Gyakori hibák kezdőként

2025. december 27.
Németh Ferenc

Az aikidóban – mint minden harcművészetnél – a kezdeti időszakban elsősorban az a legfontosabb, hogy a helyes alapokat sajátítsuk el. Sokan ilyenkor ugyanazokat a hibákat követik el, mert hajlamosak vagyunk „izomból dolgozni”. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány gyakori hibát, illetve tippeket arra, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni.

Alapállás és testtartás hibák

Földre szegezett tekintet

Probléma: Technika végrehajtása közben sokan a földet nézik, ezzel nehezítik a partnerre figyelést.
Megoldás: Nem szükséges a partneredet bámulni, de a tekinteted ne a földre irányuljon. A tartásod legyen természetes.

Túl merev testtartás

Probléma: A kezdők gyakran görcsösen próbálják „jól” csinálni a mozdulatokat, így túl feszesek, ami akadályozza a természetes mozgást.
Megoldás: Gondolj a helyes tartásra, de ügyelj arra, hogy az izmok ne legyenek folyamatosan megfeszítve. Lazán, de stabilan állj, a térdeket enyhén hajlítsd, a súlypontod ne legyen magasan.

Előredőlés vagy hátradőlés

Probléma: Gyakori hiba, hogy a kezdeti izgalom és a lelkesedés miatt túlságosan előredőlsz, vagy éppen akaratlanul hátradőlsz. Ez kibillent az egyensúlyodból, amit a partnered könnyen ki tud használni.
Megoldás: Tudd, hol van a saját középpontod, és törekedj arra, hogy a felsőtested egyenesen maradjon. Edzés előtt párszor végezz légzőgyakorlatot, figyelve a tartásodra. Ha van tükör a teremben, néha (csak néha!) ellenőrizd a tartásodat.

Előrehajlás

Probléma: Amikor a partnert a föld felé visszük vagy kibillentjük, gyakran előrehajolunk. Emiatt a tömegközéppont előrevándorol, így mi magunk is instabillá válunk.
Megoldás: Amit el szeretnél érni, a tested süllyesztésével próbáld megoldani. Ellenőrizd, hogy megfelelő-e a távolság köztetek, ha nem, akkor lépj előrébb. Ez kezdetben fárasztóbb, más izmokat dolgoztat meg, de hosszú távon ez a helyes.

Együtt dőlök a partneremmel

Probléma: Mikor a partnert (ukét) dönteni kell, gyakran előfordul, hogy a tori is vele dől.
Megoldás: Fontos, hogy jó távolságban légy az ukéhoz képest. Elsőnek a távolságot ellenőrizd, ha szükséges, lépj közelebb. Az uke döntését a tested súlypontjának a leengedésével, esetleg felé fordulással meg tudod majd oldani. Az instruktorod mutatni fogja.

Rossz lábmunka (ashi sabaki)

Túl nagy vagy túl kicsi lépések

Probléma: A lépések, a lábmunka a távolság pontos beállításához elengedhetetlen. A megfelelő nagyságú lépés nem lehet túl nagy, de túl sok apró sem. Mikor járunk, valamit el szeretnénk érni, ez természetes részünkre, vegyük ezt példának.
Megoldás: Legtöbb esetben a normál járással nincs probléma 😀, ez azt mutatja, hogy nem a lépésekkel van a baj, hanem a helyzettel, ami új. Meg kell szokni és tanulni, hogyan használjuk a testünket és lépéseinket a megfelelő távolság beállításához. A gyakorlás erre való, ne aggódj miatta, ki fog alakulni.

Egy vonalon elhelyezkedő lábak

Probléma: Ha szemből nézlek és a két lábad egy vonalon van. Ez az állás oldalra nagyon instabil. (Az elvárt lábtartás stílusonként változhat!)
Megoldás: Mikor az utcán közlekedsz ez nem probléma, ezt a hibát csak akkor követed el, ha szándékosan rosszul állítod be a lábaid közt a távolságot, vagy ezt látod a többiektől és ellested tőlük. Maximum vállszéles állást használj.

