Aikido gyakorlás: Több mint puszta ismétlés? Az értelmes fejlődés útja a tatamin

• 2025. május 9.
• Németh Ferenc
• 2025. december 26.

Bevezetés: Az aikido gyakorlás dilemmái

Sok aikido dojóban, különösen ott, ahol a hierarchiának kiemelt szerepe van, a gyakorlás gyakran úgy zajlik, hogy a mester bemutatja a napi technikát, majd mindenki elkezdi azt ismételni. Bár a kezdeti szakaszban az utánzás elengedhetetlen, felmerül a kérdés: valóban ez az egyetlen út a mélyebb tudás és a valódi fejlődés felé az aikidóban? Én úgy vélem, a gyakorlásnak, egy bizonyos szint után, túl kell mutatnia a puszta mechanikus ismétlésen, és egyfajta felfedező úttá, a technikák boncolgatásává kell válnia. A cél nem csupán a mozdulatok elsajátítása, hanem az aikido lényegének megértése.

A puszta ismétlés korlátai az aikido fejlődésben

A technikák ismétlése kétségtelenül az alapja minden fizikai készség elsajátításának, így az aikido gyakorlásának is. Segít kialakítani az izommemóriát és megismertet minket az alapvető mozdulatokkal. Azonban, ha az edzés kizárólag a mozdulatok vég nélküli ismétléséből áll, anélkül, hogy az elménket is aktívan bevonnánk, a fejlődés egy ponton megrekedhet. Könnyen elveszhet a megértés – hogy miért működik egy technika, mik az alapelvei, milyen variációi léteznek. E mélyebb megértés nélkül a mozdulatok üressé válhatnak, és hiányozni fog belőlük az a rugalmasság és alkalmazkodóképesség, amely a dinamikus helyzetekben elengedhetetlen. Az aikido fejlődés nem állhat meg a felszínes utánzásnál.

A kérdések és a technikák "boncolgatásának" értéke az aikidóban

Mindig is nagyra értékeltem azokat az edzőtársakat, akik nem félnek kérdezni, sőt, "bombáznak" a kérdéseikkel. Miért? Mert ez egy aktív, tanulni vágyó elmét jelez, nem pedig egy egyszerű utánzásra törekvőt. Az általam vezetett dojó(k)ban mi kifejezetten bátorítjuk ezt a fajta proaktív kíváncsiságot, és a közös gyakorlást egyfajta folyamatos „kutató és fejlesztő” munkaként fogjuk fel. Miután egy aikido technika alapformájával már kellő biztonsággal rendelkezünk, a gyakorlásnak természetes módon kellene a "boncolgatás" – a részletes elemzés – irányába elmozdulnia. Ez a felfedező munka nálunk azt jelenti, hogy az aikido alapelveinek és etikai irányelveinek szigorú betartása mellett bátran kísérletezünk, tanulunk saját és edzőtársaink hibáiból. Célunk, hogy a technikákat ne csak megismételjük, hanem valóban megértsük és továbbfejlesszük azokat.

Kérdéseink például:

• Mi történik, ha a támadás szöge kicsit más?
• Hogyan kapcsolódik a központom a partneréhez?
• Melyek a gyakori hibalehetőségek egy adott aikido technika során?
• Hogyan befolyásolja a távolság (maai) a végrehajtást?
• Mik a technikák közös elemei? Vannak?
• Mi módosul akkor, ha intenzívebb egy támadás?

Ez a fajta intellektuális elköteleződés a gyakorlást puszta végrehajtásból valódi felfedezéssé alakítja, és elengedhetetlen az aikido megértéséhez.

Egyéni alkalmazkodás az aikido technikákban: "Minden ember más"

Egy alapvető igazság, amelyet a mechanikus gyakorlás során gyakran figyelmen kívül hagynak, az az, hogy minden ember más és más. A testalkat, magasság, súly, karhossz, hajlékonyság, sőt még a vérmérséklet is egyénenként változik. Éppen ezért minden aikido technikát végső soron a saját, egyedi adottságainkhoz kell igazítanunk.

Egy alacsonyabb gyakorló például eltérő belépési vagy kuzushi (egyensúlyvesztés) módszereket alkalmazhat egy shiho nage végrehajtásakor, mint egy magasabb edzőtárs. A magasabb embernek talán mélyebbre kell süllyednie, vagy más szögből kell megközelítenie a partnert, míg az alacsonyabb kihasználhatja testi adottságát. A cél nem az, hogy az oktató klónjává váljunk, hanem hogy az aikido alapelveit belsővé tegyük, és azokat a saját testünkön keresztül fejezzük ki.

