Láttad a NYAD című filmet? Ha még nem, érdemes megnézni. A sztori lényege, hogy egy 60 éves ex-úszónő kitalálja, hogy valóra váltja élete nagy, közel lehetetlen álmát: átússza a Kuba és Florida közötti több mint 150 km-es távot a nyílt óceánon. Már próbálkozott ezzel fiatalon, csúcsformában is, de akkor egy sikertelen kísérlet után feladta.
Diana (a főhősünk) valódi személy, és a film egy igaz történetet dolgoz fel. Ő szerintem amúgy teljesen kattant, jó értelemben vett őrült, akiből nagyon kevés születik. Tudod az a típus, aki ráharap a célra, mint a bulldog, és le se lehet fejteni róla soha többé.
Nos, én messze nem vagyok olyan, mint Diana, és talán te sem, mégis egy csomó dolgot lehet tanulni és hasznosítani a filmből. Mi átlagemberek, hogy álljunk neki a feladatok megvalósításának? Mi is érhetünk el nagyobb célokat, álmokat? Vannak olyan trükkök, amelyek segítségével szinte már Diana Nyad-nek érezhetjük magunkat 2024 végére?
Lássuk!
Ahhoz hogy valamit elbukj, szerintem tökéletesen elég, ha nem egyértelmű a célod. Hogy találod meg az utat egy olyan helyre, ami nem is tisztázott, hogy pontosan hol van? Nem lehetetlen, de fogsz menni pár fölösleges kört, az biztos… Mondok egy példát a homályos célkitűzésre. Legyen a fogadalom: ebben az évben egészségesebben szeretnék élni. Hát, Diana sem azt tűzte ki célul, hogy majd sokat fog úszni 60 éves kora után, hanem tűpontosan meghatározta, hogy mit akar elérni.
Semmi baj, ha elsőre nem konkrét dolog jut eszedbe. Fontos, hogy belőled fakadjon, ne egy külső elvárásnak akarj megfelelni, mert némi lelkesedésre azért szükséged lesz. Az egészségesebb élet jó cél, csak el kell gondolkodni rajta, hogy számodra ez mit jelent pontosan. Mitől éreznéd magad egészségesebbnek? Ha nem lihegnél, amikor fel kell menni a másodikra gyalog? Végére járni mi okozza az allergiádat és enyhíteni a tüneteket, hogy végre kapj levegőt? Év végére 10 kilótól megszabadulni?
Nálam okosabbak azt mondják, akkor jó cél, ha nem túl könnyű, viszont nem is irreális. Ehhez szükség lesz némi önismeretre, esetleg egy segítőre, aki letisztázza veled az elérendő célt, a meglévő és szükséges erőforrásokat.
Egyik kedvenc marketingesemtől tanultam ezt a módszert a célkitűzésre. Írd fel 3 legfontosabb célodat. Válassz ki ezekből egyet, amit idén szeretnél elérni. A másik kettő mellé írd oda, hogy ezekkel idén TILOS foglalkoznod. 😊 Ez egy nagyon jó módszer arra, hogy a fókuszod ráállítsd egyvalamire, ami tényleg fontos lesz neked az évben.
A kitűzött célt érdemes lebontani kisebb részcélokra, lépcsőfokokat kijelölni. Tegyük fel, azt a célt választottad, hogy egy év alatt 10 kg-t fogysz. Viszont most nagyon rottyon vagy, ki vagy merülve. Ha betervezel heti 3-szor másfél órás kőkemény edzőtermi izzadást január 1-től, plusz heti 2 futást, illetve egy drasztikus étrendi változtatást, akkor garantált a bukta. Mi lenne, ha januárban a részcélod az lenne, hogy egy kicsit erőt gyűjts a változtatáshoz? Például:
1. Többet fogok aludni minden nap fél órával, mint amennyit szoktam.
2. Keresek egy jó multivitamint, és rendszeresen szedem.
3. Heti kétszer fél óra sétát beiktatok, ha esik, ha fúj.
4. Keresek egy támogató csoportot.
Valószínű egy grammot se fogsz fogyni január végére, de kipihentebb, fittebb leszel, és lesz energiád, motivációd a következő lépésekhez.
Azt gondolom, talán ez az a pont, ami a legtöbbet adhatna, mégis kevesen élnek vele. A magyarokra nagyon jellemző, hogy valahogy
szégyellnek segítséget kérni, inkább egyedül küzdenek, mint malac a jégen. Sajnos ez velem is elő szokott fordulni, úgyhogy
tökéletesen átérzem, ha te is nehezen szervezel segítőket magad mellé.
Nézd meg az élsportolókat, a komoly eredményt elért vállalkozókat: mindegyikük mellett egy komplett csapat van! Edzők, pszichológusok,
masszőrök, coach-ok. Szakemberek, akik támogatják őket tudással, lelkileg, fizikailag. Szerinted nekik egyedül ugyanilyen jól menne?
Elárulom: hát nem.
Attól még, hogy te valószínűleg nem a 100 méteres síkfutás világrekordját tervezed megdönteni, még jár a támogatás, hiszen magadhoz
képest igenis nagy feladatba vágsz bele. Ezért hát szívből ajánlom neked is, hogy ha változtatni szeretnél valamin, keress minimum egy
olyan segítőt, személyi edzőt, mestert, mentort, bárkit, aki empatikus és tudja miben vagy!
Ha megvan az új cél/részcél, akkor előbb-utóbb látni fogod, hogy bizonyos dolgokat másképp kell csinálnod, mint eddig. Méghozzá
rendszeresen. Amikor elkezdesz menni a cél felé, egy ideig kitart a lelkesedés, de utána csökken, ez törvényszerű. Ennek hormonális
oka van, szóval nem a te kitartásoddal van a baj. Erről jó tudni és nem érdemes magadat hibáztatni, hanem számolni kell vele.