Lábfejek helytelen iránya

Probléma: Sokan a lépések során túlságosan nyitottan állnak, lábfejeik nem a partner felé néznek, hanem a hátsó akár 90 fokot zár be az elsővel.
Megoldás: Figyelj, hogy a lábfejek enyhén befelé irányuljanak (vagy a támadás irányába nézzenek), ne nyisd túlságosan kifelé a térdeket. Ez stabilabb alapot ad.

Karok és kéztartás

„Izomból” végzett technikák

Probléma: Az egyik leggyakoribb hiba kezdőknél, hogy a technikákat karral, erőből próbálják megoldani, ahelyett hogy az egész testüket használnák egy mozdulat elindításához.
Megoldás: Úgy gondolj erre a folyamatra, mint egy láncreakcióra. Vagy képzelj magad elé egy nagy lánctalpas markolót. Ha egy nagy követ pusztán úgy szeretne felemelni, hogy a kanálnál lévő hidraulikákat használja, biztos nem sikerülne, hiszen az összes többi alátámasztás hiányozna a folyamatból. A markolónak is, mint nekünk is a föld adja a megfelelő alátámasztást. Ezért kell neki a lánctalp, nekünk pedig egy stabil állás. A lánctalpra már tud támaszkodni egy robusztus középső rész, ami a markolónál elsősorban a vízszintes elfordulást biztosítja. Ez az embernél a test. Aztán jönnek a nagy hidraulikák, amik a törzshöz közel egészen nagyok és a kanál felé érve egyre kisebbek. Az ember felépítése is hasonló. Minden egyes pontnak biztosítani kell a megfelelő alátámasztást, hogy végül a nagy követ fel tudja emelni.

A kezek kikerülnek a test elől

Probléma: Kezeink a legerősebbek a testünk előtt. Ha a test elfordul és a kezek nem követik, a kezek kikerülnek ebből az erős zónából.
Megoldás: Ha a könyököket a testedhez szorítod, majd a kezeidet a tested előtt egymáshoz érinted, kb. ez az a terület, ahol a legerősebb vagy. Figyelj arra, hogy a kezeidet ezen a területen használd, ha kikerülnek ebből a zónából, ott a mozdulataid kevésbé hatékonyak.

Vállak felhúzása

Probléma: Sokan önkéntelenül felhúzzák a vállukat, különösen ha idegesek vagy bizonytalanok.
Megoldás: Amikor észreveszed, hogy felhúzod a vállad, lassan engedd le és ismét lazíts. Próbálj úgy gondolni a válladra, mint a „karod gyökerére”, amelynek lazasága elengedhetetlen a folytonos, lágy erőátadáshoz.

Könyökök felemelése, helytelen kéztartás

Probléma: Szinte minden aikido technika végrehajtása során törekedni kell, hogy minden abban résztvevő testrészünk a lehető legoptimálisabb pozícióban legyen és vegyen részt a mozdulatban. Gyakori hiba, hogy a könyökünket megemeljük, a kezünket nem megfelelően mozdítjuk, tartjuk.
Megoldás: Erről nagyon sokat lehetne írni, hiszen technikánként ez teljesen más lehet. Az oktatód majd pontosan elmondja, mik az elvárások ezzel kapcsolatban.

A partner (uke) figyelmen kívül hagyása

Ne a nagy dobáson járjon az eszed a technika végén

Probléma: Gyakorlás közben gyakran megfigyelhető, hogy aki a technikákat gyakorolja, nem figyel annak az elejére, helyette már arra gondol, hogy milyen nagy dobással vet majd véget a mozdulatsornak.
Megoldás: Az egész folyamatban jelen kell lenned! Talán a legfontosabb a támadás pillanata, hogy azt időben észrevedd, arra tudj reagálni és már abban a pillanatban hatással légy a támadóra. Ha ez nem sikerül, az áhított nagy dobásra a végén már nem lesz lehetőséged.

