Morihei Ueshiba , az Aikido Alapítója így fogalmazott:
"A technikák gyakorlása előtt meg kell tanulnod a helyes viselkedést és a szívedet kell művelned."
Ez az egyszerű, mégis mély gondolat tökéletesen összefoglalja, miért elengedhetetlen az etikett ismerete és betartása minden aikidóka számára. Az etikett ugyanis nem csupán illemszabályok gyűjteménye; sokkal több annál: az Aikido gyakorlásának szíve és szelleme, a tisztelet, az önfegyelem és a közösség iránti felelősség kifejeződése.
A dojóba lépve hagyd magad mögött a problémáidat. Koncentrált elmével és a megfelelő etikett betartásával kezdj a gyakorlásba. Az etikett alapelve a tudatosság, melynek hiánya a dojóban vagy akár valós élethelyzetben zavarodottsághoz vagy akár súlyos sérüléshez is vezethet. A megfelelő etikett betartása az edzések során is segít megelőzni a sérüléseket. Tanítványként felelősséged, hogy együttműködj a harmónia légkörének megteremtésében, tiszteletben tartva az Alapító tanításait. Minden tanulónak el kell köteleznie magát e tanítások tiszteletben tartására és követésére.
Hazánkban gyakran használjuk a "gi" kifejezést, de helyesebb a "keikogi" (gyakorlóruha) vagy "dogi" (az Út ruhája).
A Hombu Dojóban ez utóbbit használják. Kezdetben bármilyen tiszta, fehér színű judo- vagy karatéruha megfelel, de később érdemes lehet kifejezetten aikido gi-t beszerezni, melynek szabása eltérő lehet (pl. az ujjak hossza). A magyar klubokban a kezdőknek általában megengedik, hogy egyszínű melegítőalsóban és fehér pólóban eddzenek, Japánban viszont már az első edzésre is gi-ben illik érkezni. Edzőtáborokban természetesen hazánkban is illik gi-ben edzeni. A ruházatodat mindig tartsd tisztán és rendezetten. Szakadt, koszos gi-ben ne menj edzésre! Edzés közben is megigazíthatod a ruházatodat, de ilyenkor fordulj el partneredtől és a kamizától (a dojo tiszteletbeli főhelye). Tiszteletadás előtt mindig igazítsd meg a ruhádat!
A danfokozatú aikidókák fekete övet és hakamát (szoknyaszerű bő nadrág, tradicionális japán viselet) viselnek. A kyufokozatú aikidókákra vonatkozó szabályok szövetségenként, sőt klubonként is változhatnak; ha ismeretlen helyre mész, illik előre érdeklődni a helyi szokásokról.
A kyufokozatú felnőttek általában fehér övet viselnek. Hakama viselése leggyakrabban 1. kyu fokozattól jellemző. Magyarországon előfordul a 2. kyutól való hakama viselése fehér övvel. A Kobayashi dojóban 2. kyutól barna öv használatos. Színes övek használata leginkább a gyermekek körében elterjedt. Külföldön még több verzió létezik: van, ahol mindenki hakamát visel, máshol csak a danfokozatúak és a nők (például Japánban sok helyen). A Yoshinkan dojo-kban előfordul, hogy a feketeövesek hakama nélkül edzenek. Azonban Japánban az Aikikai dojo-kban, ha valaki egyébként hakamát visel, de épp nincs nála, engedélyt kell kérnie az edzésvezetőtől a hakama nélküli gyakorlásra.
Magyarországon általában fekete vagy sötétkék színű hakamát használnak (esetleg barnát), de elviekben színre és mintára nincs megkötés (a minta lehet festett vagy beleszőtt). O'Sensei sok alkalommal fehér színű hakamát viselt (shinto szertartásokon is ilyet hordanak), Kisshomaru Doshu szürkében edzett, de vannak, akik indigó, bíbor, illetve akár rózsaszín hakamát is viselnek. Az európaiak általában hosszabb hakamát hordanak, a japánok inkább akkorát, ami éppen eléri a bokacsontjukat. Arra figyelni kell, hogy ne lógjon ki alóla a gi nadrágja. Általánosan érvényes, hogy az edzőruhát (gi-t) az öltözőben illik fel- és levenni. A hakama felvétele szintén jellemzően az öltözőben történik, de annak levétele és összehajtogatása az edzés után a tatamin is elfogadott.
