Shu-Ha-Ri: út a tökély felé az Aikidoban

• 2024 április 2.
• Németh Ferenc

Az Aikido, mint minden harcművészet, nem csupán fizikai képességek fejlesztéséről szól; sokkal inkább egy mélyebb, szellemi utazás része, amely átalakítja a gyakorlót mind testben, mind lélekben. Ezen út egyik legfontosabb eleme a Shu-Ha-Ri filozófia, amely a tanulási folyamat három szakaszát írja le, segítve a gyakorlókat abban, hogy mélyebb megértést és bensőségesebb kapcsolatot alakítsanak ki a művészetükkel. A Shu-Ha-Ri, amely eredetileg a japán harcművészetekben gyökerezik, az Aikido tanulmányozása során különösen relevánssá válik, mint az önmagunkkal és környezetünkkel való harmonikus együttműködés eszköze.

Shu (守): Kövesd a szabályokat

A Shu szakasz az alapok elsajátításáról szól. Ebben a szakaszban a tanulók szorosan követik tanáraik utasításait, megismerkednek az Aikido alapvető technikáival, formáival és elveivel. A hangsúly itt az alapok megszilárdításán van, mivel ezek nélkül nem lehet tovább haladni. A Shu szakaszban a gyakorló megtanulja a tisztelet, az alázatosság és a kitartás fontosságát, amelyek nélkülözhetetlen erények minden harcművész számára.

A Shu-Ha-Ri ott kezdődik, ahol minden tanítványi szakasz kezdődik, az iskola formáinak és tanításainak megismerésével, valamint a hagyományokhoz ragaszkodással. A harcművészetekben ez leegyszerűsítve "A Kata-nak való megfelelés".

Ez az a megfelelési szakasz, amikor az ember elkötelezi magát a tanár, az iskola és/vagy a hagyomány követése mellett. A Shu szakaszban a lehető legpontosabban követed a tanárod utasításait. Tanítványként az a feladatod, hogy megtanuld, szorgalmasan ismételd és tökéletesítsd az alapokat, variáció és újítás nélkül. Bármilyen személyes stílus nem megengedett ebben a szakaszban... mert még túl korai.

A formák és módszerek szigorú betartása kötelező, az iskola tanára és módszerei iránti alárendelődés alapkövetelménye. Ez az a szakasz, amikor az egódat a második helyre helyezed, és a gyakorlatot az elsőre (és minden a gyakorlat). A képzésed során a stílus "fénymásolatává" válsz, és a gyakorlott szem számára egyértelművé válik, hogy melyik tanárhoz és iskolához tartozol.

A Shu szakaszban nem csak azt várják el tőled, hogy megfelelj a hagyománynak, hanem sok esetben azt is, hogy megvédd és megőrizd az iskola technikáit és módszereit. A formák szigorú betartását, zéró toleranciát a szabad véleménynyilvánítással szemben. Ez egyszerűen azért van így, mert csak a formák szigorú betartása révén fejlődik fokozatosan a készség és a hatékonyság.

Bár a Shu szakaszban kezdesz hozzáférni a belső elvekhez, a technikai formák fejlesztése az elsődleges cél. Az elvek szabad kifejezése ebben a szakaszban nagyon kevés jelentőséget kap.

A gyakorlás során a fő hangsúly a technikai stílus szilárd megalapozottságán és az ismétlődő gyakorlásban szerzett sok tapasztalaton van. A Shu szakaszban kevés vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet az említett formákon kívüli gyakorlati tapasztalatokra.

Hagyományosan a Shu szakaszban eltöltött idő 3-5 évnyi gyakorlás. A modern korban, amelyben élünk, ahol átlagosan hetente kétszer lehet edzeni, ez inkább 5-10 év.

Shu szakasz "árnyéka"

A Shu első szakasza a művészet magasabb szintű fejlődésének jó megalapozását hivatott jelenteni. Azonban mindig fennáll a veszélye annak, hogy a fejlődésed megakad, megrekedsz vagy fixálódsz ebben a szakaszban.

Ez a rögzülés lehet a saját fejlődésed félreértése, de lehet a tanár, az iskola vagy a hagyomány miatt is. Tulajdonképpen arra tanítanak, hogy megrekedj, és nincs módszered vagy folyamatod, ami a következő szakaszba mozdítana.

Bármi is legyen a helyzet, ha megrekedsz a "Shu" szakaszban, az nagyon egészségtelen "árnyék" elemeket hoz létre, amelyek problémássá válnak a további fejlődés szempontjából. Ennek a szakasznak az árnyékrögzültsége az Aikidóban (vagy bármely más hagyományos művészetben) úgy jelenik meg, hogy abszolutizmus és dogmatizmus lopakodik a rendszerbe.

