Megemlékezés Tibi bácsiról

• 2025. április 22.
• Németh Ferenc

Mély fájdalommal búcsúzunk szeretett gyakorlótársunktól, közösségünk egyik meghatározó tagjától, Tibi bácsitól (Kovács Tibor Zoltán), aki 1947-ben született Mosonmagyaróváron, és 2025-ben, életének 78. évében távozott közülünk.

Sok évvel ezelőtt (2011. december - 2016. december), a Nemzetgazdasági Minisztériumban tartott reggeli aikido edzéseinken ismerkedtem meg Vele. Az újonnan érkezőktől mindig érdeklődöm korábbi harcművészeti tapasztalataikról, céljaikról. Tibi bácsi válaszai már akkor kiemelkedtek: elmondta, hogy Mosonmagyaróvárról érkezett, vívást és karatét is gyakorol. Aktivitása, lelkesedése azonnal feltűnt.

Hamar kiderült, hogy elszántsága messze túlmutat a megszokotton: valóban Mosonmagyaróvárról utazott rendszeresen Budapestre a reggeli edzésekért. Előző este érkezett barátjához, hogy másnap hajnalban már a dojoba siessen, majd a gyakorlás után indult vissza. Számomra ez hihetetlen volt, több órás utat tenni egyetlen reggeli edzés kedvéért! Próbáltam is rábeszélni, hogy keressen közelebb eső lehetőséget, de Ő rendületlenül kitartott és rendszeresen velünk gyakorolt.

Amikor a reggeli edzés helyszíne megváltozott, kevesen követtek át minket az új dojoba, de Tibi bácsi azon kevesek egyike volt, akik hűségesen jöttek tovább. Éveken át látogatta az Aikido Napokat, ahol mindenki szeretettel fogadta és örömmel gyakorolt Vele. Jelenléte természetes volt számunkra, és ha egyszer-egyszer hiányzott, azonnal érdeklődtünk Felőle, miért nem jött. Nyugdíjas létére hihetetlen energiával vetette bele magát a gyakorlásba, a gurulásokat ugyanolyan lendülettel végezte, mint a tizenévesek. Meggyőződésem, hogy az első aikido vizsga jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a nulláról kell elsajátítani a technikákat bot és kard használatával. Tibi bácsi ezt az akadályt is sikeresen vette, 2023. június 10-én Budapesten tett sikeres 6. kyus vizsgát, bizonyítva elszántságát és tanulni akarását.

A "Mosoni történetek" oldalról tudjuk, hogy Mosonmagyaróváron is ismert és szeretett személyiség volt. Élete során számos kihívással nézett szembe, de soha nem adta fel, mindig küzdött és túlélt. Igazi közösségi emberként gyakran feltűnt a helyi rendezvényeken. Amíg egészsége engedte, kerékpárjával rótta a város útjait. Tájékozottsága, kulturális érdeklődése lenyűgöző volt; irodalmi és kulturális esteken mindig jókat lehetett Vele beszélgetni a világ dolgairól. Különösen szerette az irodalmat, a költészetet, és nagy figyelmet fordított a szép és helyes beszédre. Aktívan részt vett a helyi egyesületek életében: vívott, karatézott, meridián tornára járt. Gyakran megfordult a könyvtárban, ahol szívesen üldögélt a folyóiratolvasóban, vagy a kiállítótér körasztalánál sakkozott állandó és alkalmi partnerekkel, különösen a COVID előtti időszakban.

Tibi bácsi többé nem fog velünk a tatamin gyakorolni, jelenléte, mosolya hiányozni fog. Emlékét azonban mindannyian a szívünkben őrizzük, szeretettel és tisztelettel gondolunk Rá.

Példája és eltávozása arra is emlékeztessen minket: mindenki vigyázzon az idős edzőtársaira!

Tibi bácsit 2025. április 18-án kísértük utolsó útjára a Mosoni temetőben.