Az aikido Bermuda-háromszöge:

Miért tűnnek el a lelkes kezdők az első edzés előtt? – A rejtély pszichológiai gyökerei

• 2025. május 23.
• Németh Ferenc

Oktatóként gyakran szembesülök azzal a rejtélyes jelenséggel, amikor valaki többször is telefonál, élénk érdeklődést mutat az aikido edzések iránt, sőt, esetenként felszerelést, például egy vadonatúj gi-t (aikido ruhát) is beszerez, végül mégsem jelenik meg az első, különösen a kora reggeli edzésen. Régóta foglalkoztat a kérdés: vajon miért történik ez? Miért van az, hogy valaki komoly érdeklődést mutat, konkrét lépéseket is tesz, majd az utolsó pillanatban mégis visszakozik? Bevallom, szívesen felkeresném ezeket az el nem jött érdeklődőket, és teljesen anonim módon, mindenféle ítélkezés nélkül, egyszerűen csak kíváncsiságból megkérdezném őket a valódi okokról. Semmi rossz érzésem nincs azok felé, akik így döntenek, sokkal inkább egy mély, megértésre törekvő kíváncsiság él bennem. Ez a kíváncsiság pedig nemcsak a megértésre irányul, hanem arra is, hogy ha esetleg van olyan tényező, ami az én vagy a dojo működésén múlik, és hozzájárul ehhez a jelenséghez, azon őszintén szeretnék javítani.

Ez a cikksorozat arra tesz kísérletet, hogy feltárja azokat a láthatatlan akadályokat és belső pszichológiai folyamatokat, amelyek az őszinte érdeklődés és a tényleges részvétel között tornyosulnak. Ebben az első részben a jelenség mögött meghúzódó okokat, a pszichológiai és társadalmi hátteret, valamint az oktatói és stílus-specifikus szempontokat elemezzük mélyrehatóan, kifejezetten arra fókuszálva, miért maradnak távol egyesek már a legelső alkalomtól.

A szándék és a tett közötti örvény: A "Szándék-viselkedés szakadék""

A pszichológia "szándék-viselkedés szakadéknak" nevezi azt a jól dokumentált jelenséget, amikor a kinyilvánított célok (pl. "elkezdek aikidózni") nem, vagy csak részben válnak valódi cselekvéssé. Fontos megérteni, hogy ez nem pusztán akaraterő kérdése. Kutatások szerint a szándékaink csak körülbelül 30-40%-ban magyarázzák a tényleges egészségügyi viselkedésünket, beleértve a testmozgást is. Az aikido elkezdése, mint egy új, fizikai aktivitás, pontosan ebbe a kategóriába esik. A kezdeti hívások és a felszerelés megvásárlása erős szándékot jeleznek, de számos tényező – mint a motiváció típusa, a konkrét kiváltó ingerek hiánya, az egyén válasza a stresszre, a rendelkezésre álló mentális kapacitás, és a célok megvalósításának konkrét folyamata – hozzájárulhat e szakadék kialakulásához. Az életmódbeli változtatások gyakran "nehezen lenyelhető pirulának" érződnek, még akkor is, ha a szándék erős. E szakadék megértése segít deperszonalizálni a "meg nem jelenés" jelenségét.

Miért olyan nehéz elkezdeni valami újat?
Az agy, a félelmek és a szokások útvesztője.

• Az agy ellenállása és a régi kerékvágás tehetetlensége:

  Új szokások kialakítása szó szerint az agyunk "újrahuzalozását" igényli, ami több kognitív erőfeszítést kíván, mint a megszokott rutinok fenntartása. Agyunk kétféleképpen működik: szokásalapú (automatikus, kevés energiát igénylő) és célirányos (tudatos, több energiát igénylő) módban. Egy új tevékenység, mint az aikido, átállást igényel a célirányos módba, ami megterhelő lehet, különösen stresszhelyzetben, amikor hajlamosabbak vagyunk a beidegződött szokásainkra támaszkodni. A változás maga félelmetes lehet az ismeretlen tényezők és a sikertelenség kockázata miatt. Emellett az új viselkedéseknek lehetnek olyan rejtett hátrányai (pl. időigény, fizikai kényelmetlenség), amelyeket a kezdeti lelkesedésben figyelmen kívül hagyunk.

• Túl nagy elvárások és a "minden vagy semmi" csapdája:

  Sokan irreális célokat tűznek ki (pl. azonnal tökéletesen akarnak teljesíteni), és ha úgy érzik, ezt nem tudják elérni, vagy egy apró hiba becsúszik, inkább teljesen feladják. A perfekcionizmus és a hibázástól való félelem (atelofóbia) komoly gátat jelenthet.