Bármikor, amikor egy olyan elbeszélést hallasz, mint "Meg kell őriznünk az igaz utat!", vagy "Mi csináljuk az igazi Aikidót" akkor biztos lehetsz benne, hogy ennek az első szakasznak a fixált "árnyékát" hallod.

Más módon is megnyilvánulhat az árnyék a Shu-nál: a helyes és helytelen dolgokhoz való ragaszkodásod miatt meglehetősen merevvé és makaccsá válsz, ami megnyilvánul az Aikidódban. Elítélő vagy más tanulókkal, más iskolákkal és más tanárokkal szemben is.

Ezeknek az árnyék aspektusoknak az eredménye egy zárt elme és a további tanulás iránti nyitottság hiánya.

Ha azonban olyan környezetben gyakorolsz, amely nem rögzült, akkor a fejlődésed természetes módon halad a következő szintre... nevezetesen a "Ha" szintre.

Ha (破): Törd meg a szabályokat

Amint a gyakorló megerősödik az alapokban, elérkezik a Ha szakaszba. Ebben a fázisban már van elég tudása és tapasztalata ahhoz, hogy kezdjen kísérletezni, és saját maga is hozzájáruljon a művészethez. A Ha szakasza az alkotás és az adaptáció ideje, amikor a gyakorló elkezd eltérni a megtanult úttól, és saját útját kezdi keresni. Ebben a szakaszban a gyakorlók mélyebben megértik az Aikido filozófiáját, és képesek lesznek saját válaszokat adni a kihívásokra, nem csupán azokat, amelyeket tanáraiktól tanultak.

Amikor a fejlődés "Shu" szakasza eléri a csúcspontját, természetes módon lépsz át a következő szakaszba. Ha nem teszed meg ezt a lépést magadtól, akkor a tanárod elkezd lökni téged a következő szakaszba. A ha azt jelenti, hogy elválasztod, leválasztod, vagy megtöröd a tanár, az iskola és a hagyomány formáit. Ez az "alkalmazási szakasz".

A Shu szakaszban sok tapasztalatot szereztél a művészetedben, de szinte mindig nagyon világosan ellenőrzött körülmények között. Most a Ha szakaszban ahhoz, hogy tovább fejlődhess, meg kell nyitnod ezt a jól ellenőrzött rendszert, és új, még ismeretlen módokon kell elkezdened alkalmazni azt, amit tudsz.

Ez olyan, mintha egyik lábad szilárdan az alapokon állna, a másik lábad pedig elkezdi felfedezni az ismeretlent. Valójában ezen a ponton a tanárod ideális esetben elkezd téged kimozdítani az alapformákból, és arra kér, hogy alkalmazd a tudásodat összetettebb helyzetekben.

A Ha szakasz tele van próbálkozásokkal, hibákkal és sok csalódással. De emellett minden egyes "győzelemmel" új önbizalomra teszel szert. Olyan, mintha megtanultál volna egy matematikai képletet az osztályteremben... most ki kell menned, és szembe kell nézned azzal a kihívással, hogy hidat építs ezzel a képlettel.

Előírás vs. önmegvalósítás

A Ha szakaszban a képzés félig előírásos, ahol a művészet alapjait és a tanárod utasításait követed. A képzés másik fele önképzés, ahol kipróbálás és tévedés útján tanulod meg, hogy mi a művészet hatékonyabb kifejezése a magad számára. Ha a képzésed hatástalan, akkor szükségszerűen visszatérsz az alapokhoz. Ha felfedezel egy új és hatékony alkalmazást, akkor továbblépsz és elmélyíted azt.

Bárhogy is legyen, folyamatosan új tapasztalatok felé fogsz haladni, ahol újra és újra bizonyítanod kell. Minden egyes új "győzelem" egy mélyebb megértést jelent, és elkezdesz nagyobb jártasságot fejleszteni a művészetben. Ez úgy történik, hogy a Shu alapokról elindulva elkezded az alapformák összetettebb variációit, valamint új és kihívást jelentő alkalmazásokat fejleszteni.

A Ha szakasz megköveteli, hogy a Shu szakasz fekete-fehér bizonyosságából kilépjünk a kétértelműség és az ismeretlen felé. Közvetlen tapasztalatokon keresztül elkezded kitalálni, hogy mi működik és mi nem működik egy adott helyzetben. Értékrendje a Shu szakasz "helyes vs. helytelen" mentalitásából a Ha szakaszban a "funkcionális hatékonyság" nyitottabb értékrendje felé mozdul el.

