Sosem tudtam elfogadni azokat a gyakorlási módszereket, ahol szinte parancsként hangzott el: „Most érezzük, ahogy a csi a gerincünkön felfelé halad!” Ennek több oka is van. Egyrészt a „csi” jelentését rendkívül nehéz pontosan lefordítani vagy értelmezni. Másrészt, ami talán még ennél is bonyolultabb, az a fizikai érzékelése vagy „megvalósítása”. Ez a kérés körülbelül olyan, mintha az első tornaórán az oktató azt kérné, hogy ugorjunk egy hármas szaltót. Mindenki érzi, hogy ez szinte lehetetlen. Pedig maga a hármas szaltó, ellentétben a csivel, ismert és látható mozdulatsor, ám a testünkben még nincs meg a megfelelő beidegződés a feladat elvégzéséhez.
Ezért én csak olyan dolgokról írok, amelyek elsajátításához konkrét útmutatót is tudok adni. Tudom, sokan szeretnének egyből „hétmérföldes mesterré” 😀 válni, de ez egyetlen lépésből nem fog sikerülni. Végig kell járni a fejlődés lépcsőfokait, de jó hír, hogy ezek a fokok valóban léteznek és elérhetők.
Kétségtelen, hogy a csikung gyakorlásának számos pozitív hatása van, melyek különböző szinteken jelennek meg.
Fontos, hogy legyen egy rendszeres, szinte „rituálévá” váló gyakorlás az életünkben, amely átmozgatja testünk minden csontját, ízületét és izmát. Kezdőként az elsődleges cél a rendszeres mozgás beépítése a mindennapokba, ami javítja a keringést, fokozza az anyagcserét és növeli testünk rugalmasságát. Ezek a gyakorlatok otthon is végezhetők, nincs szükség hozzájuk konditeremre.
A mozdulatsorok elsajátítása fizikai kihívásként sem elhanyagolható. Szerencsére a gyakorlatok nehézségét mindenki maga szabályozhatja: lehetnek nagyon izzasztóak, de akár száraz pólóban is végigcsinálhatjuk őket. Ez a jó skálázhatóság teszi alkalmassá arra, hogy különböző korosztályok is élvezettel végezhessék.
Különböző gyakorlatsorok léteznek, az egészen statikustól a szinte folyamatosan változó mozgásig. Megtanulásuk nagy figyelmet igényel, ami fejleszti a testtudatosságot, és új idegi kapcsolatokat épít ki a jobb és bal agyfélteke között. Gyakorlás közben nem kalandozhatnak el a gondolataid, mivel a gyakorlatok teljes figyelmet követelnek. Emiatt valódi kikapcsolódást nyújt a hétköznapok problémái és gondolatai alól.
Amikor a gyakorlatokat már „megtanultad”, és nem kell az előtted lévőt másolnod, sokkal szabadabbá válsz. Eddig főként a másik mozgását figyelted; ez most megváltozhat: figyelj magadra! Ellenőrizd a mozdulataidat és a testtartásod! Ezzel sok munka lesz – ez a fejlődési lépcső második foka. A mozgásod akkor lesz a legkifinomultabb, ha a mozgatott struktúra – vagyis a tested – a lehető legjobban tart. Érthető, hogy amíg ez nincs meg, nem tudsz igazán továbblépni a fejlődésben. Ebből következik, hogy a csikung gyakorlása javítani fogja a tartásodat.
Ha sikerül a tartásodon javítanod, már megérte elkezdeni a gyakorlást. A tartásod számtalan dologra hatással van; egy külön könyvet lehetne írni arról, milyen előnyökkel jár a helyes testtartás. Az egyik legfontosabb, amit kiemelnék, a különböző hát- és derékfájások megelőzése és enyhítése. De a jó tartás az alvás minőségére is pozitívan hat, sőt, a magabiztosabb megjelenéshez és a könnyedebb légzéshez is hozzájárul.