Fontos, hogy tiszta lábbal érkezzünk a szőnyeghez! Tilos bármiféle lábbelivel a tatamira lépni! Ha nincs papucsod, mezítláb közelítsd meg a tatamit, ügyelve arra, hogy a lábad tiszta maradjon, mielőtt rálépsz. A cipőt az előtérben vagy az öltözőben kell hagyni. A papucsot a tatami szélén, rendezetten kell hagyni.
Kisméretű törölközőt (tenugui) szoktak összehajtogatva a gi hajtókája alá tűrve vagy az övbe dugva tartani, hogy az izzadságot letöröljék vele edzés közben. Eredetileg ez egy tradicionális pamut törölköző, amit a munkások a homlokuk köré tekertek izzadságfelszívás céljából, illetve háziasszonyok használták a konyhában, vagy teaszertartásnál volt mindig kéznél. Gyakori a hagyományos szövött kivitelezés (például a kék és fehér egy régi tradicionális színkombináció). Fontos, hogy az aikidókák megőrizzék a tatami tisztaságát (lecsöppenő izzadság, vér megelőzése), illetve a gyakorlás során elkerüljék partnerük zavarását izzadságukkal, főleg a nyári hőség idején.
A meghajlásnak nagyon fontos szerepe van, és a japán tradíciók tiszteletét fejezi ki. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket, illetve köszöntéskor használjuk. Meghajlással köszöntjük az Alapítót (O-Sensei arcképe előtt, a kamiza felé) edzés elején és végén, a dojo-t (a kamiza vagy shomen felé) belépéskor és kilépéskor, valamint edzőpartnerünket a közös gyakorlás előtt és után.
Ritsurei (álló meghajlás): A karok természetesen a test mellett lógnak, a kézfejek a comb külső oldalához simulnak, az ujjak összezárva, egyenesen lefelé mutatnak. A meghajláshoz derékból hajoljunk előre körülbelül 30-45 fokot. A hátunk legyen egyenes! Ha a meghajlás szöge kevesebb, mint 30 fok, az a tisztelet kevésbé kifejező formájának tekinthető, vagy felületesnek hathat. Extrém esetekben, például bocsánatkérésnél vagy különleges tiszteletet érdemlő személy látogatásakor, előfordulhat, hogy 45 foknál mélyebbre hajlunk. Ezzel jelezzük a másik aikidókának, hogy vele szeretnénk gyakorolni, és ezzel köszönjük meg a gyakorlást is. Meghajlással jelezzük az edzésvezetőnek, ha szeretnénk tőle valamit kérdezni (mi menjünk oda hozzá, ne őt hívjuk magunkhoz!), és meghajlással köszönjük meg a segítséget. Általánosan érvényes, hogy az alacsonyabb fokozatú hajlik meg először (és esetleg mélyebbre), és ő egyenesedik fel másodjára.
Zarei (térdelő meghajlás seizából): A zarei seizából (térdelőülésből) történik. A seiza felvétele és elhagyása is meghatározott mozdulatsor szerint történik. A kezeket a tatamira helyezve hajlunk előre. Hagyományosan először a bal, majd a jobb kezet helyezzük a talajra magunk előtt, kis háromszöget formálva (vagy ujjaikkal egymás felé fordítva). A seizába ereszkedés és a felállás során a kezeket a combokon tartjuk vagy a test mellett maradnak, a mozgást a lábak végzik. A gyakorlatot mindvégig egyenes háttal végezzük! A meghajlásnál ne görnyedjünk, tartsuk egyenesen a hátunkat. A meghajlás alatt ne emeljük fel a fenekünket a sarkunkról!
Belépéskor meghajlással kell köszönteni a dojo-t (a kamiza vagy shomen felé). A tatami szélénél levesszük a papucsot, és a szőnyegre lépés után újból meghajlunk a kamiza felé. Amikor először érkezünk a szőnyegre az edzés előtt, seizában tisztelgünk a kamiza felé. Ha később valamiért elhagytuk a szőnyeget és visszatérünk, elég állva meghajolni a kamiza felé, mielőtt újra csatlakozunk a gyakorláshoz. Ha érkezéskor az edzés már elkezdődött, a tiszteletadás után a szőnyeg szélén seizában meg kell hajolni, hallhatóan, de tiszteletteljes hangerővel jelezni szándékunkat az „onegaishimasu” (kérem) kifejezéssel, és meg kell várni, amíg az edzésvezető engedélyt ad a csatlakozásra. Nagyobb edzőtáborokban, ahol sok résztvevő van, előfordulhat, hogy a Sensei nem veszi észre azonnal a késve érkezőt, de a tiszteletadást és a csatlakozási szándék jelzését ilyenkor is meg kell tenni. Természetesen nem illik késve érkezni.
