Az Aikido filozófiája.

Az Aikido filozófiája általában

Az aikido (合気道) a budo modern megnyilvánulása, a japán harcművészetek közül ezt tartják a legmélyebb szellemiséggel rendelkező stílusnak, a béke művészete, filozófiai rendszer. Az aikido alapítója, Ueshiba Morihei spirituális harcművész volt, hitt abban, hogy az emberek képesek egymással és a természettel harmóniában élni.

Paradox módon az aikido egy erőszakmentes harcművészet, gyakorlói teljes mértékben elkötelezik magunkat minden egyes harci találkozás mellett, gyakorlásuk mégis a konfliktus semlegesítésére törekszik. Ily módon az Aikido elősegíti a békét rajtuk keresztül a világban. O’Sensei filozófiája a harcművészetek számára váratlan, sőt forradalmi. Ahogy Morihei Ueshiba mondta, amikor ököllel támadnak rád, két kiút van - menekülni vagy ütéssel válaszolni az ütésre.

Az első tökéletlen, hiszen az egyik ember demonstrálja gyávaságát, ezzel megalázza magát, és felemeli azt, aki nem méltó rá és mindig találni fog magának egy másik áldozatot.

A második lehetőséget a harcművészetek kínálják, amelyek megtanítanak arra, hogy az ütésre ütéssel,dobással válaszoljunk. Olyan hatékonyan, hogy a küzdelem az első mozdulat után véget érjen. Ez a lehetőség Morihei Ueshiba szerint rossz, mert mindkét fél veszít benne. A támadó súlyos sérüléseket szerez, a védekező pedig “jót cselekedve” rosszat tesz, kárt okozva a másik embernek.

Van egy harmadik megoldás, amit az aikido kínál - finoman és gyengéden rávenni a támadót, hogy gondolkodjon és adja fel szándékát. Az aikido nem a támadóval, hanem az agresszióval harcol. Az aikido mestere művészetének köszönhetően magasabb szinten van, megértő és türelmes az ésszerűtlen emberekkel szemben, akik a harmónia és az egyensúly állapotából kilépve rárontanak. A támadó nem ütközik ellenállásba, úgy tűnik mintha egy örvénybe esne, amely finoman a partra viszi, anélkül, hogy kárt okozna. Így újra és újra, amíg a támadó meg nem áll. Ennek eredményeképpen senki sem sérül meg, az agresszió megszűnik, a harmónia helyreáll.

Ueshiba szerint egész létezésünket számtalan kisebb-nagyobb konfliktus hatja át. Ezek a konfliktusok különböző szinteken jelenhetnek meg: emberek között, népek, embercsoportok között, ember és a természet között.

A gyenge megpróbálja elkerülni a konfliktusokat, de előbb-utóbb összeütközik velük, és veszít. Az erős igyekszik még erősebbé válni, erősíti a testét és a lelkét, harcművészetekkel foglalkozik, folyamatosan készül a küzdelemre, és mindenáron, mások kárára igyekszik győzni. De ő is veszít, mert saját kezével önpusztítást végez.

Az aikidót "A harmónia útjaként" emlegetik, mert minden élet megőrzésének és jobbításának szenteli magát. O'Sensei sok éven át tanulmányozta a budo számos különböző harci stílusát, és az orosz-japán háborúban szerzett tapasztalatai azt a nyugtalanító érzést hagyták benne, hogy a legtöbb harcművészet csak az ellenfél elpusztítására összpontosít a győzelem érdekében. O'Sensei szenvedélyesen próbálta megérteni a budo valódi természetét. Éjjel-nappal tanult a választ keresve és végül egy véletlen találkozás Onisaburo Deguchival segített O'Senseinek rájönni, hogy a budo igazi természete az erőszakmentesség.