Miután „felszabadultál”, képes vagy magadra figyelni, és a tartásod is javulóban van, a következő nagy feladat a testedben felgyülemlett feszültségek elengedése. Nem tudsz szabadon mozogni, amíg feszült vagy. A tartásod javítása és a feszültség elengedése kéz a kézben járnak, kölcsönösen hatnak egymásra: ha az egyikben javulsz, a másikban is fejlődni fogsz, és ez fordítva is igaz.
Véleményem szerint nem feltétlenül könnyű elkezdeni a csikung gyakorlását; kell valami, ami megragad benne és inspirál téged. Ahogy előrehaladsz, egyre több „építőkockád” lesz, amit felhasználhatsz, és egyre szebb „várakat” tudsz majd építeni. Az első lépések megtétele a legnehezebb.
A rossz tartás mellett a stressz az, ami korunk emberét leginkább jellemzi. Ha sikerül megszabadulnod mindkettőtől, már sokat nyertél! Ez a két tényező rengeteg problémát okoz. Ha a rossz tartásról egy könyvet lehetne írni, akkor a stresszről és annak hatásairól lehetne megírni a következőt. A nem specifikus hát- és derékfájdalmak jelentős részét ez a két tényező okozza, de a stressz olyan további problémák forrása is lehet, mint a krónikus fejfájás, az emésztési zavarok vagy az alvászavarok.
Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy személyes történetet. A Covid-járvány előtt egy aikido edzőtáborban annyira túlerőltettem a térdemet, hogy abból hosszan tartó problémám lett. Volt egy időszak, amikor szinte járni sem tudtam. Ebben az időben a járvány miatt tilos volt edzéseket tartani és csoportosan gyülekezni, így az aikido edzés mint mozgásforma szóba sem jöhetett. Ekkor találtam rá a csikungnak Shi Heng Yi mester által bemutatott, dinamikusabb fajtájára, ami nagyon megtetszett, ezért nekifogtam a gyakorlásnak. Most, évekkel később, már tudom, hogy az akkori mozgás rendkívül jót tett a térdemnek. Bátran mondhatom, hogy a csikung rendszeres gyakorlásának köszönhetem, hogy ma szinte tökéletesen tudom használni a lábamat, és újra teljes értékűen részt tudok venni az aikido edzéseken is.
Mások tapasztalatai is alátámasztják a csikung sokrétűségét. Van, aki például azért tartja tökéletes választásnak, mert a szokásos edzésekkel járó megterhelés és kimerültség érzése nélkül pezsdíti fel és tölti el energiával a mindennapokban.
Korunk felgyorsult, ingerekkel teli világában szinte folyamatosan ki vagyunk téve az információtúlterhelésnek és a digitális zajnak. A csikung gyakorlása tudatos szünetet kínál ebben a rohanásban. Azzal, hogy a figyelmünket befelé, a testérzeteinkre és a mozdulatainkra irányítjuk, lehetőséget adunk az elménknek a lecsendesedésre, a szüntelenül áramló információk és külső ingerek kiszűrésére. Ez a fajta mentális „kikapcsolás” segít csökkenteni a digitális világból fakadó feszültséget és szorongást.
A másik nagy kihívás a mozgásszegény életmód, melynek negatív hatásait sokan a saját bőrükön tapasztalják. A csikung gyengéd, mégis átfogó mozgásformaként kiválóan ellensúlyozza az órákon át tartó ülést. Nem igényel nagy helyet vagy különleges eszközöket, így könnyen beilleszthető a napirendbe. Rendszeres gyakorlása javítja a keringést, oldja az izommerevséget, és segít helyreállítani a test természetes egyensúlyát, hozzájárulva ezzel egy energikusabb, egészségesebb mindennapi élethez. A csikung tehát nemcsak a testet edzi, hanem az elmét is ápolja, komplex választ adva a modern élet számos problémájára.
