Sensei, ezt most miért? A bizalom és a gondolkodás helye a tatamin

• 2025. november 26.
• Németh Ferenc

Lépsz a tatamira. Meghajolsz. Elöl áll a Sensei, egy ember, akiben megbízol annyira, hogy a testi épségedet és a fejlődésedet a kezébe add. Az edzés elkezdődik, és jön egy mozdulat, egy technika, egy magyarázat, ami... furcsa. Kényelmetlen. Talán logikátlannak tűnik.

Itt jön a kérdés, amit minden harcművész feltesz magának legalább egyszer: Vakon kell hinnem az edzőmnek? Vagy a budo útja épp arról (is) szól, hogy éberen és kritikusan gondolkodjunk?

Ez a dilemma nem hiba, hanem a tanulási folyamat természetes és elengedhetetlen része. Mielőtt azonban rátérnénk a tanulás fázisaira, egy lépést hátra kell lépnünk.

A bizalom alapja: a mester kiválasztása

Ez a cikk nagyrészt arról szól, mi történik, miután már van egy mestered. De ahogy azt egy korábbi írásunkban is taglaltuk, a folyamat már a választásnál elkezdődik.

Nem mindegy, kinek a kezébe helyezed a bizalmadat. A mester kiválasztása egy tudatos folyamat. Olyan valakit keresel, akinek a személyisége számodra elfogadható, akinek a tudását és hozzáállását tiszteled, és akivel szívesen gyakorolsz együtt.

Ha ezt a "nulladik lépést" jól csináltad – és olyan Sensei-t választottál, akiben ösztönösen is meg tudsz bízni –, akkor a tanulás első fázisa nem "vak engedelmesség", hanem megalapozott bizalom. Egy befektetés a részedről: "Azért választottalak téged, mert bízom benned, ezért most követem az iránymutatásodat, hogy eljussak oda, ahol te jársz."

A "tévedhetetlen guru" és a vak követés veszélye

De mi történik, ha a választás rossz?

Létezik egy sötét oldala is a mester-tanítvány viszonynak. Előfordul, hogy az oktató "arca" (egója) sokkal nagyobb, mint a valós tudása vagy a tanítási képessége. Amint elér egy bizonyos fokozatot, tévedhetetlennek hiszi magát, a tanítványait pedig "alattvalóinak" tekinti.

Egy ilyen dojóban a légkör nem a fejlődésről, hanem a mester egójának építéséről szól. A tanítványt nem emberszámba veszik, gyakori a megalázás, a lenézés, a "sárba tiprás".

És itt jön a legfurcsább paradoxon: ezeknek a mestereknek gyakran egészen sok tanítványuk van. Miért? Talán azért, mert egyes emberek összekeverik a szigorúságot a durvasággal, a magabiztosságot az arroganciával. Talán egy olyan "erős vezért" keresnek, akit eszetlenül követhetnek, ahelyett, hogy egy tanárt keresnének, akitől tanulhatnak.

Ez a cikk nem nekik szól, hanem azoknak, akiket megóvhatunk tőlük.

Egy ilyen mérgező kapcsolatban a Shu-Ha-Ri teljes modellje összeomlik. A mester soha nem fogja megengedni a "Ha" (áttörés, kérdezés) fázisát, mert minden kérdést a tekintélye elleni támadásnak vesz. A tanítvány örökre beleragad egy torz, megalázott "Shu" (engedelmesség) fázisba, anélkül, hogy valaha is fejlődne.

Ezért a legelső és legfontosabb felelősséged: felismerni, hogy egészséges dojóban vagy-e. Ha ez megvan, és a bizalom megalapozott, akkor rátérhetünk a valódi tanulás folyamatára.

1. A "Shu" (守) fázis: a megalapozott bizalom kora

Jelentése: "védeni", "betartani", "őrizni".

Ez a kezdet. Miután tudatosan kiválasztottad a mesteredet, belépsz a "Shu" fázisba. A cél a forma tökéletes másolása, az alapok (kihon) elsajátítása.

Ez a fázis gyakran frusztráló lehet. Sokan emlékszünk arra (talán pont 5. kyusként egy shiho nage gyakorlásánál), amikor bizonytalanul megkérdeztük a mestert: "Jól csinálom ezt? Jó ez így?" – és azt a választ kaptuk, hogy: "Csak csináld!"

Ez a válasz nem mindig nyugtat meg minket, különösen, ha olyan típusúak vagyunk, akiknek szükségük van a szóbeli visszajelzésre, akik "értenek a szóból". A mester ilyenkor valószínűleg a "Shu" lényegét védi: ne elemezd túl, hagyd, hogy a tested tanuljon.

De itt jön a csavar. Van ennek a "Csak csináld!" válasznak egy komoly veszélye is. Mi van, ha az, amit a tanítvány "csak csinál", hibás, pontatlan vagy éppen értelmetlen? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy egy kis további információ sokat lendítene a tanulás folyamatán, de ez az információ nem érkezik meg?

2. A "Ha" (破) fázis: a "csak csináld" tesztelése

Jelentése: "áttörni", "megtörni".

Ez az a pont, ahol a "Csak csináld!" frusztrációja átfordul a tanítvány felelősségévé. A "Csak csináld!" útmutatásnak csak akkor van értelme, ha az a dolog, amit csinálunk, értelmes és előre vezet. De miért akad el a folyamat? Gyakran magában az oktatóban rejlik a válasz.