Nem megfelelő kapcsolódás (kuzushi, kontakt)

Probléma: Előfordul, hogy nem tartjuk a folyamatos kapcsolatot a partnerrel. Így sokszor a mozdulatok a levegőben „lógnak”. Ez a hiba haladóknál is előfordul.
Megoldás: Az aikidó lényege, hogy „együtt mozogjunk” a támadóval (uke/nage). Vannak egyszerű gyakorlatok, amik erre próbálnak rávezetni, de idő kell, mire megtapasztalod és megérted, miért van rá szükség.

Erőszakos vagy elsietett mozdulatok

Probléma: Túl gyorsan, erőből rángatod a partnered.
Megoldás: Először tanuld meg lassan, pontosan végrehajtani a mozdulatokat, leszorításokat, és csak fokozatosan növeld a tempót. A fokozatosság nem 5 percet jelent, hanem hónapokat vagy akár éveket. Az aikido nem arról szól, hogy te mit szeretnél csinálni a partnerrel, hanem a partneredről. Ez egy merőben más hozzáállás.

Fölösleges erőszak, durvaság

Probléma: Sok esetben még 5-6 danos mesterek bemutatóin is észrevenni, hogy a technika elejét elhanyagolva – mondhatni silány kezdés után – a technika végén, amikor az uke már kiszolgáltatott helyzetben van, nagy erőt használva vágják földhöz a szerencsétlen ukét. Sosem értettem, ennek mi értelme, valószínű ezzel szeretnék demonstrálni a hatékony technikát.
Megoldás: Egy aikido technika folyamatában számtalan helyen lehetsz ügyes és mutathatsz olyat, amit csak nagyon kevesen tudnak bemutatni. Igaz, ez sokkal nehezebb, mint a végén valakit a földhöz csapni, akkor, mikor már kiszolgáltatott helyzetben van. Az, aki a támadás pillanatát nem tudja professzionális módon megragadni, sosem jutna el a másik földhöz csapásáig. Aki viszont az elejétől uralja a mozdulatot, annak fölösleges a végén ez a színjáték.

Gurulással kapcsolatos hibák

Rossz kartartás

Probléma: Ha a kar nem jó formában illeszkedik a talajhoz, nem domború formát alakít ki, inkább szögletes, a gurulás fájdalmas lesz és beütöd a válladat is.
Megoldás: A gurulást egészen a föld közeléből kell kezdeni. A tatamik illeszkedését követve egy irányt kiválasztani és erre a vonalra fektetni a kart, úgy, mintha egy csövet fektetnénk a két tatami által meghatározott kis vájúba. A kézben legyen tartás, ne hagyd, hogy a vállad a tatamiba csapódjon.

Ne légy túl bátor!

Probléma: Az első sikeresnek mondható gurulás után ne légy túl bátor, mert még nem reflexből jön a jó mozdulat. Egy pici figyelmetlenség és a vállad súlyosan megsérülhet, akár hónapokra abba kell hagynod az edzést.
Megoldás: Légy türelmes és térj vissza minden edzésen az alapokhoz. Figyelj arra, milyen instrukciókkal lát el az oktatód. Ha már a föld közelből jól gurulsz, nagyon hosszú és egészen alacsony állásból folytasd! Kísérletezz az egyensúlyoddal, mi az ami a gurulást indítja és figyeld meg, mi szerepe van a kezeknek.

Gurulás után helytelen lábtartás

Probléma: Gurulás után a tatamihoz először érő láb rossz irányba áll. Fontos, hogy még kezdő korban ezt helyesen tanuld meg, sok helytelen tartású gurulás rossz hatással lesz a térdre és a gurulás lendületét sem tudod kihasználni.
Megoldás: Ne kapkodj és mindig ellenőrizd a gurulások tanulása közben, hogy helyesen helyezed-e le a lábad. A lábfejednek mindig a gurulás irányába kell mutatnia. Vigyázz, hogy a sebesség ne menjen a minőség rovására!