Az elkötelezett támadás (uke szerepe) fontossága az aikido gyakorlásban

Az aikido tanulmányozása során érdemes O'Sensei régi filmjeiben nem csupán az Alapító mozdulatait figyelni, hanem azokat is, akikkel gyakorolt – az ukékat. Az ő mozgásuk, reakcióik és az interakció dinamikája rengeteget elárul a technikák működéséről. Sajnos manapság sok dojóban a támadás (az uke szerepe) fogalma és kivitelezése némileg eltorzulhat.

Gyakran tapasztalható, hogy a 'támadás' leegyszerűsödik egy puszta fogásra. A támadó odalép, megragadja a nage karját majd várakozó álláspontra helyezkedik. Számomra ez még nem egy teljes értékű támadás. Egy valódi támadás ennél több: a szándékkal kezdődik, a fizikai kontaktussal folytatódik, de nem ott ér véget; magában foglalja a támadó folyamatos szándékát és energiáját. Fontos felismerni, hogy a 'nem-támadás' közvetlenül befolyásolja és torzítja a nage (a technikát végrehajtó) munkáját is. Ha a nage egy ilyen statikus helyzetből tanulja meg a technikát, teljesen más mozdulatokat, időzítést és érzékelést fog elsajátítani, mint egy valós, elkötelezett támadás esetén. Ezzel valójában félrevezeti önmagát.

Másik véglet, amikor a partner már-már 'buldózerként' tör előre, megállíthatatlanul. Bár az elkötelezettség fontos, ez a fajta nyers, egyirányú erő egy kezdőbb partner számára gyakran feldolgozhatatlan. Fontos megtalálni az egyensúlyt az uke részéről is.

Az aikido technikák lényege ugyanis éppen az, hogy a támadó által felkínált energiával dolgozzanak. Ahhoz, hogy a nage hatékonyan tudja alkalmazni és megérteni a technikát, az uke-nak őszinte, elkötelezett támadást kell indítania – nem túl gyengét, nem irreálisan erőset, és mindenképpen folyamatos szándékot kell mutatnia. Szükséges, hogy a nage megkapja azt az erőt és irányultságot, amit az aikido technika aztán vissza tud fordítani, vagy amivel harmóniába tud kerülni.

Túl O'Sensei másolásán: Az aikido egyéni útja és az alapelvek követése

Gyakran látni, hogy a gyakorlók aprólékosan próbálják másolni nem csupán az Aikido Alapítójának, Ueshiba Morihei-nek (O'Sensei), hanem például az aktuális Doshu-nak mozdulatait is. Ugyanakkor, különösen O'Sensei kapcsán, sokan félreértelmezik egyik ismert mondását is: „Visszanézek, de senki sem követ.” Ezt gyakran úgy értelmezik, hogy nekik is pontosan azt kellene csinálniuk, amit O'Sensei tett. Véleményem szerint ez egy helytelen hozzáállás.

O'Sensei egyedi volt, és az ő aikidója személyes útkeresésének, fizikumának és mélységes megértésének tükröződése volt. A mondás sokkal inkább utalhat arra a magányos útra, amit egy újító bejár, vagy arra a felismerésre, hogy mindenki a saját, egyéni útját kell, hogy kövesse a megértésben, nem pedig vakon utánozzon.

Éppen ezért a cél az kellene legyen, hogy megértsük az aikido alapelveit – az áramlást (nagare), a központosítást, az ellenállás nélküli vezetést, a ki energiájának használatát – és ezeket kövessük és használjuk fel a saját gyakorlásunkban, a puszta másolás helyett. Az igazi aikido belülről fakad.

Összegzés: Az értelmes aikido gyakorlás felé

Az értelmes aikido gyakorlás egy dinamikus folyamat, amely egyensúlyt teremt a fegyelmezett ismétlés, a tudatos kérdésfeltevés, az elemzés, a megfelelő partneri együttműködés és a személyes alkalmazkodás között. A dojo olyan hely kell, hogy legyen, ahol a kérdések bátorítást kapnak, és a tanítványok felhatalmazva érzik magukat arra, hogy a művészetet a felszínes utánzáson túl is felfedezzék.

Végső soron az aikido útja személyes, amely önmagunk és a harcművészet mélyebb megértéséhez vezet. Törekedjünk olyan aikido edzésekre, amelyek nemcsak a fizikai készségeket, hanem az intellektuális és személyes fejlődést is elősegítik. Ha felmerül a kérdés, mi az, ami miatt valaki képes évtizedeken keresztül is elkötelezetten gyakorolni, a válasz talán éppen a fentiekben részletezett szemléletben rejlik. A kíváncsiság, a folyamatos kutatás vágya, a megértésre való őszinte törekvés és a személyes felfedezés öröme az, ami a puszta ismétlésen túlmutató, örök inspirációt biztosít.