• Halogatás mint érzelmi menedék (Experienciális elkerülés):

  Gyakran nem a rossz időbeosztás, hanem a negatív érzésektől (szorongás a kezdéstől, félelem a kudarctól, az újdonságtól való tartás, a csoportos helyzet kényelmetlensége) való menekülés áll a halogatás hátterében. Az első edzés elhalasztása átmeneti megkönnyebbülést hozhat, de hosszú távon fenntartja a problémát. Az emberek hajlamosak elkerülni a kellemetlen belső élményeket, még ha ennek negatív következményei is vannak. A "tökéletes időpont" illúziója pedig további halogatáshoz vezethet.

• A mély belső indíttatás (az "akarási vágy") elsődlegessége:

  Egy oktató személyes tapasztalata is rávilágíthat: aki egykor komoly áldozatokat hozott (pl. egyedül utazott külföldre egy specifikus edzőtáborért), annak erős, mélyről fakadó motivációja és tiszta "miértje" volt. Ha ez a belső tűz, ez az intenzív "akarási vágy" hiányzik egy érdeklődőből, és az indíttatása inkább csak felületes kíváncsiság vagy külső nyomás eredménye, akkor a legkisebb akadály is eltántoríthatja. Ezzel szemben vannak, akik annyira rátalálnak a gyakorlás örömére, arra a bizonyos "flow" érzésre, hogy az viszi őket magával, és akár otthon is órákat töltenek a mozdulatok finomításával, egyszerűen azért, mert – ahogy egyik elhivatott, tapasztalt gyakorlótársunk fogalmaz – "szereti ezt az érzést." Ennek a belső lángnak a fellobbantása másokban az oktatás egyik legnehezebb, de legszebb kihívása.

• Múltbeli tapasztalatok és tudattalan ellenállás:

  Korábbi negatív élmények vagy akár feldolgozatlan traumák is kelthetnek tudattalan ellenállást az új, potenciálisan sebezhető helyzetekkel szemben. Néha az emberek ragaszkodnak a jelenlegi, bár problémás állapotukhoz ("betegséghez"), mert az rejtett "másodlagos előnyökkel" jár (pl. figyelem, a felelősség elkerülése), és a változást fenyegetésként élik meg.

A megváltozott világ hatásai: Pandémia utáni elszigetelődés és képernyő-komfort

A fentieken túl fontos figyelembe venni a tágabb társadalmi környezet változásait is, különösen a COVID-19 pandémia óta:

• Az otthon mint elsődleges komfortzóna:

  A home office, a távtanulás és az online élettér térnyerésével sokak számára az otthon vált a legbiztonságosabb, legkényelmesebb közeggé. Ennek elhagyása egy új, ismeretlen, személyes jelenlétet igénylő tevékenységért még nagyobb erőfeszítést igényelhet.

• A "képernyő-életmód" és a csökkenő társas gyakorlat:

  Az életünk jelentős része a telefon és a számítógép képernyője előtt zajlik, ahol a virtuális interakciók kontrolláltak és kiszámíthatóak. Ez a "digitális otthonosság" kontrasztban állhat egy valós, fizikai csoportos tevékenység kihívásaival, ahol új emberekkel kell kapcsolatot teremteni és alkalmazkodni. A személyes találkozások számának csökkenése miatt a szociális készségek "edzettsége" is alábbhagyhat, ami növelheti a társas helyzetektől való szorongást.

• A valós interakciók "kényelmetlensége":

  Ha a virtuális tér válik az elsődleges interakciós színtérré, egy fizikai edzésen való részvétel, ahol közvetlen kapcsolatba kell lépni másokkal, és ahol a fizikai teljesítmény is számít, jóval megterhelőbbnek tűnhet.

Ezek a pandémia utáni társadalmi jelenségek tovább mélyíthetik a már meglévő pszichológiai gátakat, mint a szociális szorongás, a halogatás vagy az élménykerülés, és növelhetik a "szándék-viselkedés szakadékot".

A befektetés paradoxona:
Amikor a megvett gi inkább teher – Az "ego befektetés" és a kognitív disszonancia

Logikusnak tűnne, hogy aki már pénzt és energiát áldozott a felkészülésre (pl. megvette az aikido ruhát), az még elkötelezettebb lesz. Ez az "ego befektetés": az önértékelésünk, identitásunk egy része összekapcsolódik a céllal. A gi megvásárlása egy kézzelfogható jele ennek az elköteleződésnek, egyfajta pszichológiai "tétet" helyez az egyénre.