Túl sok agyalás – kevés gyakorlás

A technikák túlgondolása

Probléma: Bár fontos érteni a mozdulatokat, gyakori, hogy a kezdők minden lépést fejben akarnak tartani, emiatt szinte leállnak a tatamin, mert „elvesznek a részletekben”.
Megoldás: Természetesen jó, ha utánanézel a technikáknak, de aikidóban az „érzés” és a rendszeres ismétlés legalább annyira fontos, mint az elmélet. Gyakorolj, figyelj a testedre és a partneredre, és bízz benne, hogy az ismétlések során rögzülnek a helyes mozdulatok.

Hogyan javítsuk a téves mozdulatokat?

Kérj visszajelzést:
A társaktól és az oktató(k)tól érkező tanácsok aranyat érnek. Ha bizonytalan vagy, kérdezz bátran, és figyeld a tapasztaltabbak mozgását.
Használj tükröt és videófelvételt:
Ha van rá lehetőség (és a dojód szabályai engedik), vedd fel magad telefonnal, vagy gyakorolj tükör előtt. Sokszor kívülről látni a hibákat sokkal hatékonyabb, mint fejben elképzelni.
Alapgyakorlatok ismétlése:
Mindig térj vissza az alapállásokhoz és a lábtechnikákhoz. A helyes mozgásra épül minden további technika.
Légy türelmes:
Aikidóban (és általában a harcművészetekben) nincs gyors siker. Fokozatosan építkezel: ha lassan és pontosan sajátítod el az alapokat, később könnyebben fogod megtanulni a bonyolultabb mozgásokat is.
Ráhangolódás:
Edzés előtt, ha lehet, minden problémát hagyj kívül a dojón, és teljes egészében a gyakorlásra koncentrálj.
Edzés után:
Ha kilépsz a dojóból, még átgondolhatod, akár jegyzetet is készíthetsz arról, miket gyakoroltál ma. Ha van olyan érzésed, hogy valamit alaposabban sikerült megértened, készíts róla feljegyzést. Tudom, most tisztán emlékszel rá, de két hónap után már nem fogsz!
Gyakorlj otthon, egyedül:
Ha van kedved és lehetőséged, gyakorolj otthon egyedül. Ha így nem tudod megcsinálni a mozdulatokat, partnerrel sem fogod tudni, vele még nehezebb lesz.
Rendszeresen gyakorolj:
Az aikido edzések egymásra épülnek, szisztematikusak. Ha csak néha tudsz gyakorolni, nagyon sok láncszem fog hiányozni. A heti két edzés a minimum.
Légy kitartó:
Az aikidót nem lehet egy 3 hónapos tanfolyamon megtanulni. Lesz, amikor azt fogod érezni, hogy jól ment a gyakorlás, és lesz, amikor pedig azt, hogy semmi sem sikerül. Ez teljesen normális, ezt érzik az oktatók is néha. Nekik viszont nincs meg az a lehetőségük, hogy emiatt nem mennek el edzésre. 😀

Összegzés

A kezdő aikidósok leggyakoribb hibái többnyire abból fakadnak, hogy még nem alakult ki az a természetes, gördülékeny mozgás, amely a harcművészet egyik alappillére. Az apróbb testtartási és technikai hibák kijavításához időre, rendszeres gyakorlásra és az oktatói/tanítványtársi visszajelzésre van szükség. Fontos, hogy maradj nyitott a tanácsokra, ne félj hibázni (hiszen abból tanulsz), és törekedj a folyamatos fejlődésre. Az aikidó útja arról szól, hogy lépésről lépésre, fokozatosan sajátítsd el a test és a szellem összehangolt mozgását.

Ne feledd: a legjobb, ha élvezettel, játékosan és nyitott lélekkel állsz hozzá a gyakorláshoz – így érheted el a leglátványosabb fejlődést!

Ne arra várj, hogy eljön az az idő, amikor egy technikát már megtanultál, helyette gyakorolj élvezettel!