A jó gyakorló nem feltétlenül jó tanár

Sajnos tanítványként gyakran érezzük – néha még magas szintű oktatóknál is –, hogy bár ők maguk tökéletesen csinálják a technikát (legyen az a shiho nage), egyszerűen nem tudják átadni a tudást. Nem tudják elmagyarázni úgy, hogy az a másik fél számára feldolgozható, érthető legyen. Van, aki ösztönösen mozog, de egyszerűen nem "tanár alkat".

Aztán van a másik véglet, ami meglepően gyakori: az oktató, aki remekül magyarázza, de maga sem tudja hitelesen megcsinálni.

Pontosan ezért van szükség a "Ha" fázisra! Ha a tanítvány érzi, hogy elakadt, és a "Shu" fázis ("Csak csináld!") nem viszi előre, akkor aktívan tesztelnie kell. Nem bízhatja magát 100%-ban egy olyan folyamatra, ami láthatóan nem működik.

Vegyük az előző shiho nage példát. Ma már tanárként látom: nekem több mint 10 évembe telt, mire eljuttam egy olyan szintre, amit "jónak" éreztem. Most a tanítványaim (talán épp a pontosabb, verbális instrukciók miatt) 1 év alatt eljutnak oda, ahol én 10 év után sem voltam.

A "mert engem is így tanítottak" csapdája

Hogy lehet ez? Gyanúm szerint azért, mert a "Csak csináld!" egy olyan mestertől jött, aki bár maga jól csinálta, de nem tudta (vagy nem akarta) átadni a kulcsinformációt. A tanítványok évtizedekig "csak csinálták" a hibás vagy kevéssé hatékony mozdulatot.

A harcművészetek halála az, amikor a hibák és a rossz gyakorlatok kritikátlanul továbböröklődnek. Arra a kérdésre, hogy "Sensei, ezt miért így csináljuk?", a legrosszabb válasz az, hogy: "Mert engem is így tanítottak." Ez lustaság, kibúvó, és a fejlődés megállítása.

Egy jó edző pontosan erre fog bátorítani: Ne higgy el egyetlen szavamat sem! Figyelj arra, amit tanítok, gyakorold eleget, aztán tedd próbára, hogy lássad, működik-e.

• Működik a te kezedben?
• Működik, ha a partnered erősebb?
• Működik, ha gyorsabban vagy másképp támad?

És (ez a legfontosabb) ha nem tudod működésre bírni, gyere vissza. Beszéljük meg. Kísérletezzünk vele itt, a tatamin. Csak így értheted meg teljesen, amit tanítunk, és csak így fejlődhetünk mindannyian – tanítvány és tanár egyaránt.

3. A "Ri" (離) fázis: az elszakadás és önállóság

Jelentése: "elszakadni", "elhagyni".

Ez a mester szintje. A tanítvány már nem csak érti a szabályokat ("Shu") és az elveket ("Ha"), hanem képes túllépni rajtuk. A mozgás természetessé, sajátjává válik, képes a saját testére szabni az Aikidót.

De vigyázat: A "Ri" fázist nem lehet elérni a "Shu" és a "Ha" nélkül. Aki túl korán kezd el "tesztelni" (kihagyja a "Shu"-t), az turista. Ugyanakkor, aki túl sokáig ragad egy hibás "Shu" fázisban (mert a mestere nem tud, vagy nem akar tanítani, és csak annyit mond: "Csak csináld!"), az évtizedeket vesztegethet el.

Konklúzió: vállalj felelősséget a saját fejlődésedért!

Visszatérve az eredeti kérdéshez: Kell-e vakon hinned az edződnek?

Nem. A cél soha nem a vak hit, hanem a megalapozott bizalom és az aktív részvétel.

A felelősségvállalásod már ott elkezdődik, hogy olyan mestert választasz, aki partner a fejlődésedben, nem pedig diktátor. Olyat, aki engedi – sőt, elvárja –, hogy eljuss a "Ha" és "Ri" fázisokba.

1. A "Shu" fázisban bízol annyira az edződben (akit tudatosan választottál), hogy fegyelmezetten végrehajtod, amit kér. De az edző felelőssége, hogy a "Csak csináld!" mellett biztosítsa a helyes útmutatást is.
2. A "Ha" fázisban bízol annyira az edződben, hogy fel mered tenni a kérdéseidet, és teszteled a tanultakat. Bízol a közös kísérletezésben.
3. A "Ri" fázisban a bizalom már tisztelet, amiért elvezetett idáig.

Ez a végső gondolat: Vállalj felelősséget a saját fejlődésedért. Ez magában foglalja a technikák tesztelését, de legfőképpen azt, hogy felismerd és otthagyd azt a közeget, ahol nem tanítanak, csak uralkodnak rajtad. Ha már az életed egy jelentős részét ennek a gyakorlásnak szenteled – győződj meg róla, hogy az, amit csinálsz, valóban működik!

A Yurusu Aikido dojóban (ahol a név talán a "megengedésre", "toleranciára" is utal) talán épp ez a célunk: megteremteni azt a biztonságos közeget és laboratóriumot, ahol a tanítvány bátran végigmehet a hatékony "Shu" fegyelmén (ahol a "Csak csináld!" mellett a "Hogyan csináld!" is elhangzik) és a kíváncsi "Ha" tesztelésén, hogy egy nap elérjen a saját "Ri" állapotába.