Christian Tissier Aikido utazása:
A mester nyomában

• 2024. január 17.
• Németh Ferenc fordítása

A Hiden egy korábbi számában írtam a Frenchman André Nocquet Sensei-ről, aki Ueshiba Morihei első külföldi uchi deshi-je volt, és kiemeltem azt a jelentős szerepet, amelyet az Aikido korai népszerűsítésében játszott Japánban és külföldön. Bár én Nocquet Sensei csoportjában kezdtem, ő már nagyon idős volt, így egy másik francia tanító, Christian Tissier Sensei volt az, aki valójában arra inspirált, hogy Japánba menjek. Egy generációval Nocquet után Tissier is feladott mindent, hogy az Aikikai központban tanulhasson a mestereknél. Ma már 8. danos Aikikai shihan, a művészet egyik legjelentősebb támogatója lett a világon, és aikidokák ezreinek példaképe.

Christian Tissier 1951-ben született Párizsban. Gyermekkorában judót gyakorolt, majd 1962-ben kezdte el tanulni az aikidót Nakazono Masahiro Sensei útmutatásai alapján. A Sensei Ueshiba Morihei egykori uchi deshi-je volt, majd időközben Franciaországba költözött. A nagyon tehetséges tanítvány, Tissier 1968-ban kapta meg a nidan fokozatot Nakazono Sensei-től. Egy évvel később úgy döntött, hogy hat hónapra Japánba utazik, hogy az Aikikai Hombu Dojo-ban tökéletesítse tudását.

Az élet Tokióban kezdetben nehéz volt, de Tissier biztos jövedelmet és vízumot szerzett azzal, hogy franciát tanított a Gyōsei Gakuenban és a Francia Intézetben. Az akkoriban Japánban tartózkodó kevés külföldi egyikeként modellkedésre is lehetősége nyílt. Tissier minél jobban be akart illeszkedni a japán társadalomba, ezért beiratkozott a Sophia Egyetemre, hogy japánul tanuljon.

Párizshoz képest Tokió egy nagy vidéki falunak tűnt. Kis utcák mindenhol, a magas épületek teljesen hiányoztak... Tetszett a csendes élet és az edzés ritmusa, és az is, hogy könnyű volt kapcsolatot teremteni a japán emberekkel.

Tissier egy 18 éves fiatal felnőtt magabiztosságával érkezett Japánba, de hamarosan rájött, hogy nyitottnak kell lennie, ha érteni és értékelni akarja a Hombuban tanultakat.

Nem értettem és nem szerettem a Hombu Aikido-t, mert nem hasonlított arra, amit Franciaországban tanultam. Eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy a nézeteim helytelenek voltak.

Miután rájött, hogy hat hónapnál sokkal több időbe telik, mire elkezdi megérteni az Aikidót, Tissier meghosszabbította külföldi tartózkodását, és tett róla, hogy minden órán részt tudjon venni a Hombuban, ahol az összes oktatónak ukézott. Sok akkori tanítóval és sumikomi (bentlakó) shidoinal barátkozott össze, köztük Saotome Mitsugival, Masuda Seijuroval, Endo Seishiroval, Suganuma Moritoval és Yasuno Masatoshival. Később, amikor Miyamoto Tsuruzo és Shibata Ichiro - akik erőteljes stílusukról váltak ismertté - belépett az Aikikai-ba, Tissier azon kevés nyugatiak közé tartozott, akik képesek voltak felvenni a tempót és helytállni az intenzív edzéseken.

Tissier a Hombu Dojo közelében lakott, és számos tevékenységében részt vállalt, ami a dojo életéhez kapcsolódott. Masuda Sensei kinevezte a dojo kanjójává, és ő segítette, kalauzolta a külföldi tanulókat ebben a számukra idegen környezetben. Évente kétszer szervezett találkozókat a külföldi diákoknak a Doshuval, és ő volt a felelős a külföldiek bemutatóiért is a Hibiya csarnokban tartott All Japan Demonstráció során.

Tissier szoros kapcsolatot alakított ki a második Doshu Ueshiba Kisshomaruval és Yamaguchi Seigo mesterrel, mindkettőjüknél sokat szerepelt uke-ként az órákon és bemutatókon.

Minden reggel követtem Doshu óráit, és apránként elkezdett uke-nak fogadni, és ő lett a mesterem. Egyidős voltam a fiával, Ueshiba Moriteruval, így gyakran gyakoroltunk együtt.

Négyszemközt Christian gyakran beszél Kisshomaru Sensei-ről, és ő volt az, aki rádöbbentett, hogy Kisshomaru Sensei életművének köszönhető, hogy ma mindannyian élvezhetjük az Aikidót szerte a világon.

A legjobb emlékem az Aikidóról egyben a legrosszabb is. Doshu nagyon beteg volt és ágyhoz volt kötve, de meghívott a házába, hogy személyesen adja át nekem a 7. dan-t. A fiammal egy órát töltöttünk vele és a fiával, Moriteruval. Ez egy gyönyörű emlék, mert tőle kaptam, de nagyon szomorú is, mert tudtam, hogy soha többé nem fogom látni.