Azonban ha ezzel párhuzamosan erős félelmek élnek bennünk (pl. "Mi van, ha ügyetlen leszek?", "Mi van, ha nem fog tetszeni?", "Mi van, ha kinevetnek?", "Mi van, ha nem érem meg a befektetésemet?"), akkor ún. kognitív disszonancia lép fel. Ez egy belső feszültség, egy kellemetlen pszichológiai állapot, ami abból fakad, hogy a már megtett lépéseink (a befektetés) ellentmondásba kerülnek a belső aggodalmainkkal és kétségeinkkel.

Ennek a disszonanciának a feloldására az egyik út a helyzet teljes elkerülése – vagyis a meg nem jelenés az edzésen. Így nem kell szembenézni a potenciális kudarccal, és azzal a kellemetlen érzéssel, hogy a befektetés "felesleges volt", vagy hogy nem tudunk megfelelni a saját magunk által (a gi megvásárlásával) emelt elvárásoknak. A befektetés itt paradox módon növelheti a tétet és a szorongást, ahelyett, hogy megerősítené az elköteleződést a cselekvés mellett. Az egyénnek inába szállhat a bátorsága, amikor a korábban vonzónak tűnő cél hirtelen tele lesz vélt veszélyekkel és a kudarc lehetőségével. Az elsüllyedt költségek csapdája (sunk cost fallacy) is szerepet játszhat, bár itt kissé fordítva: ahelyett, hogy a már befektetett költség miatt folytatná, a befektetés miatti nyomás és a "pazarlástól" való félelem (ha nem élvezi vagy nem jó benne) vezethet az elkerüléshez.

Az aikido és a harcművészetek speciális kihívásai (a kezdés szempontjából)

• Félelmek:

  A sérüléstől való félelem, az "ügyetlennek tűnés" (önprezentációs aggodalmak) vagy a fizikai kontaktustól való tartás mind valós aggodalmak lehetnek. A szociális szorongás, a csoport előtti megmérettetés félelme is erős visszatartó erő.

• Tévhitek és elvárások az aikidóval szemben:

  Az aikidóval kapcsolatban élhetnek tévhitek (pl. hatékonyság, edzésmódszerek – "túl lágy", "megrendezett"), vagy a kezdőnek irreális elvárásai lehetnek a tanulás sebességével, a filozófiával kapcsolatban. Ha a valóság (vagy annak vélt képe egy kis utánajárás után) eltér ettől, elbizonytalanodhat.

• A "belevágás" jellege és a tanulási folyamat:

  Sok dojóban a kezdők azonnal a haladókkal együtt gyakorolnak, ami egyesek számára ijesztő vagy túlterhelő lehet, ha nincs megfelelő, strukturált bevezetés. A harcművészetek, így az aikido tanulása is sok ismétlést, kitartást igényel (a "grind"), ami eltérhet a gyors eredményeket várók elképzeléseitől.

• Identitásformálás és a "Ki vagyok én?" kérdése:

  Egy új, komoly hobbi, mint az aikido, gyakran identitáskérdéseket is felvet. Az "aikidós" identitás felvállalása, vagy annak megkérdőjelezése, hogy ez valóban illik-e az egyénhez, belső konfliktusokat szülhet.

A reggeli edzések plusz nehézségei

A kora reggeli időpont további akadályokat gördíthet a motivált kezdő elé:

• Fiziológiai és gyakorlati tényezők:

  Alacsonyabb energiaszint ébredéskor, izommerevség, a napi megszokott rutin felborulásának kényelmetlensége.

• Anticipációs szorongás:

  A reggeli órákban sokaknál magasabb a stresszhormon (kortizol) szintje. Az edzés előtti várakozás felerősítheti a szorongást, ami az utolsó pillanatban a távolmaradás mellett dönthet. Az "élet közbeszól" (családi teendők, munkakezdés) nyomása is erősebb lehet reggel.

• A reggeli „elindulás” különleges nehézsége:

  Ahogy egy régi, de nagyon igaz mondás tartja – és ez hatványozottan igaz a reggeli edzésekre –: "Az edzés legnehezebb része az elindulás." Míg délután, a munka végeztével talán van egyfajta lendület, ami az edzőterem felé vihet minket ahelyett, hogy egyből hazamennénk (bár a "kisördög" csábítása, a kanapé hívogató szava itt sem elhanyagolható), addig reggel a meleg ágy és a kialakult rutinok kényelméből kiszakadni, és egy fizikailag és mentálisan is aktív tevékenységbe belevágni, gyakran sokkal nagyobb kezdeti erőfeszítést, egyfajta belső "önátlendítést" igényel. Ez az "elindulási nehézség" az, ami sokszor felülírja a legjobb szándékokat is, és a reggeli edzéseket különösen sebezhetővé teszi a halogatással és elkerüléssel szemben.

