Szabó Gábor

4. dan Aikido
Aikido oktató

Az út, amely soha nem ér véget – Harminc év az Aikido szolgálatában

Vannak emberek, akik sportot választanak. Mások egy életutat. Számomra az aikido nem egyszerűen egy harcművészet lett, hanem egy olyan út, amely több mint harminc éve formálja a gondolkodásomat, a kapcsolataimat és a világképemet.

Gyerekkoromban számos sportágat kipróbáltam, de egyikben sem találtam meg önmagam. A fordulópontot a kyokushin karate jelentette. Két év gyakorlás után már tudtam, hogy a harcművészetek világa lesz az én utam. Nem pusztán a technikák vagy a küzdelem érdekelt – sokkal inkább az a belső fegyelem és életfilozófia, amely a budo sajátja.

Az élet azonban ritkán halad egyenes vonalban. A kamaszkor kitérői után újra megjelent bennem a hiányérzet: valami lényeges hiányzott. Ekkor, 1994-ben találkoztam az aikidóval, és az első edzések után azonnal tudtam, hogy „megérkeztem”.

Az első mesterek

Aikido pályafutásomat Dúzs Miklós dojójában kezdtem, Káposztásmegyeren, a Bőrfestő utcai általános iskolában. Szerencsés találkozás volt. Miklós nem csupán technikákat tanított, hanem az aikido szellemi hátterét is. Az edzések során először értettem meg, hogy az aikido több, mint önvédelem: egy út önmagunk megismeréséhez.

Az aikido hamar mindent elsöprő szenvedéllyé vált. Szinte minden szabadidőmet a dojóban töltöttem. Könyveket olvastam a japán kultúráról, a bushidóról, a szamurájok történetéről. Lenyűgözött Japán világa, és komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer ott éljek.

Később az élet új döntés elé állított. Bár a mester iránti hűség mindig fontos érték volt számomra, mégis új irányba indultam, és elkezdtem járni Gollo Michel sensei edzéseire a Szentkirályi utcai Spartacus dojóba. Michel Gollo meghatározó alakja a magyar aikido történetének; az 1980-as évektől kezdve kulcsszerepet játszott az aikido hazai meghonosításában.

A Spartacusban nemcsak kiváló mesterekkel találkoztam, hanem egy rendkívüli közösséggel is. Az akkori nyári táborok számomra máig meghatározó élmények. Ott születtek azok a barátságok, amelyek közül sok a mai napig megmaradt és azok is, amelyek talán ma már nem aktívak, mégis örökre részei maradtak az életemnek.

A „ki” megtapasztalása

Ebben az időszakban találkoztam Giuseppe Ruglioni olasz mesterrel, aki megismertetett bennünket a Ki Aikido szemléletével. Fiatal gyakorlóként sokszor frusztrált, hogy bizonyos gyakorlatok egyszerűen nem működtek számomra.

Egy alkalommal azonban a mester engem hívott ki demonstrációra. A mai napig emlékszem arra a pillanatra. Hogy mi történt valójában, azt mindenki értelmezze saját világnézete szerint, de én akkor először tapasztaltam meg azt az érzést, hogy a test és az elme teljes összhangba kerül. A harcművészet addig tanult elemei hirtelen értelmet nyertek.

Ez a tapasztalat azóta is elkísér. Nem valamiféle természetfeletti jelenségként tekintek rá, hanem annak bizonyítékaként, hogy az emberi képességek messze túlmutatnak azon, amit a hétköznapokban használunk.

Dan fokozatok és saját dojo

Az első dan fokozatomat 2001-ben szereztem meg Fujita Masatake shihannál. Fujita sensei az Aikikai Hombu Dojo egyik meghatározó mestere volt, aki közvetlenül még Morihei Ueshiba, az aikido alapítójának tanítványa volt.

Ugyanebben az időszakban nyitottam meg saját dojómat, a MEDI Dojót. Először a munkahelyem egyik raktárában kaptunk helyet, később pedig az újpesti Halassy Olivér Általános Iskolában folytattuk a munkát.