Edzés közben csak indokolt esetben, és az edzésvezető engedélyével hagyhatjuk el a szőnyeget. A tatamiról való lelépés előtt meghajlunk a kamiza felé, majd belelépünk a papucsunkba. A kijáratnál újból meghajolva tisztelgünk a dojo-nak (a kamiza vagy shomen felé).
A szőnyegre érkezés után az aikidókák egy vagy több sorban leülnek seizába, és így várják az edzésvezetőt. Amikor az megérkezik, először meghajlással tiszteleg O'Sensei emléke előtt a kamiza felé, majd ő is seizába ül (az edzésre felsorakozottakkal szemben). Rövid meditáció (mokuso) után mindenki meghajlással tiszteleg O'Sensei emléke előtt a kamiza felé. A meghajlás előtt az edzésvezető a feje fölött tapsolva jelezhet; ennek a tapsok számától függően több jelentése is van. Egyes shihanok a shomen felé történő tiszteletadás során tapsolnak. (1 taps buddhista szokás; 2 vagy 4 taps shinto szokás, jelentése: üdvözli a kamikat, felhívja magára a figyelmüket. "Az első tapssal rezgéseket küldünk ki a szellemvilág felé, a másodikkal fogadjuk a visszhangot" - Saotome Sensei.) Ezután az aikidókák és az edzésvezető egymást üdvözlik, szintén meghajlással, és esetleg az "o-negai shimasu" (kérem [a tanítást/gyakorlást]) kifejezéssel.
Az edzés végén rövid levezető gyakorlatok (például légzőgyakorlatok és/vagy suwari waza kokyuho) után újból sorba ülnek az aikidókák. Rövid meditáció után előbb a kamiza, majd pedig egymás felé meghajolva búcsúzik az edzésvezető és az aikidókák ("domo arigato gozaimashita" - köszönöm szépen). Néhány helyen a gyakorlók még megvárják, amíg az edzésvezető lemegy a szőnyegről, és csak utána állnak fel ők is. (Suga Sensei szerint ez furcsa szokás: "lemegyek, aztán visszajövök összehajtani a hakamát.") Más helyeken feláll mindenki, és állva újból meghajlanak az aikidókák és az edzésvezető egymás felé. Hazánkban több dojóban, miután az edzésvezető felállt, lemegy a szőnyegről, és meghajol a szőnyeg szélén, a szőnyegen maradt rangidős aikidóka hangos „Rei!” kiáltással jelez, ekkor az aikidókák ismét meghajlanak (ez nem szokás a Hombu Dojóban, és például Franciaországban sem). Néhány dojóban az edzés után az aikidókák személyesen is megköszönik a közös munkát azoknak, akikkel az edzés folyamán gyakoroltak, egy újabb meghajlás kíséretében.
Ha az edzésvezető leállítja a gyakorlást, az aikidókák megköszönik párjuknak a gyakorlást (meghajlással, illetve "arigato gozaimashita" szavakkal), és gyorsan elhelyezkednek a szőnyegen seizában (ha sokáig tart a bemutató, lehetőség van lazább ülésmódra, például törökülésre váltani) úgy, hogy elegendő hely maradjon a technika bemutatására. A hátsó sorokból fél térden vagy akár állva is lehet figyelni a bemutatást. Az edzésvezetőnek nem szabad hátat fordítani, hiszen bármikor felkérhet a gyakorlat bemutatásában való segédkezésre (uke szerep). Ha az edzésvezető hosszasan magyaráz, az ukénak ezalatt seizában vagy fél térden kell várakoznia. Az MKDE dojo-kban (és más Kobayashi Dojo-kban is) a bemutatás végén az uke is bemutatja néhányszor a gyakorlatot az edzésvezetőn (ez az MKDE-n kívül is előfordul néhány helyen). Ennek főleg akkor van jelentősége, amikor az edzésvezető a helyes uke munkát kívánja bemutatni. Ha gyakorlás közben az edzésvezető külön megmutat valamit valakinek, az illetőnek seizában ülve kell figyelnie. Ezt mások is megtekinthetik, szintén seizában.
