Nem az első írásom e témában és nem is az utolsó. Új emberek jönnek közénk és néha mennek a csapatból. A tapasztalatokat gyűjtöm és néha le is írom.
Ha ezen sorokat olvasod, már tettél egy lépést afelé, hogy valami újat próbálj ki, ami fejleszti a tested, az elméd és a lelked egyaránt. Az Aikido nem csupán egy harcművészet – egy életmód, egy út, amely megmutatja, mire vagy képes kitartással és türelemmel. Ezt az írást elsősorban azoknak szánom, akik azon gondolkodnak, hogy valami új mozgásforma elsajátításába kezdenek.
Sokan, amikor mozgásformát választanak, elsőre talán nem is gondolják végig, milyen sokféle megközelítési mód létezik. Léteznek olyan sportok és edzésformák, amelyeket szinte bármikor, bármilyen keretek között űzhetünk, nem igényelnek szoros napirendet, tanrendet vagy a mozgásformák egymásra épülésének logikusan felépített menetét. Mások azonban olyan környezetet teremtenek a gyakorlás során, amelyben minden egyes lépés, mozdulat vagy technika előfeltételezi a korábban tanultakat, így egy szisztematikus tanulási folyamat részévé válik.
Bizonyos mozgások – például a kocogás, a kerékpározás, az úszás vagy akár egy otthoni, saját testsúlyos edzés – nem igényelnek bonyolult előképzettséget. Ezeknél a tevékenységeknél gyakran a legfontosabb cél, hogy az ember jól érezze magát, kikapcsolódjon, vagy egyszerűen csak levezesse a napi feszültséget. Nincs egy fix, egymásra épülő technika-tár, nincs feltétlenül szükség oktatóra vagy tanfolyamra. A szabad gyakorlás előnye, hogy könnyen beilleszthető a napirendünkbe, rugalmasan változtathatjuk az intenzitását, és a saját komfortzónánkból kiindulva fejleszthetjük magunkat. Hátránya pont az előnyéből adódhat. Mivel nincs időhöz kötve, nem mindenki képes az edzést beiktati a napirendjébe. Egyéb más feladatok miatt az edzés elmarad, későbbre, másnapra tolódik.
A másik oldalon ott vannak azok a mozgásformák, melyek oktatása, tanulása hosszú távú, tudatosan felépített tananyag mentén zajlik. Ilyen például az aikido, ahol a technikák egymásra épülnek: először az alapvető testtartást, lépéseket és mozgásmintákat sajátítjuk el, majd fokozatosan lépünk tovább a bonyolultabb dobások, leszorítások felé. A hierarchikus tananyag célja, hogy a gyakorló lépésről lépésre fejlessze a testtudatát, megértse az erővonalakat, a partner mozgását és a saját testének lehetőségeit. Az ilyen edzésformák általában tapasztaltabb gyakorlók útmutatása mellett zajlanak, akik segítenek a helyes technikák elsajátításában és folyamatos csiszolásában. Bár a tanulási folyamat időigényesebb, a rendszerezett felépítés hosszú távon mélyebb megértést, kimunkáltabb mozgásminőséget és gyakran komolyabb eredményeket biztosít.
Egy példa: Albertirsán az aikido edzés után levezetésként csikung gyakorlatokat végzünk, felfoghatjuk ezt mozgó meditációnak is. Ez bárki részére szabadon látogatható, többen kimondottan az edzés ezen részére érkeznek. Az ilyen gyakorlások során hosszú, akár több mint 100 mozdulatból álló gyakorlatsort tanulunk meg, gyakorlunk közösen. A 2024-es év ilyen komoly kihívása volt a Chan Gong Rou Quan , mely elsajátítása majd egy évig tartott. Érthető, hogy egy ilyen egymásra épülő mozdulatokból álló gyakorlás során a rendszeres jelenlét nagyon fontos. A havi 2-3 alkalom ilyen esetben biztosan nem elegendő.
Az edzés kiválasztásánál fontos tisztában lenni azzal, mit várunk el saját magunktól. Sokszor előfordul, hogy az érdeklődők telefonon felkeresnek, kérdeznek az edzésekről, az aikido oktatás felépítéséről, ám végül nem jutnak el az első edzésre sem. Ennek számos oka lehet: míg egyeseknél a lelkesedés gyorsan alábbhagy, mások talán nem mérik fel előre, hogy az új mozgásforma milyen életmódbeli változtatásokat követel meg.
Ilyen például az edzések időpontja. Ha az aikido órák reggeliek, már önmagában egy rendszeres, korai kelést igénylő életmódbeli váltást követelnek. Ez nem mindenkinek könnyű, és előfordulhat, hogy az érdeklődők végül emiatt sem próbálják ki az első foglalkozást. Érdemes tehát már a jelentkezés előtt alaposan átgondolni: tudunk-e időt és energiát áldozni az edzésre, bírjuk-e fizikailag és mentálisan azt a plusz terhelést, amit az új foglalkozás jelent?
A döntés attól függ, mit keresünk. Ha a cél egyszerűen a testmozgás öröme, az egészségmegőrzés vagy a kikapcsolódás, akkor egy szabadabb, kötetlenebb formát is nyugodtan választhatunk. Ha viszont a strukturált tudás felé vonzódunk, szeretnénk valamit mesterszinten elsajátítani, hosszú távon fejlődni, nem bánjuk az életmódunkba történő változásakt sem (például a korai kelést), akkor érdemes egy jól felépített, rendszerezett tananyaggal dolgozó edzésbe gondolkodni.
Az életmódunk, a céljaink, a személyiségünk, és még a napirendünk is – mindez befolyásolja, melyik irány a legjobb számunkra. A lényeg, hogy élvezetet találjunk a mozgásban, és olyan formát válasszunk, amely hosszú távon is fenntartható, legyen az egy laza futás vagy épp az aikido kifinomult, rendszerezett mozdulatsorainak elsajátítása. A döntés előtt azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az új kihívások gyakran új szokásokat is megkívánnak, amelyekre érdemes mentálisan és fizikailag egyaránt felkészülni.
Amikor valaki elhatározza, hogy belevág valami új tanulásába, különösen egy olyan komplex harcművészetbe, mint az Aikido, sokszor szembesül akadályokkal. Ezek lehetnek fizikai, mentális vagy érzelmi jellegűek:
Az Aikido nem arról szól, hogy a legerősebbé vagy leggyorsabbá válj. Ez a harcművészet a harmóniát és az alkalmazkodást tanítja – nem csak a mozgásban, hanem az élet minden területén.
További információért írj e-mailt vagy hívj telefonon!