Az első edzésen túl:
A 'tiszta lap' előnye és a haladó gyakorlók kihívásai egy egyedi aikido stílusban
-
-
Bevezető
Előző cikkünkben az "Aikido Bermuda-háromszögének" mélyére ástunk, és azokat a pszichológiai, társadalmi és egyéb tényezőket vizsgáltuk, amelyek miatt a kezdetben lelkes érdeklődők gyakran el sem jutnak az első edzésig. Mostani írásunkban egy lépéssel tovább megyünk: mi történik azokkal, akik mégis átlépik a dojo küszöbét? Hogyan alakul a hosszú távú elköteleződésük, és milyen egyedi dinamikák figyelhetők meg, különösen egy specifikus, kevésbé elterjedt harcművészeti vonalat képviselő közösségben, mint amilyen például a Shoji Nishio-féle aikido? Ebben a részben a teljesen kezdők és a más stílusokból érkező, tapasztaltabb gyakorlók eltérő kihívásait és lehetőségeit járjuk körül.
A hosszú távú elköteleződés összetettsége egyedi stílusokban
A hosszú távú elköteleződés és a dojóban való megmaradás összetett kérdés, amelyet számos tényező befolyásol az első edzésen való megjelenés után is. Különösen érdekesek azok a dinamikák, amelyek egy specifikus, egyedi vonalat képviselő harcművészeti közösségben, mint például a Shoji Nishio nevéhez fűződő, fegyveres gyakorlatokban gazdag aikido stílusban alakulnak ki.
A "tiszta lap" áldása: Amikor a kezdő előnyben van
Gyakori tapasztalat az ilyen speciális rendszerekben, hogy a teljesen kezdők, akik "tiszta lappal" érkeznek, gyakran könnyebben és mélyebben integrálódnak, mint azok, akik már más aikido stílusokban szereztek jártasságot. Számukra minden új, nincsenek prekoncepcióik vagy felülírandó szokásaik. Nyitottan fogadják a tanításokat, és az adott stílus specifikumai válnak számára az "aikidóvá". Ezért egy olyan dojóban, amely egyedi és mélyreható rendszert oktat, a kezdők "tudatlansága" és nyitottsága kezdetben éppen hogy előnyt jelenthet a hosszú távú elköteleződés és a stílusba való mély integrálódás szempontjából.
A tapasztalt gyakorló akadályai: Alkalmazkodás és "visszatanulás"
Ezzel szemben a haladóbb, más rendszerben szocializálódott gyakorlóknak nemcsak új technikákat és elveket kell elsajátítaniuk, hanem gyakran egy már meglévő, bebetonozott tudásbázist és mozgáskultúrát is át kell értékelniük, sőt, részben "elengedniük". Ez jelentős mentális és fizikai kihívást jelenthet, és belső ellenállást válthat ki. Úgy érezhetik, hogy az "ő aikidójuk" más, és nehezükre esik elfogadni a szokatlan hangsúlyokat, például a Nishio-stílusban kiemelt szerepet kapó fegyveres formákat és azok kapcsolatát a pusztakezes technikákkal.
Ezért a korábban említett önreflexiós felhívás – hogy minden jelentkező alaposan gondolja végig, valóban tudja-e vállalni egy új út kihívásait – fokozottan érvényes azokra a haladó gyakorlókra is, akik egy számukra jelentősen eltérő rendszerhez közelednek. Itt a kihívás nemcsak az alapok elsajátítása, hanem a meglévő tudás rugalmas kezelése és az új iránti őszinte nyitottság.
Az "üres pohár" filozófiája: A tanulás alapfeltétele
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a fajta "rugalmatlanság" vagy nehézkes alkalmazkodás a már tapasztalt gyakorlók részéről nem feltétlenül pozitív jelenség, és ellentmond annak a nyitottságnak és befogadó készségnek, amely a harcművészetek (és általában a tanulás) szellemiségének alapját kellene képeznie. Ahogy Bruce Lee is tanította, minden edzésre úgy kellene érkeznünk, mint egy "üres pohár", hogy az új tapasztalatoknak és tanításoknak mindig legyen helyük. Ez a hozzáállás különösen fontos, amikor egy már meglévő tudással rendelkező gyakorló egy új rendszerrel vagy mesterrel találkozik. Ha a "pohár már tele van", nehéz új dolgokat befogadni, és a régi minták akarva-akaratlanul is átszűrhetik az új információk befogadását.
A kezdeti kényelmetlenségen túl: A haladó rejtett fejlődési potenciálja
Ugyanakkor, bár egy új rendszerhez való alkalmazkodás kezdetben nehéz lehet egy tapasztalt gyakorló számára, a gyors elutasítás vagy a felületes ítélkezés nem feltétlenül a legjobb döntés. Megfelelő kitartással és az "üres pohár" szemléletének tudatos fenntartásával éppen ezek a kihívások vezethetnek olyan új felismerésekhez és készségekhez, amelyek jelentősen gazdagíthatják és tovább mélyíthetik a harcművész már meglévő "szakmai" tudását. Az új nézőpontok és technikák elsajátítása, a megszokottól eltérő hangsúlyok megértése hosszú távon sokat lendíthet a gyakorló fejlődésén, szélesítheti látókörét, még ha az kezdetben kényelmetlennek vagy akár feleslegesnek is tűnik.
Következtetés
Láthatjuk tehát, hogy az első edzésen való megjelenés után is különböző utak és kihívások várnak a gyakorlókra, attól függően, hogy milyen előzetes tapasztalatokkal érkeznek, és mennyire nyitottak egy specifikus, egyedi harcművészeti rendszer befogadására. Míg a "tiszta lap" sokszor előnyt jelenthet, a tapasztaltabbak számára a kihívás egyben hatalmas fejlődési potenciált is rejt, feltéve, hogy képesek az "üres pohár" alázatával közelíteni az újhoz.
A cikksorozat következő, befejező részében gyakorlati tanácsokat adunk a hezitáló kezdőknek az elinduláshoz, motivációt kínálunk a kitartáshoz, valamint megvizsgáljuk az oktatók által alkalmazható stratégiákat és egy értékalapú dojo filozófiáját.