Az Aikido gyakorlása abban a pillanatban kezdődik, amikor belépsz a dojóba. A tanítványoknak mindig törekedniük kell a megfelelő etikett betartására. Az aikidóban a fejlődés kulcsa a rendszeres és folyamatos edzés.
A részvétel nem kötelező, de ne feledd, hogy az aikidóban való fejlődéshez legalább heti kétszer ajánlott gyakorolni. Amennyiben az aikido az önfegyelem kialakításának egyik módját jelenti, az ilyen önfegyelem a rendszeres jelenléttel kezdődik. A gyakorlat bemutatása után az aikidókák meghajlással megköszönik a tanítást, gyorsan partnert választanak (meghajlással, és esetleg "o-negai shimasu" szavakkal), és megkezdik a gyakorlást. A gyakorlás során a társak fejlődésének elősegítését és testi épségük megőrzését mindig elsődleges szempontnak kell tekintenünk. Arra kell törekedni, hogy minél több partnerrel gyakoroljunk az edzés során. A magasabb fokozatú aikidókák jobban rá tudnak mutatni gyenge pontjainkra és segítenek azok kiküszöbölésében, az alacsonyabb fokozatúak hibáiból pedig mi magunk is sokat tanulhatunk. Azonban ha az edzésvezető külön nem kéri, a gyakorlók ne oktassák egymást. Az ő feladatuk a gyakorlás, nem pedig saját elképzeléseik rákényszerítése a másikra. Amennyiben elakadnak a gyakorlás közben, a fentiek szerint fordulhatnak az edzésvezetőhöz segítségért.
Az aikido edzésben használt két fő fegyver a JO (bot) és a BOKKEN (fakard). Az aikidóban a fegyveres edzésnek számos oka van:
Az aikido etikett szerves része a Dojo tisztasága és rendjének fenntartása, azaz a Soji. Ez nemcsak a higiéniát szolgálja, hanem:
A dojóban a kommunikáció elsősorban non-verbális, a figyelemre és a tiszteletre épül. A cél a zavartalan, koncentrált gyakorlás biztosítása.
Ez egy nagyon fontos aspektusa a dojo életének és az Aikido tanulási folyamatának. Az etikett ezen a területen is kulcsfontosságú.
A Sensei nem csupán technikákat tanít, hanem az Aikido szellemiségét és útját is közvetíti. Ezért megkülönböztetett tisztelet illeti meg.
Ez a hierarchia nem rangsorolásról vagy hatalomról szól, hanem a tapasztalat tiszteletéről és a tudás átadásának egy formájáról.
Az aikido közösség globális, így gyakran előfordul, hogy más dojókat látogatunk, vagy vendégeket fogadunk. Mindkét esetben a tisztelet, az alázat és a nyitottság a kulcs.
A dojo a koncentrált figyelem és a zavartalan gyakorlás helyszíne. Annak érdekében, hogy mindenki a lehető legtöbbet hozhassa ki az edzésből, és tiszteletben tartsuk egymás idejét és erőfeszítéseit:
/Részlet Ueshiba Kisshomaru: Az aikido szellemisége című könyvéből/
Mivel ezeket az intelmeket régen, 1935 körül vetették papírra, nyelvezetük régiesnek tűnhet, de a főbb pontok ma is érvényesek. Ezek a következők:
Nagyon fontos, hogy senki se okozzon sérülést a másiknak, és az edzésen jó kedélyű keiko (örömteli gyakorlás) valósuljon meg.
Figyelni kell arra, hogy a dobások lehetőség szerint a terem közepétől kifelé történjenek, és a Tori mindig az Uke felkészültségéhez mérten válassza meg a gyakorlás módját és sebességét.
Beszélgetéssel ne zavard mások gyakorlását. Ha éppen nem hajtasz végre technikát, igyekezz a terem szélén várakozni az esetleges ütközések elkerülése végett.
A dojóban igyekezz mindenkivel gyakorolni, keresd a nálad tapasztaltabbakkal való edzést is. Mindenki a dojo része, mindenki tanul mindenkitől; ne érezd magad rosszul, ha nálad haladóbbakkal gyakorolsz.
Igyekezz kivenni a részed a közösségi munkából, ne várd, hogy mások oldják meg a felmerülő problémákat. A közösségi események szervezésében és megvalósításában is tevékenyen vegyél részt.