Éveken keresztül tanítottam gyerekeket és felnőtteket. A tanítás során rájöttem, hogy a tudás igazán akkor mélyül el, amikor megpróbáljuk átadni másoknak.

2004-ben a Testnevelési Egyetemen aikido sportedzői diplomát szereztem.

2009-ben John Rogers shihan előtt vizsgáztam 2. dan fokozatra. Rogers sensei egyik legfontosabb tanítása számomra az volt, hogy az uke szerepe legalább annyira fontos, mint a torié. Az aikidóban nem két ember harcol egymással, hanem két ember együtt tanul. Ezt a szemléletet sokszor fájdalmas, de felejthetetlen módon tanította meg nekem.

Nishio Budo – újrakezdés húsz év után

2010-ben új fejezet kezdődött az életemben.

Németh Ferenc barátommal együtt elköteleződtünk Shoji Nishio mester rendszerének tanulmányozása mellett. A Nishio Budo az aikido, a kardvívás és más tradicionális japán harcművészetek összefüggő rendszerét képviseli; technikái mélyen a fegyveres mozgások logikájából építkeznek.

Őszintén szólva úgy éreztem magam, mint aki húsz év gyakorlás után újra fehér öves lett. Minden mozdulatot újra kellett értelmeznem. Ez azonban nem visszalépés volt, hanem egy új kapu megnyílása.

2017-ben Takashi Kuroki senseinél megszereztem a 3. dan fokozatot, majd 2023-ban a 4. dan fokozatot is. Kuroki sensei Shoji Nishio közvetlen tanítványi vonalát képviseli, és hosszú évek óta oktatja a Nishio-rendszert Európa számos országában, köztük Magyarországon is.

Négy évtized, négy kapu

Ha visszatekintek az aikidóban eltöltött több mint harminc évre, úgy érzem, hogy körülbelül tízévente új kapuk nyílnak.

Az első tíz év az alapokról szólt. A technikák, az etikett, a dojo szelleme. A második tíz év az ukemunka megértéséről. Arról, hogy hogyan lehet valaki hiteles partner a tanulásban. A harmadik tíz év a Nishio-rendszer felfedezését hozta. Olyan volt, mintha a gimnázium után egyetemre kerültem volna.

Most pedig egy negyedik kapu előtt állok.

Egyre gyakrabban tapasztalom meg azokat a pillanatokat, amikor egy technika több lesz puszta mechanikus mozdulatnál. Amikor az erőlködés eltűnik, és a mozgás egyszerűen megtörténik. Amikor a gyakorlás nem elfáraszt, hanem feltölt.

Ezt az érzést nagyon ritkán éltem át ilyen tisztán. Kevés gyakorlóval találkoztam, akivel teljes mélységében megtapasztalható volt. Németh Ferenc sensei egyike ezeknek az embereknek.

Talán ezért gyakorlok még ma is Nála, Vele. Nem a fokozatokért. Nem a címekért. Nem a technikák gyűjtéséért. Hanem azért az egyetlen, nehezen megfogalmazható pillanatért, amikor a mozdulat, a partner, a figyelem és a szándék tökéletes egységbe kerül.

Az aikido számomra ma már nem csak egy harcművészet. Hanem egy véget nem érő áramlás, egy út a visszatéréshez.

Rövid szakmai idővonal:

• 1994: Aikido kezdete Dúzs Miklós dojójában
• 1990-es évek vége: Gollo Michel sensei tanítványa a Spartacus Dojóban
• 2001: 1. dan, Fujita Masatake shihan
• 2001: MEDI Dojo alapítása
• 2004: Testnevelési Egyetem, aikido szakedzői diploma
• 2009: Reggeli edzések, közös gyakorlások elindítása Németh Ferivel
• 2009: 2. dan, John Rogers shihan
• 2010: Nishio Budo tanulmányok kezdete
• 2017: 3. dan, Takashi Kuroki sensei
• 2023: 4. dan, Takashi Kuroki sensei
• Napjainkban: Aktív gyakorló és oktató a Váci úti dojó reggeli edzésein