Ez a saját egyéni stílusod kialakulásának kezdete, még akkor is, ha a tanárod és az iskolád még mindig nagy hatással van rád. A fejlődés Ha szakaszában a művészeted fokozatosan elmozdul oda, ahol az elvek válnak elsődlegesvé, a formák pedig másodlagossá. Más szóval, az "elveket tartalmazó formák" helyett az "elveket kifejező formák" kerülnek előtérbe. Elmozdulás a "konformitásból" a "szabadság" felé.

A régi szamurájok idejében ez volt az az időszak, amikor "Musha Shugyo", vagyis szigorú kiképzésre vállalkoztál mester nélkül. Miután a deshi elvégezte a Shu szakaszt, elvárták, hogy bejárják az országot, és meglátogassanak más dojókat, más tanárokat és más stílusokat, hogy összemérjék tudásukat velük. Ha a Musha Shugyo-sha jobb volt, akkor továbblépett a következő dojóba. Ha azonban legyőzték, akkor ott maradt és abban az iskolában tanult.

Hagyományosan a Ha szakasz 5-15 évig tartott a képzés. A modern időkben, ahol élünk, ahol átlagosan hetente kétszer edzhetünk, ez inkább 10-20 év.

Ha szakasz "árnyéka"

A Ha szakaszra jellemző a komplexitás és a jártasság megteremtése. Tehát megköveteli, hogy elkezdjetek komplex variációkat és innovatív alkalmazásokat tanulni. De ha a következő variáció vagy nagyon összetett alkalmazás megtalálása lesz a fő célod, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy még nagyobb szélességet teremtesz, de nem érsz el nagyobb mélységet, ami a szélességhez illeszkedik.

A mutatós, bonyolult és szenzációs (általában koreografált) variációk kívülről lenyűgözőnek tűnhetnek. De ha nem nyersz további mélységet és nem testesíted meg a művészet alapelveit, akkor ebben a szakaszban biztosan megrekedsz.

Egy másik árnyékos aspektus, ami ebben a szakaszban becsúszhat, a formához való tartós ragaszkodás. Mivel ebben a szakaszban az egyik lábad a formákban, a másik pedig az elvekben van, még mindig lehet egy finom ragaszkodás a formákhoz. Lehet, hogy egészségtelenül nagy jelentőséget tulajdonítasz a formák teljes történelmi fejlődésének, évtizedről évtizedre, mintha ez lenne a tényleges bölcsesség. Holott ez csupán a múlt ismétlése és a múltba való kapaszkodás, ami üvegplafont teremt a további fejlődés számára.

A Ha szakasz csúcspontja az, hogy erőteljes hozzáférést kapunk a művészet alapelveihez, majd engedélyt adunk magunknak, hogy teljesen elengedjük a formákat. Ha még mindig van egy finom ragaszkodás a formákhoz, akkor soha nem fogod megadni magadnak ezt az engedélyt. Ha ez a helyzet, akkor soha nem fogod felfedezni a spontán kreativitás erejét, ami a következő szakaszban vár rád.

Ha ezek az árnyoldalak jelen vannak az Aikidódban, akkor megrekedsz a sok variáció ismétlésében, de nem lesz képességed spontán módon kifejezni a művészet szabad alkalmazását. Lényegében az Aikidód széleskörű lesz, de nem mély... bonyolult, de nem spontán módon kreatív.

Ri (離): Hagyd el a szabályokat

A Ri szakasz a Shu-Ha-Ri filozófia csúcspontja, ahol a gyakorló teljes mértékben függetlenedik a tanításoktól és a formáktól. Ebben a szakaszban a gyakorló már nem követi vakon a tanításokat, hanem teljes mértékben integrálja azokat saját lényébe, létrehozva egyedi stílust és megközelítést. A Ri az önmegvalósítás szakasza, ahol a gyakorló már nem csak a technikákat hajtja végre, hanem az Aikido szellemiségét fejezi ki minden mozdulatával. Ebben a szakaszban a gyakorlók képesek arra, hogy spontán módon reagáljanak bármilyen helyzetre, harmoniában saját belső lényükkel és a külső világgal.

Amikor a Ha szakasz teljes érettségre jut, a Ri szakasz elkezd természetes módon megnyilvánulni. Ahogy tökéletesíted az alkalmazások gyakorlatát, szó szerint felszabadítod az elveket a formák alól.