Állítólag - szintén kedvenc marketingesemtől tanultam - egy új szokás beépüléséhez 60 nap szükséges. Utána az új szokás önjáróvá
válik, jóval kevesebb energia kell a folytatáshoz, viszont az eleje kemény tud lenni. Amíg a repülő felszáll, addig kell a sok
energia, utána már csak tartani kell a magasságot. Tegyük fel, hogy gyermekkori álmodat szeretnéd megvalósítani, holnaptól belekezdesz
egy új harcművészetbe: heti két aikido edzésre tervezel járni. Az első 2 hónapban próbálj meg mindent félretenni, és az edzés
időpontjában csak az edzés legyen benne a naptáradban, mint fix program. Tényleg csak akkor hagyd ki, ha beteg vagy, esetleg valami
halaszthatatlan ügyed van. A „most nincs kedvem”, vagy „ilyen vacak időben normális ember nem megy ki a lakásból” kifogások nem
tartoznak a halaszthatatlan problémák körébe. Ha a szokás beépült, a kritikus időszakon túl vagy, utána jóval könnyebb dolgod lesz.
Tudom, leírva tökéletesen egyértelműnek tűnik, mégis sokan elhasalnak ezen is. Ha eddig úgy érezted teli a naptár, és semmire nincs
időd, hogy fogsz kigazdálkodni heti 2 edzést? A „majd beszorítom valahova” hozzáállás egyenlő a biztos buktával.
Javaslom inkább, hogy nézd meg pontosan a napjaidat, mikor mit csinálsz, és figyeld meg, mit tudnál feláldozni a célod érdekében. Mert
valamit fel kell, nincs mese. Ahhoz, hogy valamit elkezdj, általában valamit abba kell hagyni. A céltalan facebookozás, a bugyuta
videók bámulása csak az idegrendszeredet terhelik, és meglepően sok időt vesznek el a napból. De azt is átgondolhatod, hogy a halálos
ágyadon azt fogod-e sajnálni, hogy nem takarítottad ki a lakást heti kétszer tökéletesen pormentesre, vagy azt, hogy végül soha nem
kezdtél bele a társastáncba, pedig egész életedben vágytál rá.
Arra is rájöhetsz a tervezéskor, hogy ez az év mégsem alkalmas a célod elérésére. Hiszek abban, hogy vannak dolgok, amelyekre meg kell
érni, nem lehet siettetni. Vagy épp olyan életszakaszban vagy, hogy túl nagy terhet róna rád még egy kihívás. Számtalan példát tudok
mondani a saját életemből, amikor egy dolognak bizony többször futottam neki. Először belebuktam, másodszorra (harmadszorra) viszont
sikerült.
Sok anya - köztük én is - él szétnyílt hasizommal. Kicsit olyan érzés, mintha örökre terhes maradnál, nem megy le a hasad, fáj a
hátad, a törzsizomzat nem tud rendesen működni. Amikor az ikreim másfél évesek voltak elmentem egy tanfolyamra, ahol tanítottak egy
tornát, ami sokat segít a problémán, de rendszeresen kell végezni. Az ügy kerékkötője az lett, hogy a gyerekeim akkoriban sokat
ébredtek még éjjelente, nagyon fáradt voltam, nem volt energiám a rendszeres tornára. Feladtam pár hét után. Viszont egy év múlva
végre újra tudtam többet aludni, elővettem a korábbi jegyzeteimet és másodikra simán vettem az akadályt. Fontos, hogy letisztázd
magadban a halogatás és az elhalasztás közti különbséget. A „most épp nem alkalmas” és a „soha nem alkalmas, mert mindig van valami”
között pont az a különbség, hogy az első esetben később éred el a célt, a másodikban viszont soha.
A tervek arra valók, hogy folyamatosan figyeljük, mire jutottunk velük, és alakítsunk rajtuk, ha szükséges. Ha kell, legyél rugalmas! A lassú előrehaladás is jobb, mint a teljes feladás és előbb-utóbb elvezet a célodhoz. A vargabetűk az élet természetes részei.
Maximalista beállítottságú társaim ezt érteni fogják. Ne tekintsd alapnak a sikereidet. Légy büszke magadra az apró eredményekért
is. Megcsináltad, ez szuper! Ha te magad nehezen tudod a saját válladat megveregetni, kérd a segítődet, párodat, barátnődet, hogy
tegye meg helyetted. Nehéz ezt a belső működést átalakítani, de lehet dolgozni rajta.
Amikor az ikreink kicsi babák voltak, az apjukkal minden hónap végén koccintottunk egy pici borral és megünnepeltük, hogy ezt a
hónapot is túléltük. Nem arra, hogy valamit jól csináltunk, hanem arra, hogy egyszerűen túléltük. Ez a kis rituálé sokat adott, mert
tudatosult bennünk, hogy mekkora teljesítmény volt abban a helyzetben a puszta túlélés is.
Először is, ne szadizd magad. Nem vagy robot, lélekkel, határokkal, nehézségekkel küzdő élőlény vagy. Olyan ember még nem született erre a földre, akinek minden sikerült elsőre. Amit viszont erősen javaslok, hogy nézzétek át a segítőddel, hogy min bukott el a dolog. Mit kellene változtatni, hogy legközelebb sikerüljön? Hol voltak a holtpontok? Milyen segítségre lett volna szükséged a folytatáshoz?
Lélekben veled vagyok, ha idén belekezdesz valami újba. Mert az igenis kockázat. Ahhoz alázat kell. Szembesülsz a gyengeségeiddel, ügyetlenségeddel, elhagyod a komfortzónádat, ami nehéz. De megéri.
Célkitűzésre fel! 😊 BUÉK!