Az aikido, a harmóniára és a nem-ellenállásra épülő japán harcművészet, egyedülálló helyet foglal el a küzdősportok és harcművészetek világában. Míg a küzdősportok többsége a versenyzésre és a fizikai összecsapásra összpontosít, az aikido filozófiai mélységével és a konfliktusok harmonikus feloldására törekvésével egy eltérő utat kínál. Azonban az elmúlt évtizedekben e harcművészet iránti érdeklődés világszerte jelentősen csökkent, miközben más irányzatok, mint a karate, a judo, a taekwondo és különösen a brazil jiu-jitsu (BJJ), eltérő tendenciákat mutatnak. Vajon mi áll e jelenség hátterében, és milyen jövő vár az "út a harmóniához", amely alapvetően elzárkózik a versenyszerűségtől?
A Google Trends adatai riasztó képet festenek: az aikido iránti globális online keresési érdeklődés 2004 óta drámai, mintegy 93%-os csökkenést mutat, ami hosszú távú hanyatlásra utal. Az Aikido Journal felmérései is hasonló tendenciát erősítenek meg, különösen az Egyesült Államokban. Az új érdeklődők száma kritikusan alacsony, a közösség elöregedőben van, és a kezdők aránya a haladókéhoz képest rendkívül alacsony, ami komoly fenntarthatósági problémákat vet fel.
A fiatalok érdeklődése alacsony, és a meglévő kevés fiatalt is nehéz megtartani.
Az MMA korában sokan kritizálják az aikidót a közvetlen harci hatékonyság vélt hiánya miatt. Az aikido alapítója, Uesiba Morihei, nem sportküzdelemre, hanem a támadó energiájának harmonikus elvezetésére és a sérülések minimalizálására törekedett. Ez a filozófia nehezen illeszkedik a modern küzdősportok világába, és az aikido természetéből adódóan kerüli a versenyeket és a direkt, ellenállással szembeni szabad küzdelmet (sparring), ami megnehezíti az alkalmazhatóság külső megítélését.
Az aikido közösségét gyakran belső feszültségek, a "valódi" aikidóról szóló viták, valamint számos, egymással rivalizáló stílus és szervezet jellemzi, ami gyengíti az egységes fellépést.
Sok dojo hierarchikus, esetenként patriarchális felépítése elidegenítheti a fiatalabbakat. A marketing és a külső kommunikáció terén is jelentős kihívásokkal küzd az aikido; számos dojo online jelenléte gyenge.
Problémát jelenthet, ha az oktatási módszerek megmerevednek, és a tradíciók tisztelete a változásokkal szembeni teljes elzárkózássá válik. Míg az aikido alapelvei időtállóak, a tanítási metódusoknak és az átadás módjának reflektálnia kellene a modern kor hallgatóinak igényeire.
Az online média, különösen a videómegosztó platformok, új és súlyos kihívást jelentenek. A gyakran szándékosan lejárató, félrevezető vagy silány minőségű videók elszaporodása nevetségessé teszi az aikidót és negatívan befolyásolja a megítélést. Ezt a negatív spirált tovább erősíti az online dinamika, hogy a rossz hír, a botrányos vagy nevetséges tartalom gyakran sokkal gyorsabban terjed, mint a pozitív üzenetek, és a "fake" videók nézettsége éppen azért magas, mert a szórakozni vagy nevetni vágyó, szélesebb közönséget is vonzzák. E digitális "lejárató kampány" ellen a közvetlen "harc" szinte lehetetlen. A nehézséget fokozza az aikido belső természete: mivel nem definiálja a "győzelmet" és nincsenek egyértelmű, külsőleg mérhető kritériumai, nehéz egységesen bírálni egy-egy bemutatót. A hatékonyabb válasz a proaktív, minőségi alternatívák létrehozásában rejlik. Ez a fajta digitális sebezhetőség kevésbé jellemző az olyan harcművészetekre, mint a BJJ, ahol az "élő" gyakorlás, a versenyek és az erős online közösségi kontroll hatékonyabban szűri a tartalmakat.