Doshu-tól Tissier erős alapokat és technikai pontosságot tanult. Yamaguchi Senseitől kapta a szabadságérzetet és a tagadhatatlan szenvedélyét. Úgy véli, hogy a velük való kapcsolata messze túlmutatott a technikán.

Yamaguchi Sensei olyan volt számomra, mintha az apám lett volna, gyakran meglátogattam, és ő gondoskodott rólam.

Annak ellenére, hogy Tissier nagyon szorosan követte Yamaguchi Sensei-t, elismeri, hogy saját aikidója nem hasonlít tanára aikidójára.

Yamaguchi Sensei nem szerette, ha az emberek megpróbálták utánozni őt. Valószínűleg nem örült volna, ha én lettem volna a klónja.

Ellentétben azzal, amit az emberek néha gondolnak, Tissier sem bátorítja a tanítványait arra, hogy utánozzák őt. Sok éven át próbáltam utánozni a technikáját, kevés sikerrel, és akkor kaptam tőle először dicséretet, amikor a másolása helyett a saját testemnek megfelelő dolgokat kezdtem el csinálni.

A technika külső formája változhat, az alapelvek viszont soha nem változhatnak.

Az elvekre való összpontosítás talán abból a tényből ered, hogy Tissier az Aikidón kívül számos más harcművészetben is jártasságot szerzett. Nevezetesen a legendás Mejiro Gymben kick-boxot gyakorolt, ami lehetővé tette számára, hogy megértse az ütések és rúgások mechanikáját és időzítését. A Seiseikanban Kenjutsut is tanult Inaba Minoru Senseitől, ahonnan stílusának éles és vágó jellegű tulajdonságai származnak.

Engem leginkább az mozgat, ha olyan emberekkel tudok gyakorolni, akik gyökeresen más habitusúak mint én, és hogy ennek ellenére együtt tudunk működni. Ezért szeretek olyan emberekkel gyakorolni, akiket nem ismerek: kezdőkkel, magas emberekkel, nagydarabokkal, karatekákkal, judokákkal, stb.

Miután Tissiert előterjesztették negyedik danra, Yamaguchi Sensei azt javasolta neki, hogy térjen haza, és tanítsa azt, amit a Hombuban tanult. 1976 júliusában visszatért Párizsba, és megalapította saját iskoláját, a "Le Cercle Christian Tissier" amely Európa egyik legjelentősebb harcművészeti iskolájává vált.

1983-ban Tissier megalapította a "Fédération Française d'Aïkido, Aïkibudo et Affinitaires" (FFAAA) szervezetet, amelyet az Aikikai Alapítvány hivatalosan elismert, és amely Franciaország képviselője a Nemzetközi Aikido Szövetségben (IAF) . Jelenleg ez a legnagyobb aikido csoport Franciaországban, több mint 26 000 gyakorlóval.

Tissier-t egyre többször meghívták, hogy Franciaországon kívül is tartson szemináriumokat, és ma már világszerte vannak elkötelezett tanítványai. Más tanárokkal ellentétben azonban nem akart nemzetközi szervezetet létrehozni.

Nincs Tissier-vonal a szervezet szempontjából, én az Aikikai tanítványa vagyok, és Aikikai Aikidót tanítok.

Ahogy jobban megismertem őt, megértettem, hogy Tissier minden egyes tanítványával személyes kapcsolatot szeretne ápolni. A vele való kapcsolatom tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor Cyril Lagrasta és én meghívtuk őt, hogy először tanítson Írországban, még 2007-ben. Viszonylag kis szervezet voltunk, és az erőforrásaink meglehetősen korlátozottak voltak, de Tissier saját maga intézte az utazását, hogy segítsen nekünk iskolánk fejlesztésében.

Nem viselkedem úgy, mint egy nagy Sensei, nem kérem meg az embereket, hogy szolgáljanak ki, vagy cipeljék a táskámat. Ha tudok segíteni, megpróbálok, és nem kérek cserébe semmit.

Tissier még Japán elhagyása után is szoros kapcsolatot ápolt a Hombu dojoval, és éveken keresztül több hónapot Tokióban töltött. Sok tanítványát is arra ösztönzi, hogy a Hombuban eddzenek. Amikor először beszéltem neki a Japánba költözési terveimről, azt mondta, hogy ne habozzak, és adott néhány hasznos tanácsot, hogyan viselkedjem Japánban és a Hombu Dojoban. Javaslatai a mai napig nagy szolgálatot tesznek nekem.

Ma már ugyanolyan kompetensek vagyunk Európában, mint Japánban, de nagyon különböző a tanítási stílusunk, ezért fontos, hogy megőrizzük a kapcsolatot, hogy folyamatosan tanulhassunk egymástól.

