Gurulj az egészségedért.

• 2014. október 3.
• Németh Ferenc

Kedves olvasó, azt hiszem már az első sorokban fontos tisztázni, hogy ez egy tanulságos, igaz történet, minden szereplője valóságos, és remélhetőleg az olvasásának időpontjában is jó egészségnek örvend. Meséltek már hasonló esetekről, de érdekes módon mindig belekeveredett valami misztikum, csoda vagy természet-feletti tulajdonság. Ami egyébként nagyon érdekes és szeretnek az emberek ilyesmiről olvasni. Az én történetem mentes ezektől, hús-vér emberek, a hétköznapi gondjaikkal a főszereplői.

A történetem 2009-ben kezdődött, ekkor jött bennem elő egy elhatározás, hogy edzést szeretnék tartani a városban. Hogy milyen edzést az igazán még nem is fontos, lényeg, hogy ilyen fajta tréning még nem volt a közelben. Hogy ne csak felelőtlenül vágjak az egészbe, érdeklődtem más, a városban dolgozó, sikeres edzőtől, hogy érdemes-e elkezdenem, esetleg számíthatok-e érdeklődésre. Természetesen minden szavával próbált lebeszélni róla. Később rájöttem, ez teljesen felesleges dolog volt, hiszen mondhatott bármit én úgyis elkezdem a saját dolgom. Így is lett, ez a nap 2009 szeptember 8.-ára esett.

Nem könnyű bármi új dolgot elkezdeni, voltak érdeklődők, jöttek és mentek, kezdett körvonalazódni, hogy a gyerekek lesz az a közönség, aki ha nem is 100%-ban önszántából, de szüleik kitartásával majd rendszeresen látogatja az edzést. A létszám ekkor a 20-25 gyereket is elérte, ami már bőven túl volt a terem befogadóképességén. Mint edző egyedül voltam a sok gyerekkel, nagy volt a cserélődés, nem volt könnyű dolgom velük. Mindenkit szívesen látok, mert tudom, hogy úgyis csak azok maradnak majd, akik olyan edzésre vágynak amilyet én tartok. Mivel „kis emberekről” van szó, ők még szeretik, ha anya vagy apa ott van karnyújtásnyira tőlük, hogy „vész esetén” legyen hová menekülni. A „vész eset” ritka volt, inkább az volt jellemző hogy a kispadról kukucskáló az első pár perc után csatlakozott a többiekhez. Természetese saját lányom Eszter is szívesen részt vett az edzésen, akit feleségem figyelt és vitt haza. Így találkoztam történetem egyik főszereplőjével, Lacival, aki 3 gyermekével érkezett a terembe.

Gyorsan túl voltunk az első találkozáskor szokásos ceremónián, és a gyerekek már álltak is be a többiek közé, Laci helyet foglalt a kispadon és figyelte mi történik az edzésen. Az óra végén megbeszéltük, hogy jönnek legközelebb is, úgy tűnt a gyerekeknek tetszett a sok feladat. Így történt ez sok alkalommal, jöttek, az apuka várakozott és mentek. Egyik edzés végén megkérdeztem Lacit, nincs-e kedve kipróbálni a felnőttek gyakorlását, ami majd most következik. Laci elmondta, hogy sajnos több egészségügyi problémája is van, a gerincével, a bokájával és a sarkával. (Jóval később tudtam meg tőle, hogy munkahelyi balesetet szenvedett, leesett egy 8 méter magas tetőről. Több helyen komoly sérülést szenvedett, sokáig a kórházban ápolták.)

Nem tudom hány gyerek edzés után, amit Laci végignézett, egyszer mondta, hogy ha nem probléma megnézné a felnőttek edzését is. Ez közvetlenül a gyerek edzés után kezdődött. Nagy létszám nem volt, 4-en 5-en voltunk. Utána még beszélgettünk és elmondta, hogy tetszik neki a gyerek és a felnőtt edzés is, és ha lehet, megpróbálkozna vele. Egy fontos információ, hogy edzésen senkit nem kényszerítek semmire, inkább felhívom a figyelmet a fokozatosságra és arra, hogy aki most először van itt csak azokat a gyakorlatokat végezze és olyan mértékben ami jól esik. Lényeg, hogy Laci csatlakozott az edzésünkhöz és kitartóan és rendszeresen járt.

Mindenkinek más célja van az edzéssel. Van, aki erősödni szeretne, jobb kondícióba kerülni, van aki harcolni szeretne a többiekkel, vagy csak a rehabilitáció, de olyannal is találkoztam aki odajött és elmondta hogy ő csak mentális gyakorlásban szeretne részt venni. (Ezt nem is tudtam hová tenni és elmondtam neki, hogy mi itt fizikai gyakorlatokat végzünk, mozgunk, dőlünk jobbra-balra, ha kell, a földre esünk. Ő nem ilyenre gondolt.)

Mint az edzés vezetője, aki most kezdte (2009) ezt az érdekes feladatot mindenkinek örültem, aki felénk jött de annak is aki csak felénk nézett. :-) Az edzés szempontjából úgy is látom és látnom kell ez embereket, hogy kitől mit várhatok, és ennek függvényében lehet kizárólag egyénre szabott fejlődési utat megbecsülni, mivel a társaság nagyon összetett 17 évestől 50 évesig. Volt szerencsém olyan fiatalemberrel is találkozni, aki érezhetően az első pillanattól ebben a mozgásrendszerben tökéletesen otthon volt és úgy „közlekedett” benne mintha mindig is ezt csinálta volna, de járt hozzánk nyugdíjas 60 év feletti néni is.

Most, mint szakképzett edző látom, hogy milyen módszerekkel lehetett volna Laci fejlődését végigkísérni és dokumentálni, hogy az állomásait jobban be tudjuk mutatni és a nagy közösség elé tárni. Ennek hiányában Laci tapasztalatait elmondva már az első évben komoly javulás volt tapasztalható nála. A hátfájás szinte teljes mértékben megszűnt. Az eddig fordulásra képtelen boka, a hétköznapi életben 100%-ban ellátja a feladatát és edzéseken a nagyobb igénybevétel esetén is egyre jobban teljesít. Öt év távlatában elmondhatom, hogy Laci számtalan edzőtáboron vett részt, olyan fiatal emberekkel edzett, gyakorolt, akik életük javában vannak. Folyamatosan jár edzésre, ha munka miatt erre nincs lehetősége, otthon elvégzi a gyakorlatokat. Már a szomszédja is megszokta, hogy néha fura gyakorlatok végez a kertben. Arra is volt példa, hogy a munkahelyén a fejfájását enyhítette bemelegítő gyakorlatokkal. „Az edzés után több energiám van, mint előtte volt” - mondja.

Azt, hogy jobban érzi magát, mint „új korában” csak magának köszönheti, ez nem csoda, csak kitartó munka eredménye. A lehetőség mindenki számára adott. Laci nem kitalált figura és nem is csak egy jó reklám fogás, igazi köztünk lévő ember, akivel már lehet, találkoztál is valamilyen edzőtáboron. Ha személyesen szeretnél vele beszélni arra is van lehetőség, csak jelezd e-mailben, vagy hívj telefonon.

Edzőként a legnagyobb dolog, amit elérhetek, hogy mások életminőségén javítok, jó csapatot építek, ebbe bevonom az ifjúságot és példát mutatok nekik. Mert aki hozzánk csatlakozik, az jó helyen van :-) és köszönöm azoknak, akik velem együtt dolgoznak ezen.