A láthatatlan szavak: A japán etikett és a nonverbális udvariasság
-
-
-
Manapság egyre gyakoribb, hogy neves japán mesterek látogatnak el Budapestre vagy a környező városokba aikido szemináriumot tartani. Ha te is tervezel részt venni egy ilyen eseményen, vagy egyszerűen csak érdekel a japán kultúra, akkor ez az írás neked szól. Segít megérteni, mit tartanak illendőnek és mit nem egy találkozás vagy beszélgetés során, különös tekintettel a testbeszédre.
A testbeszéd félreértett szerepe
Gyakori tévhit, hogy a japánok kommunikáció közben alig használnak testbeszédet. Bár igaz, hogy kerülik a nagy, teátrális gesztusokat – mint például a heves karintegetést vagy a látványos vállvonogatást –, a nonverbális jeleknek rendkívül fontos szerepet tulajdonítanak az udvariasság kifejezésében. A testbeszéd helytelen használata könnyen félreértésekhez vezethet, és komoly udvariatlanságnak minősülhet.
A szavak és gesztusok harmóniája
A japán kultúrában az igazi udvariasság a verbális és nonverbális kommunikáció tökéletes összhangjából születik. Bizonyos kifejezéseket szinte kötelezően kísér egy adott testtartás vagy gesztus.
- A bocsánatkérés: Egy őszinte bocsánatkérés elképzelhetetlen meghajlás nélkül. A szó (pl. sumimasen vagy gomen nasai) és a gesztus együtt fejezi ki a megbánást és a tiszteletet.
-
A kínálás: Amikor ételt vagy italt szolgálunk fel, illik enyhén előrehajolni, és a jobb
kezünkkel (esetleg mindkét kézzel, a tisztelet fokozása érdekében) a másik személy felé nyújtani a kínált
dolgot, miközben azt mondjuk:
Dōzo, meshiagatte kudasai. (どうぞ、召し上がってください。) - Kérem, fogyassza el!
Gyakran előfordul, hogy a mondat második fele elmarad, és csak egy egyszerű „Dōzo” hangzik el a megfelelő gesztus kíséretében. Ez a sokoldalú kifejezés a testbeszéddel kombinálva rengeteg mindent jelenthet:
- Amikor belépésre kérünk valakit: Egy nyitott ajtó felé tett, tenyérrel felfelé mutató kézmozdulat és egy „Dōzo” egyértelműen azt jelenti: Kérem, fáradjon be! (Ohairi kudasai).
- Amikor helyet kínálunk: Egy szék felé irányuló mozdulat és egy „Dōzo” helyettesíti a Kérem, üljön le! (Okake kudasai) felszólítást.
A testbeszéd tehát nem csupán megerősíti, hanem aktívan ki is egészíti, sőt, néha le is egyszerűsíti a verbális kommunikációt.
A testbeszéd helyettesíti a beszélt nyelvet
Vannak helyzetek, amikor a nonverbális jelzés teljesen átveszi a szóbeli kifejezés szerepét.
- Az üdvözlés: Ha két ismerős találkozik az utcán, természetesen köszönhetnek egymásnak a napszaknak megfelelően (Ohayō gozaimasu, Konnichiwa). Ezt szinte mindig kíséri egy kisebb-nagyobb meghajlás. Azonban formálisabb vagy sietős helyzetekben egy tiszteletteljes meghajlás önmagában is elegendő lehet az üdvözlésre. A japán etikettben a meghajlásnak elsőbbsége van a mosollyal vagy a szavakkal szemben. Egy diák, aki a professzorának csak odaint és mosolyogva odaveti, hogy „Jó reggelt!”, udvariatlannak tűnne. Egy néma, de korrekt meghajlás viszont a tisztelet egyértelmű jele.
- A figyelmes visszajelzés (Aizuchi): A japán párbeszédek elengedhetetlen része az aizuchi (相槌), vagyis a hallgató folyamatos visszajelzése, amivel jelzi, hogy figyel. Ez lehet verbális (pl. hai - igen, un - aha, sō desu ne - valóban), de nagyon gyakran egyszerűen csak egy bólintás. Egy megbeszélésen, ahol többen hallgatnak egy előadót, általában csak egyikük ad verbális visszajelzést, a többiek pedig apró, finom bólintásokkal jelzik a figyelmüket.
- A csendes bocsánatkérés: Ha valakinek egy összejövetelről vagy megbeszélésről idő előtt kell távoznia, gyakran nem zavarja meg a többieket szavakkal. Ehelyett egy csendes, a helyzetnek megfelelő mélységű meghajlással fejezi ki sajnálatát és tiszteletét a maradókkal szemben.
Összefoglalás és kitekintés
Láthatjuk tehát, hogy a japán udvariasság egy komplex rendszer, ahol a szavak és a gesztusok kéz a kézben járnak. A nonverbális kommunikáció nem csupán kiegészítő elem, hanem sokszor a kommunikáció alapja, amely képes helyettesíteni a beszélt nyelvet és hűen tükrözni a szándékot és a tiszteletet.
A következő részben részletesebben is foglalkozunk a japán etikett alfájával és ómegájával: a meghajlással (ojigi), annak típusaival és pontos jelentésével.
Forrás: How to be polite in Japanese (Osamu Mizutani and Nobuko Mizutani)