Jelentős tényező az is, hogy az aikido által képviselt értékek – mint a kitartás, a türelem, a belső fejlődésre való törekvés – kevésbé "divatosak" napjaink felgyorsult, eredményorientált világában. Az aikido mélyebb megértéséhez évek, sőt évtizedek kitartó gyakorlására van szükség, míg a modern társadalom az azonnali eredményeket preferálja. Ebben a "pörgésre" épülő világban egy elmélyült művészet kevésbé vonzó, különösen a fiataloknak. Ugyanakkor lehetséges, hogy előbb-utóbb az emberek felismerik a valódi nyugalomra, precizitásra és elmélyült gondolkodásra való szükségletüket, és ebben a folyamatban az aikido által kínált értékek újra felértékelődhetnek.
Érdemes összevetni az aikido helyzetét például a jóga jelenlegi virágkorával. A jóga, amelyet rendkívül sokan gyakorolnak, elsősorban a nyugalmat, az ellazulást és a meditatív állapot elérését kínálja. Ezek az értékek jelentős részben az aikidóban is megtalálhatók. A jóga azonban annyival könnyebb helyzetben van, hogy nem kell megfelelnie annak a címkének és elvárásrendszernek, hogy "harcművészet". Éppen ezért nem válik célpontjává azoknak a bírálóknak, akik a harcművészeteket kizárólag a küzdelmi hatékonyság szempontjából ítélik meg. Az aikidónak viszont, mint deklaráltan harci rendszernek, folyamatosan bizonyítania kellene létjogosultságát ezen a téren is, ami egy olyan művészet esetében, amelynek központi eleme a konfliktus elkerülése és a harmónia megteremtése, eleve paradox helyzetet teremt.
Egy további, érzékeny pont maguknak a magas szintű bemutatóknak a minősége és befogadhatósága. Megfigyelhető, hogy még a legnagyobb presztízsű, központi aikido rendezvényeken is előfordulnak olyan demonstrációk, amelyek még tapasztalt gyakorlók számára is nehezen értelmezhetők, vagy nem közvetítik az aikido harmóniáját. Ha egy elkötelezett aikidós is nehezen találja a kapcsolódási pontot, egy külső szemlélő hogyan érthetné meg? Ha a bemutatók egy része nem tűnik szépnek, sőt, esetleg külsőleg erőszakosnak hat, az komoly kétségeket ébreszthet, és akaratlanul is hozzájárulhat az aikido online megjelenésének zűrzavarához.
A járvány tovább súlyosbította a helyzetet: dojo bezárások, a személyes edzések felfüggesztése jellemezték ezt az időszakot. Az online edzések nem pótolhatták teljes mértékben a személyes gyakorlást, és sokan, különösen az idősebbek, végleg felhagytak az edzéssel, ami tovább csökkentette a taglétszámot.
A karate és a taekwondo, bár online keresési érdeklődésük csökkenhet, továbbra is rendkívül népszerűek, részben olimpiai sportágként való ismertségüknek köszönhetően. A judo szintén sok gyakorlóval rendelkezik világszerte. Ezzel szemben a brazil jiu-jitsu (BJJ) a leggyorsabban növekvő küzdősport, népszerűségét nagyban táplálja az MMA és az erős online jelenlét.
Steven Seagal filmjei a 80-as és 90-es években növelték az aikido ismertségét, de ez a kép mára problematikussá vált. Az aikido modern, pozitív és hiteles megjelenése a médiában rendkívül korlátozott más stílusokhoz képest.
Az aikido iskolák és gyakorlók száma inkább stagnálást vagy csökkenést mutat, szemben más harcművészetek stabilabb vagy növekvő bázisával, illetve a BJJ dinamikus terjedésével.
A harcművészetek népszerűségét általánosságban a fitnesz trendek, önvédelmi igények, kulturális hatások és a média befolyásolják. Az MMA népszerűsége a BJJ-t felértékelte.
Belátva, hogy a lejárató videók özöne ellen a közvetlen online küzdelem szinte lehetetlen, az aikido közösségének a hangsúlyt a proaktív, magas színvonalú tartalom létrehozására kell helyeznie:
Tudatosan kell készíteni és terjeszteni vonzó, informatív és hiteles videóanyagokat, amelyek az aikido valódi mélységét mutatják be. Áttörést jelenthetne, ha az aikido pozitív és szakszerű ábrázolásban jelenne meg a szélesebb médiában, például televíziós filmekben vagy sorozatokban, karizmatikus aikido mesterekkel.