Tissier volt az egyik első külföldi, aki Aikido szemináriumokat tartott Japánban, nevezetesen Okamoto Yoko Shihan szervezésében, aki több évig tanult nála Párizsban. Tissier volt az első nem japán oktató is, aki az IAF kongresszusán tanított.

A legtöbb francia az én generációmban úgy fedezte fel az Aikidót, hogy megnézte Christian Tissier-t a gyakori televíziós szereplései egyikén, nevezetesen a párizsi Bercyben megrendezett harcművészeti fesztiválon tartott éves bemutatóin. Tissier számos technikai könyv és DVD szerzője, amelyek útmutatóul szolgálnak a régi és új tanulók számára is.

Christian Tissier néhány Aikido könyve.

Tissier az aikidót olyan oktatási rendszerként határozza meg, amely harci technikákra alapoz. Ügyel arra, hogy az óráin a technikák pontossága legyen a fókuszban, de filozófiai és erkölcsi szemléletet is átad. Ragaszkodik ahhoz, hogy a tanítványai egyéniségként fejlődjenek.

Az Aikido egyik célja a félelem megszüntetése. Egy Aikido óra során nem elfogadható a kirekesztés, az elutasítás. Fontos, hogy legyen folyamatos kommunikáció. Mindenkinél erősebbé válni akarás értelmetlen.

Tissier-t Ueshiba Moriteru Doshu nevezte ki az IAF vezető tanácsának tagjává. Rendszeresen támogatja az olyan tevékenységeket, mint a kongresszusok, a Harci Játékok és legutóbb a Koreában megrendezett World Martial Arts Masterships. Én is tagja voltam annak az IAF csapatnak, amely Koreába utazott, és emlékszem, hogy hihetetlenül ideges voltam a bemutatóm előtt, de nem a kamerák miatt, hanem azért, mert nem akartam csalódást okozni Tissier Senseinek, aki egész délelőtt segített nekünk a felkészülésben, és aki a háttérből figyelt.

2012 júliusában Christian Tissier külügyminiszteri dicséretet kapott Komatsu Ichiro őexcellenciájától, Japán franciaországi nagykövetétől, a Japán és Európa közötti barátság előmozdítása érdekében tett hozzájárulásának elismeréseként.

Tissier díszvendégként kapott meghívást Abe Sindzó japán miniszterelnök 2014-es franciaországi látogatása céljából tartott eseményekre.

2016. január 9-én Christian Tissier a Kagamibiraki ceremónia során, Miyamoto Tsuruzo Shihannal és Kimura Jiro Shihannal egy időben, Ueshiba Moriteru Doshutól megkapta a 8. dan fokozatot.

A ceremónia után megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát, hogy 8. danos, és Ő azt mondta:

Ez ugyanaz a fokozat, mint a saját mestereimé, ezért nagy alázattal és hálával fogadom. Legbelül azonban még mindig úgy érzem magam, mint az a gyerek, aki akkor voltam, amikor először jöttem a Hombuba. Még mindig egy gyerek vagyok, aki szereti az Aikidót!

Ami Tissier mesterrel kapcsolatban mindig is meglepett, az az, hogy az általa tartott órák és szemináriumok száma, valamint a bemutatók száma ellenére soha nem láttam, hogy fásultan állt volna hozzá a szerepének bármelyik részéhez. Amikor néhány nagyszerű tanár hajlamos a komfort zónájában megragadni, Tissier folyamatosan kutat, tesztel dolgokat, és még kérdéseket is tesz fel. Azt állítom, hogy mindennél inkább ez az őszinte szenvedély az, ami oda juttatta, ahol ma van.

Ezt a kíváncsiságot nem szabad összetéveszteni a hamis alázattal, és bár soha nem erőlteti az emberekre, Tissier tisztában van a rangjával és a szerepével.

Az alázat nem azt jelenti, hogy "alázatos vagyok". Az alázatosság azt jelenti, hogy pontosan tudod, mi vagy, nem több, de nem is kevesebb.

Egyszer beszélgettem vele a shihan cím jelentéséről, ezt mondta:

Egy shihan nem csak egy rangidős oktató, hanem példaképnek kell lennie, nemcsak technikailag, hanem emberileg is.

Forrás Guillaume Erard írása: BUDOJAPAN.COM

Ami már nem része az interjúnak:

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy aki nem tegnap kezdett aikidot gyakorolni, az találkozott Christian Tissier nevével. A youtube-on számtalan videón szerepel és látványos bemutatói vagy edzőtáboron készült rövid filmjei mindenkit elvarázsolnak. Aikido pályafutásom során Ő volt az a mester, akit hosszú ideig követtem, és ha lehetőségem volt rá, akkor az általa szervezett edzőtáborokon részt is vettem. Tisztán emlékszem a Tüzér utcában megrendezett edzőtáborra, ahol olyan sokan voltak, hogy az ajtó kinyitása után még az előtérbe sem tudtam belépni. Részemre Tissier mester egy meghatározó személy, aki hozzájárult, hogy az aikidot kitartóan és céltudatosan gyakoroljam.