó vagy egy jól időzített gesztus néha csodákra képes – de a valódi elhatározásnak és a kitartásnak az egyénből kell fakadnia.

Gondolatébresztő – Ossza meg tapasztalatait!

• Oktatóként:

  Tapasztalt már hasonlót a saját dojo-jában vagy más területen? Milyen stratégiák váltak be Önnek a kezdők bátorítására és megtartására? Hogyan kezeli a különböző hátterű (teljesen kezdő vs. haladó) tanítványok integrálását?

• Ha Ön is volt hezitáló kezdő (bármilyen területen):

  Mi segített végül átlépni a küszöböt és belevágni? Milyen félelmei voltak, és hogyan küzdötte le őket? Ha már gyakorló, mi tartja meg az úton?

• Mindenkinek:

  Milyen gondolatai vannak a cikkben felvetett pszichológiai okokkal vagy társadalmi jelenségekkel kapcsolatban?

Várjuk hozzászólásaikat és tapasztalataikat!