Közös edzések, szemináriumok más harcművészetek gyakorlóival, a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében.
Alapvető belátás, hogy a legtöbb ember életét a mindennapi helyzetek, interakciók és kihívások határozzák meg, nem pedig a rendkívüli, erőszakos konfrontációk. Míg a fegyveres terroristák elleni küzdelem (szerencsére) elenyészően kevés ember számára valós probléma, addig a stressz kezelése, a munkahelyi vagy családi konfliktusok békés rendezése, a tiszta kommunikáció, az önuralom és a belső egyensúly megteremtése napi szintű szükséglet. Az aikido, bár harcművészeti gyökerekkel rendelkezik, rendkívül gazdag eszköztárat kínál éppen ezen, a hétköznapokban azonnal hasznosítható "soft skillek" fejlesztéséhez. Ide tartozik a jobb konfliktuskezelés (nem csak fizikai, de verbális és pszichológiai szinten is), a tudatosság és a jelenlét növelése, a stresszoldás, a fokozott testtudat és önismeret, valamint a mentális fókusz és a belső béke keresése. Ezen, a mindennapi életminőséget közvetlenül javító előnyök sokkal erőteljesebb kommunikálása kulcsfontosságú lehet az aikido vonzerejének növelésében, hiszen olyan valós igényekre ad választ, amelyekkel az emberek nap mint nap szembesülnek.
Hangsúlyozni kell az aikido etikai és egészségtudatos megközelítését, amely minimalizálja a sérülésveszélyt és lehetővé teszi az élethosszig tartó gyakorlást, szemben néhány küzdősport magas sérüléskockázatával.
A tradicionális módszereket magas szintű pedagógiai tudatossággal kell átadni, megvilágítva az alapelveket és azok mindennapi alkalmazhatóságát.
Olyan dojo-légkör teremtése, amely befogadó, támogató, és mentes a túlzott hierarchiától.
Az aikido népszerűsége jelentősen csökken, miközben más harcművészetek, különösen a BJJ, dinamikusan növekednek. Az aikido közösségének szembe kell néznie a kihívásokkal: az elöregedéstől, az utánpótlás hiányától, a "harcművészetként" való hatékonyság körüli – gyakran felszínes – vitákon, a belső megosztottságon, az online lejárató tartalmakkal szembeni védekezés nehézségein át egészen a modern kor értékrendjével való ütközésig. Ez utóbbit jól illusztrálja a jóga példája, amely hasonló belső értékeket kínálva virágzik, mivel nem kényszerül a harci hatékonyság állandó bizonyítására. Az aikido számára a megoldás a pozitív, hiteles kép proaktív építésében és annak tudatosításában rejlik, hogy a harcművészet által fejlesztett készségek jelentős része a mindennapi élet kihívásaiban – a stresszkezeléstől a konfliktusok békés rendezéséig – nyújt valódi, kézzelfogható segítséget, messze túlmutatva a ritkán szükségessé váló önvédelmi helyzeteken. Különbséget jelent az is, hogy míg sok népszerű küzdősport a látványos, de sérülésveszélyes küzdelmekre épít, az aikido a partner tiszteletét és az egészségmegőrző gyakorlást helyezi előtérbe.
A harcművészetek világa változik. Az aikido jövője azon múlik, hogy képes lesz-e – alapvető filozófiájának és módszereinek tiszteletben tartása mellett – megtalálni azokat a kommunikációs és közösségépítő utakat, amelyekkel értékeit hatékonyabban tudja közvetíteni. Lehetséges, hogy a jelenlegi felgyorsult világ egy napon visszatalál azokhoz a mélyebb értékekhez – nyugalom, precizitás, elmélyült gondolkodás –, amelyeket az aikido mindig is képviselt, és ekkor a harcművészet iránti érdeklődés ismét felélénkülhet. Addig is, a közösség feladata ezen értékek megőrzése és hiteles képviselete. Ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy egykor virágzó harcművészetként a perifériára szorul.