A Ri azt jelenti, hogy "meghaladod a formákat", és ez az a szakasz, amikor túllépsz a technikákon, sőt még a tanító, a stílus és a hagyomány iránti igényen is. Bár a Ri a "kata elvetésének" szakasza, nem azért dobod el a formákat, mert már nem hasznosak. Teljesen tudatában vagy annak, hogy ezek az eszközök vezettek oda, ahol most vagy, ezért teljes mértékben tiszteled a kata-t.

Inkább túllépsz a formákon, egyszerűen azért, mert teljesen belsővé tetted a formákat, és már nem függsz tőlük. Az elvek válnak művészeted elsődleges forrásává, és az Aikidód ezen elvek természetes kifejeződése.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy már nem tiszteled a formákat, mert tiszteled. Valójában ez az a szakasz, amely a legnagyobb tiszteletet tanúsítja a formák iránt, mert ez az a perspektíva, amely a legmélyebben megérti a formákat. Teljesen szabadon, spontán módon használhatod a művészet formáit az alapján, ami az adott helyzetnek megfelelő.

Most már úgy látod a formákat, mint a csónakot, amely átvitt téged egy folyón. Ha már a túlparton vagy, a csónak betöltötte a célját, és nincs szükséged arra, hogy tovább vigyed a csónakot az utadon. Az egyetlen ok, amiért újra használnád a csónakot (a formákat), az az, ha át kell kelned egy másik "folyón", vagy ha segítened kell másoknak is átkelni a folyón.

A Ri szakaszban már a művészet élő kifejezője vagy, és kiléptél az előírásos képzésből, és az önmegvalósító Aikidóba. Annyira megalapozódtál a művészet élő dinamikus elveiben, hogy a folyamatba vetett bizalmad megingathatatlan.

A kreativitásod teljesen felszabadult, és szabad vagy, hogy újjáteremtsd a művészetet. Aikidód új technikák, új gyakorlatok, új tanítások, új módszerek és új rendszerek kifejeződésévé válik. Kreativitásod soha nem fogja "elrontani" a művészetet, mert amit teszel, az az Aikido elveinek függvénye.

A művészet ezen a ponton teljesen a sajátoddá válik, mivel senkinek sem felelsz. Ha szerencsés vagy, akkor lesz egy tanárod, aki természetes módon "diplomáztat" téged, amikor elérkezel ebbe a szakaszba. De erre nincs is igazán szükség, hiszen miután elérted ezt a szakaszt, most már engedélyt adsz magadnak, hogy szabad légy. Még ha szeretetteljes tiszteletből a vonal része is maradsz, te vagy a saját tekintélyed. Egyes esetekben ezen a ponton a tanítvány még a tanítót is felülmúlhatja.

Az átlagos képzési idő a Ri fokozat eléréséhez: egy életen át.

Ri szakasz "árnyéka"

A Ri fejlődési szakasz valóban transzcendens szakasz. De még ha nagy szabadság és kreativitás is van ebben a szakaszban, ebben rejlik a potenciális árnyék. Ha ezen a szakaszon fixálódsz, valójában megrekedhetsz a kreativitásban és a szabadságban, és ironikus módon elutasíthatod az előző struktúrákat. Finoman az ürességet részesíted előnyben a formával szemben, és az áramlást a struktúrával szemben.

Miután megmásztátok a fejlődés létráját, most eléritek azt a szakaszt, ahol túlléptek a létrán. E fejlődési rendszer nélkül nem lennétek ott, ahol vagytok, és paradox módon mégis, ebben a szakaszban már nincs szükségetek erre a rendszerre.

Az árnyékmozdulat tehát az, hogy ezután megfordulsz, és lemondasz a két előző szakaszról, pontosan azért, mert azok nem spontánok, szabadok és kreatívak. Ennek az az eredménye, hogy a "fejlődési létrát" térdnél fogva kiragadják, és az egész rendszer összeomlik.

Ideális esetben, ha a Shu-Ha-Ri 3 szakaszát teljes mértékben magadévá tetted, integráltan hozzáférsz az egyes szakaszok egyedi jellemzőihez. Képes leszel egy adott helyzetnek teljes mértékben megfelelni azzal, amire szükséged van, legyen az megfelelés, alkalmazás vagy a művészet szabad kifejezése.

Ezen a ponton a Shu-Ha-Ri lépésről lépésre történő fejlődése már nem lineáris, hanem inkább a felfedezés folyamatos ciklusává válik.

Forrás: THE INTEGRAL DOJO