Interjú John Rogers SHIHANNAL

• 2021. május 20.
• Németh Ferenc fordítása

John Rogers (írül Seán Mac Ruairí) az Ír Aikido Szövetség - Ireland Aikikai vezető oktatója. Az Aikikai Hombu dojo ajánlására 6. dan-os. (2021-ben 7. dan-os) Az Ír Aikikai éves tavaszi edzőtáborának alkalmából interjút adott nekem, és beszélt az AIKIDO-ban végzett munkásságáról és az írországi Aikido történetéről. Idén Kuribayashi Takanori shihan volt az Ireland Aikikai vendégoktatója a 30. éves tavaszi edzőtábor alkalmából. 2007-ben ünneplik az írországi Aikido 35. évfordulóját, valamint 20. évfordulóját annak, hogy John Rogers sensei Dublinban létrehozta Aikido dojoját.

Guillaume Erard: Hogyan kezdte az Aikido-t?

John Rogers: Az oka, hogy AIKIDO-t kezdtem gyakorolni a testmozgás iránti érdeklődés és annak a szeretete volt. Az iskolában sportoltam, és volt egy kis tapasztalatom a harcművészetekben. Matthew Folen ír Judoka ajánlotta, hogy próbáljam ki az AIKIDO-t, ha van rá alkalmam, „teljesebb budónak” írta le. Arról is meg volt győződve, hogy ez személyiségemnek megfelelhet.

Guillaume Erard: Akkoriban japán oktatók utaztak Írországba? Kapcsolatba lépett az Egyesült Királyság Aikidokáival?

John Rogers: Az 1970-es évek elején az Aikidosok tábora nagyon kicsi volt, nem sok ember edzett, de nagy volt a nyitottság és a bajtársiasság. A kérdés megválaszolásához: 1974-1976 folyamán a Brit Aikido Szövetség oktatókat biztosított havi szemináriumokhoz, az első japán oktató, aki Írországba látogatott, Minoru Kanetsuka sensei volt, aki rendszeresen járt 1976-1996 között. Rendszeresen voltak más látogatók is, európai, japán és amerikai gyakorlók akik közül sokan Japánban edzettek, vagy tartottak edzéseket.

John Rogers

Guillaume Erard: Hogyan tudott fejlődni az AIkido-ban ilyen körülmények között?

John Rogers: Gyakran utaztam az Egyesült Királyságba; kéthavonta voltunk szemináriumokon Terry Ezrával vagy Kanetsuka mesterrel. Masatake Sekiya 1979 - 1987 között többször járt itt. Írországban éveken át gyakoroltunk nap mint nap.

Guillaume Erard: Mikor és hogyan kezdődött hivatalosan az AIKIDO Írországban?

John Rogers: Az Ír Aikikai Aikido edzések 1972-ben kezdődtek; csoportunkat 1974-től hivatalosan Ír Aikikai-nak hívták. Ezzel párhuzamosan 1979-ben hozták létre az Ír Aikido Szövetséget; részt vett a korai Nemzetközi Aikido Szövetség ülésein, és Hombu dojo 1983-ban hivatalosan is elismerte.

Guillaume Erard: Feltételezem, hogy abban az időben nem volt könnyű összehangolni az AIKIDO iránti szenvedélyt a munkával.

John Rogers: Valójában nincs gond; ha nincs munka nincs pénz, ha nincs pénz nincs mit enni, ha nincs mit enni meghalsz; akkor hogyan lehet gyakorolni? (nevet) Az egyetem után jó volt dolgozni, megszereztem a készségeket és tapasztalatokat, és felállítottam egy oktatási tanácsadói vállalkozást, fiatal családom volt, érdekes és boldog idő volt.

Guillaume Erard: Mikor ismerte fel, hogy Írországban van lehetőség a professzionális dojo létrehozására?

John Rogers: Érdekes kérdés, de sok a feltételezés. Az igazság az, hogy 1986-ban az ír gazdaság hanyatlani kezdett, 1987 elején a munka kevés volt, ezért gondoltam, hogy emigrálok. Másrészt arra is gondoltam, mivel nem vagyok túl elfoglalt, keresek belvárosi helyiséget egy dojo számára. Végül találtam, és mivel nem tudtam vízumot kapni, és a dojo élet működni kezdett, folytattam. Ez nem igazán piackutatás volt.

John Rogers nyújtás közben

Guillaume Erard: Az ír kormány nagyon keveset avatkozik be a harcművészetekbe, a francia helyzettől eltérően; akár a fokozatok akár a támogatások megadása szempontjából. Meg tudná magyarázni nekünk a két rendszer közötti fő különbségeket?

John Rogers: A kormány semmit sem ad az AIKIDO támogatásáért, és véleményem szerint ez nem az ő feladatuk. Gyermekekre, idősekre és betegekre, oktatásra, egészségre és a rendre kell vigyázniuk; ezek az első prioritások. Az AIKIDO érdekel minket, ezért gyakoroljuk. Természetesen beszélgethetünk a francia vagy más országok körülményeiről, de mi célból? Itt élek, így az itteni feltételek közt kell boldogulnom. Írországban, bár ez egy nagyon kicsi hely, jó érzékkel, egy kis együttműködéssel és elszántsággal sok mindent el lehet érni.