Sokan már az első alkalommal, első kérdésként a légzésről érdeklődnek. Ez biztosan abból is adódik, hogy akik hallottak már a csikungról, azok azt is tudják, hogy szoros kapcsolatban áll a légzéssel. Igen, valóban így van, de… Amíg nem tudsz magadra figyelni, rossz a tartásod, és feszültséggel teli a tested, hiába próbálsz a légzéssel foglalkozni, nem fog sikerülni. A helyes légzéshez szükség van a tested megfelelő állapotára, hogy az a lehető leghatékonyabb lehessen. Egy feszültséggel teli, „bezárt” hasba vagy mellkasba nehéz helyesen lélegezni. De az is igaz, hogy ha be tudod kapcsolni a légzést – különösen a mély, hasi légzést, amely bizonyítottan nyugtatólag hat az idegrendszerre –, az hatással lesz a tartásodra és a feszültséget is oldani fogja. Jól látható, hogy ahogy haladunk felfelé a „létrán”, egyre több minden kapcsolódik össze.
Eddig leginkább fizikai dolgokról esett szó. Van még egy terület, amiről érdemes említést tenni: ez pedig az egyensúly. Tapasztalatom szerint az egyensúly már nem tisztán fizikai tényező. Több csikung gyakorlatban is van egylábas tartás, amely mozgásból alakul ki. Mivel a gyakorlatokat ezen a ponton már ismered, elvileg tudod, mi a feladat, de ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletesen ura is vagy a helyzetnek. Akinek jobb az egyensúlyérzéke, könnyebben megáll egylábon és megtartja magát; akinek kevésbé jó, az könnyebben kibillen. Az egyensúly fejlesztésének hétköznapi haszna is van, például az időskori esések megelőzésében vagy a jobb testkoordináció elérésében bármely életkorban.
Az egyensúlyod megtalálásában komoly szerepe lesz a gondolatnak is. Vajon tiszta elmével tudsz a feladatra koncentrálni, vagy össze-vissza kavargó gondolatok vannak a fejedben? A tökéletes egyensúlyhoz tökéletes koncentráció kell, ami csak lecsendesült elmével lehetséges.
Az eddig bejárt lépcsőfokok a következők: megtanultuk a gyakorlatokat, korrigáltuk a tartásunkat, testünk stressztől mentessé vált, és lecsendesült elmével egyensúlyba kerültünk.
A következő szint már nem elsősorban fizikai: ez a gondolataink tudatos irányítása a gyakorlás közben. Már sok mindent megtanultunk, ami segítségünkre lesz a következő „feladat” megoldásában. Ennek szemléltetésére szeretnék egy példát mondani. Egyszer egy egyhetes romániai csikungkurzuson vettem részt, ahol az egyik reggeli bemelegítés közben, amikor térdkörzést végeztünk, a mester megállította a csoportot. Sétált közöttünk, és – mint később kiderült – nem véletlenszerűen lépett oda néhány emberhez, majd ezt mondta nekik: „Te csak mozgatod a térded, de nem vagy benne a gyakorlatban.” Aztán elmagyarázta, hogy nem elég csupán mozgatni a térdeket; a tudatunkkal is oda kell összpontosítanunk, arra a területre.
A gyakorlatok közben különböző mozdulatokat végzünk: néha egyensúlyozunk, néha pedig – képletesen szólva – „két kézzel tolunk el hegyeket”. Ebből a két példából is érezhető a gyakorlás sokszínűsége. A váltás ezek között a minőségek között mozgás közben, gyorsan történik. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy közben a gondolataink máshol járjanak. Akkor fogsz igazán jónak érezni egy mozdulatot, ha teljesen eggyé válsz vele, és semmi másra nem figyelsz.
És bár a cikk elején azt tanácsoltam, ne görcsölj rá a csi érzékelésére, kitartó gyakorlással, a test és az elme lecsendesedésével eljöhet az a pont, amikor finomabb érzetek, belső áramlások is tudatosulhatnak – de ez már egy következő, természetesen kibontakozó állomása lehet az utadnak.
Remélem, hogy eljutsz erre a szintre. Biztos vagyok benne, hogy ha sikerül, azt kétségek nélkül érezni fogod, és utána már ezt az érzést fogod keresni.
Gyakorolj velem!