Mélyebb pszichológiai áramlatok és a "tálcán kínált" lehetőség dilemmája

Néha a háttérben még mélyebb okok húzódnak:

• Elköteleződési félelem:

  Általános nehézség a hosszú távú, rendszeres elköteleződéssel szemben, amely egy "Do" (Út) jellegű művészetnél, mint az aikido, hangsúlyosabb lehet.

• A "majd egyszer" kényelme:

  A tevékenység vonzó lehetőség marad, amíg csak terv, de a valós megvalósítás már túl sok erőfeszítést vagy kockázatot jelentene.

• Az "ingyenes" vagy "túl könnyű" csapdája:

  Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a túlságosan leegyszerűsített, minden erőfeszítést nélkülöző kezdet (pl. egy hónap ingyenes próbaidő, minden "tálcán kínálva") nem csökkenti-e néha a dolog értékét a potenciális tanítvány szemében. Ha valaki nem tesz bele saját, kezdeti erőfeszítést, kevésbé érzi magáénak a célt, és a mély belső elköteleződés kialakulása is nehezebb lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagyvonalú ajánlatok rosszak lennének, de rávilágít, hogy önmagukban nem mindig elegendőek a legerősebb belső gátak vagy a valódi "akarási vágy" hiányának ellensúlyozására.

A "hiányzó érzés" és a kitartás:
Amikor az elhatározás még nem érett meg a cselekvésre

Gyakran tapasztaljuk – legyen szó aikido vagy akár csikung edzésről –, hogy valaki az első néhány alkalom után rendkívül lelkesnek mutatkozik, őszintén élvezi a gyakorlást, pozitív visszajelzéseket ad, majd a következő edzésen mégsem jelenik meg. Az okok ilyenkor gyakran apróságok: egy kisebb rosszullét, egy váratlan program, vagy egyszerűen csak "nem érezte magát elég fittnek" aznap reggel az elinduláshoz.

Bár ezek a kifogások valósnak tűnhetnek, mélyebben megvizsgálva gyakran egy alapvetőbb dologra mutatnak rá: hiányzik az a fajta szilárd, belső motiváció, az az átütő "akarási vágy", ami a kezdeti lelkesedést tartós cselekvéssé érlelné. Sokan vágnak bele például egy fogyókúrába nagy elánnal, de az elhatározásuk csak addig tart, amíg meg nem látnak egy csábító süteményt. Hasonló a helyzet itt is: az egyén talán érzi, hogy valamin változtatnia kellene az életében, vonzódik az aikido vagy a csikung gondolatához, de az elhatározása még nem érett meg annyira a cselekvéshez, hogy felülírja a pillanatnyi kényelmet vagy a kisebb akadályokat. Még nem érkezett el az a "végső momentum", az a belső fordulópont – mint amikor valaki azt mondja: "elég volt, mostantól másképp csinálom, mert ez így nem mehet tovább" (legyen az egy életmódbeli elhatározás, mint a cukor elhagyása, mert "úgy nézek ki, mint egy malac", vagy bármilyen más mély elköteleződés) –, ami valóban egy új út felé terelné.

Ez a fajta mély, szinte zsigeri elhatározás és a belőle fakadó motiváció az, ami képes átlendíteni az embert a nehézségeken, a holtpontokon, és rávenni arra, hogy egy fáradt reggelen is erőt vegyen magán és elinduljon az edzésre. Ez az a "megindító érzés", ami a legelhivatottabb gyakorlókat jellemzi, akiket még komolyabb betegség (például láz) is csak ritkán tart vissza, és akik akár otthon is gyakorolnak, mert egyszerűen szeretik magát a tevékenységet és az általa nyújtottakat. Ha ez a belső tűz, ez a "flow-élményre" való fogékonyság és a változtatás iránti mély elköteleződés nem elég erős, akkor a kezdeti pozitív tapasztalatok ellenére is könnyen győzhet a megszokás, a kényelem vagy a pillanatnyi hangulat. Míg a legelső edzésről való távolmaradásnak (amit a cikk korábbi részei tárgyaltak) is lehetnek hasonló gyökerei, itt, a már kipróbált és jónak talált tevékenységtől való lemorzsolódásnál még inkább előtérbe kerül ennek a belső, fenntartó motivációnak a hiánya.

(Folytatás következik a 2. részben, ahol az első edzésen túli dinamikákat, a "tiszta lap" előnyeit és a haladó gyakorlók speciális kihívásait vizsgáljuk egy egyedi aikido stílusban.)