Az Aikikai nemzetközi előírásai alapján engedélyünk van a vizsgák megtartásához. Más országokban a megállapodásokat az Aikikai Hombu dojo-val kötik meg.

Guillaume Erard: Leírná nekünk a szervezetet (Ír Aikido Szövetség - Ír Aikikai) és annak tevékenységét?

John Rogers: Az Aikikai Alapítvánnyal (Japán) közvetlen kapcsolatban álló Ír Aikido Szövetség azért jött létre, hogy támogassa az AIKIDO fejlődését Írországban. Az Ír Aikikai alkotja az Ír dan fokozattal bírók jelentős részét; ők működtetik a szövetséget, az elnök pedig Eoin de Butlear. A tevékenység: gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás és vizsgáztatás. Havonta vannak alap kurzusaink, klub és magasabb szintű szemináriumok. A tavaszi szemináriumot egy Hombu dojo oktató vezeti, én pedig egy nyári táborban oktatok. Továbbá minden dojohoz érkeznek instruktorok néhányszor.

John Rogers

Guillaume Erard: Ha visszatekint az elmúlt 35 évre, van-e olyan oktató, aki különös benyomást tett az ön munkájára vagy önmagára?

John Rogers: Sok oktatóval találkozom, és nagyon befolyásolható ember vagyok, de egyik shihant sem tudtam a másik fölé helyezni. Masatake Sekiya (1916-1996), aki Seigo Yamaguchi sensei munkatársa Kisshomaru Ueshiba bízta meg őket, gyakran látogatott ide. Nem volt profi oktató, de nagyon segítőkész úriember volt.

Guillaume Erard: A Kuribayashi Sensei szemináriumán elmondta, hogy mik voltak a célkitűzései mikor kezdte az AIKIDO-t. Mik voltak azok?

John Rogers: Amikor elkezdtem, csak erős akartam lenni. Később szerettem volna tanítani másokat, és azt akartam, hogy az AIKIDO gyökeret verjen Írországban.

Guillaume Erard: Az a benyomásom, hogy ezeket sikerült megvalósítani, milyen célok vannak a következő 35 évre?

John Rogers: 35 év múlva 89 leszek, vagy sem? Amíg tudok, “tatamiföldön” maradok, és állapotomnak és körülményeimnek megfelelően hatékonyan alkalmazkodom.

Guillaume Erard: Befejezésül: van-e olyan üzenete, amelyet szeretne, ha továbbítanánk az AIKIDO-t gyakorlók felé?

John Rogers: Ok, vigyázzanak az egészségükre, élvezzék az életet, és ne higgyenek el mindent, amit olvasnak.

Guillaume Erard: Köszönöm sensei, hogy időt szánt arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

John Rogers: Szívesen. Köszönöm, hogy érdeklődött.

Az eredeti cikk itt található:
Interwiev with John Rogers shihan, head of The Irish Aikido federation

Ami már nem része az interjúnak:

John Rogers IrAF Aikido Summer Camp 2018 augusztus 18-24.

John Rogers shihan már több mint tíz éve tart AIKIDO szemináriumokat Magyarországon. Kezdetben a Magyar Aikikai Aikido Kultúra Szövetség majd Molnár Csaba meghívására érkezett. Az utóbbi években pedig Miskolcon a KKL Aikido Sport Club és az Aikido Kaishin Dojo vendége volt. 2009-ben az első dan vizsgámat a mesternél tettem, azóta is rendszeresen látogatom az edzőtáborait.

Vékony magas testalkata ellenére, erős és rugalmas ember, jellemzőek rá a határozott és erőteljes technikák, gyakran használ atemit, ezért oktatása nagy figyelmet igényel. Jellegzetes, hosszú és alapos bemelegítést tart, légzőgyakorlatokkal, nyújtásokkal. A gyakorlatokról az Ír Aikido Szövetség weblapján található néhány leírás. AIKIDO mellett kashima shin ryu és bot gyakorlatokat is tanulhatunk tőle. Szabadidejében, de még az AIKIDO edzések szüneteiben is szívesen játszik fuvolán. ( Martin Doyle és John Roges régi barátok.) Sokáig tisztségviselő volt a Nemzetközi Aikido Szövetségben(IAF) és segítségünkre volt a tagság elnyerésében is.

Edzőtáborok alkalmával több esetben is az Aikido Zanshin Dojo vezetője Juhász Csaba látta vendégül a mestert, több Budapestről érkező instruktorral együtt. Szeretettel gondolok vissza a több esetben hajnalig tartó beszélgetésekre a mesterrel, ahol sok érdekes AIKDO-val kapcsolatos történetet mesélt és válaszolt kérdéseinkre. A hétvégi program mindig jó téli kikapcsolódás volt az egész családnak, Sopron és környéke szép hely, télen a kedvencem. Legtöbb esetben a Marben panzióban laktunk, melynek tulajdonosa is AIKIDO gyakorló volt. Közel volt az edzés és ha utána kedvünk támadt a Hegykői Termálfürdőben pihentük ki az edzés fáradalmait. Közel van a Ferő-tó és Auisztria is.

Egy érdekes vidó , ahol a fiatal John Rogers még mint uke szerepel Seigo Yamaguchi mesterrel.