Edzőtábor beszámoló - Takashi Kuroki - Rakovnik - 2024. március
2024. április 4. Krizsanóczi Márta
Még leírni is sok, de valóban 4 év telt el azóta, hogy a Mester számunkra is megközelíthető helyen tartott edzőtábort. Pontosan 2020 márciusában voltunk Pardubicében, utána heteken belül kezdődtek a covid miatti lezárások – valószínűleg senki sem gondolta akkor, hogy a következő lehetőségre 4 évet kell várnunk.
Az idei tábor időpontja pont Húsvétra esett, de még ennek ellenére is egy ötfős magyar delegáció képviseltette magát a szemináriumon. Biztonságos és kellemes utunk volt odafelé, elvégre, amikor 4 aikido mesterrel utazik egy kocsiban az ember lánya, akkor semmi kétség, hogy tökéletes társaságban van. 😊
Rakovnikban már nem tudtunk szállást foglalni, emiatt egy közeli falu, Krušovice lett a főhadiszállásunk. Nagyon kellemes dimbes-dombos környezetben található ez a település, nevezetessége, hogy itt készül a híres Krušovice sör. Ízét és illatát három különböző, válogatott cseh és morva maláta adja, keserűségét a saazer komlónak köszönheti. Létezik belőle világosabb és barna változat is, én szombat este teszteltem is a Krušovice Černe-t, valóban finom.
Szombat reggel átautóztunk a Sokolovna Rakovnik-ba, a tábor helyszínére. Amikor először megpillantottam az épületet, az volt a benyomásom, mintha egy régi nevelőintézetet látnék, de aztán utánanéztem mi is az igazság. A 2017 óta műemléki védelmet élvező csarnok 1913-ban épült, eredetileg is testnevelési célokra. A bejárat feletti tetőoromzatot mozaik díszíti kitárt szárnyú sólyom emblémával, karmai között súlyzóval.
Hamarosan kezdtek szállingózni a táborra érkezők, jó volt látni, ahogy boldogan ölelgették egymást a rég nem látott edzőtársak a környező országokból. Hamarosan a Mester is megérkezett, barátságosan üdvözölt mindenkit. Szombaton 10-15h-ig tartott az edzés, 2 rövidebb szünettel. A táborban többnyire haladók vettek részt, fehér övvel csak néhányan voltunk, vasárnap pedig már csak én voltam egyedül „hófehérke.” Kuroki mester általában 2-3 verzióját is bemutatta egy technikának, emiatt bizony rendesen koncentrálni kellett. Igyekeztem maximálisan odafigyelni, aztán persze jól elfáradtam, és délután egy óra körül bekövetkezett nálam a teljes agyhalál állapota, de aztán szerencsére az edzőtársak kisegítettek és sikerült átlendülni a holtponton. Nagyon örültem neki, hogy szinte minden technikának voltak számomra ismerős elemei és tulajdonképpen nem volt olyan, amit egyáltalán nem tudtam megcsinálni. Kuroki mester szorgalmasan járt körbe és mindenkinek segített, aki igényelte.
Edzés után visszamentünk a szállásunkra és egy gyors zuhany után beültünk a helyi sörözőbe harapni valamit. Meglepően finom ételeket készítettek, jó sok fokhagymával, az adagokra sem lehetett panaszunk. A málnás palacsintába rengeteg igazi málnát töltöttek, vanília fagyival és tejszínhabbal tálalták, nem is volt többre szüksége a megfáradt táborozóknak. Este még sokat beszélgettünk, ilyenkor jól esik, hogy senki sem siet haza, mindenre bőven van idő.
Másnap reggel összepakoltunk, és bőséges reggeli után felkészültünk a tábor zárónapjára. Vasárnap csak 13h-ig tartott az edzés, hogy a távolabbra utazók is időben haza tudjanak jutni. Azt gondolom, hogy mindenki nagy örömmel és lelkesen gyakorolt, maga az egész tábor hangulata oldott volt, sok mosolyt lehetett látni az arcokon. Sokat tanultam, mindenki nagyon segítőkész volt.
Az edzés végén magunkhoz vettünk még pár liter folyadékot a helyi boltban és Budapest felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk felvásárolni a helyi csoki- és nápolyikészletek tetemes részét, de természetesen pár doboz Krušovice sört is megpróbáltunk még a dugig tömött csomagtartóba bevarázsolni: szerencsére sikerrel.
Nagyon köszönjük Kuroki mesternek a sok tanítást és Németh Feri mesterünknek, hogy az utazásunkat megszervezte, így egy gondtalan és nagyszerű hétvégi táborban lehetett részünk, ahol maximálisan a fejlődésre koncentrálhattunk.
