Az aikido edzésről (1. rész)
2023. szeptember 17. Németh Ferenc
Weboldalainkon már többször szó esett arról, miből is áll nálunk az aikido edzés. Már írtam arról, hogy nagyon fontosnak tartom a bemelegítést, és hogy az legalább annyira szisztematikus, mint az edzés fő része, ahol az aikido technikákat tanuljuk, gyakoroljuk. Szó esett a levezető részről is, ami nem kevésbé fontos, mint a bemelegítés. Ez nálam a csikung gyakorlás. Eddig a kettő közötti részt mindig annyival elintéztük, hogy különböző aikido technikákat gyakorolunk leginkább párban, vagy kisebb csoportokban. Most erről a részről szeretnék kicsit bővebben írni.
A bemelegítésből szinte észrevétlenül érkezünk el az edzés magjához, legfontosabb részéhez, magához az aikido technikák tanuláshoz, gyakorlásához. Tapasztalatom szerint egy technika alap szintű megértéséhez és megtanulásához több időre van szükség mint egy edzés. Az alap szintű megértés, megtanulás azt jelenti, hogy legalább egy ideig emlékszik rá a gyakorló, hogy mit is csinált, és nem úgy távozik a teremből, hogy a sok technika közül az utolsóra emlékszik kb. 5 percig.
Ezért az általam vezetett edzések leginkább egy technika köré épülnek, és gyakran az a technika több edzésen keresztül, akár hetekig az edzés központi témáját adja.
Unalmas egy aikido technikát ilyen sokáig gyakorolni?
Egy technika gyakorlása nem azt jelenti, hogy heteken keresztül egyféle mozgást csinálunk. A következő részekben szeretném bemutatni, hogy a Nishio mester által használt aikido gyakorlás mennyire változatos, annak ellenére, hogy a gyakorlás egy vezető téma körül forog.
Vizsgára felkészítő edzések.
Természetesen vannak olyan edzések is, amelyek összefoglaló, vizsga felkészítő jellegűek. Ezek a gyakorlások teljesen más szisztéma alapján történnek, ilyenkor már a megtanultakat csak felelevenítjük, minimális javításokat végzünk rajta. Az ilyen edzés nem új dolgok megtanulását szolgálja, csak összefoglalja a már ismert anyagot.
Szabadkezes páros vagy egyéni gyakorlás.
Ha új technikát kezdünk megtanulni, legtöbb esetben a szabadkezes páros gyakorlással kezdjük. Az, hogy a bemutatott technikát ki mennyire tudja megjegyezni és aztán megcsinálni nagyon sok tényezőn múlik. Amit már sok velem gyakorlótól hallottam: “Első ránézésre ez nem tűnik bonyolultnak” Amíg a technikát bemutató csinálja a gyakorlatot, addig minden egyszerű és magától érthető. Aztán kezdődnek a problémák, mikor szembe állunk egymással és el kellene kezdeni a gyakorlást.
Bonyolultabb technikákat gyakran részekre bontunk. Megnézzük milyen lépésekből áll, azt mindenki gyakorolja magában. Ilyenkor egymás mellé állunk, a vezető a sor elé, és őt követve mindenki próbálja a mozgását, lépéseit lemásolni. Amíg valaki maga nem képes megcsinálni egy lépés sorozatot, partnerrel csak nehezebb lesz, ezért a páros gyakorlást gyakran egyéni gyakorlás váltja fel.
Ha a lépések már helyükön vannak, jöhetnek a test- és kézmozdulatok. Ezt a részt is párban gyakoroljuk, de ha valaki szeretné, egyedül is megpróbálkozhat vele. A teljes mozdulatsor gyakorlása közben egyre többször előkerül a kard. Sokszor tapasztalom, hogy a gyakorlók maguktól veszik elő a kardot, mert érzik, hogy az segíteni fog nekik bizonyos szituációk megoldásában. Ez számomra megerősíti, hogy hasznos a karddal való gyakorlás bevezetése a technikák tanulásába.
Fegyveres gyakorlás, Ken no tebiki (KNT).
Nishio mester gyakran használta ezt a gyakorlás fajtát. Ilyenkor a tori kezében fa kard van, és az uke a kardot fogó kezet ragadja meg. A technika ilyen módon történő bemutatása szinte 100%-ban egyezik a szabadkezes megoldással. A kard kiemeli az egyébként gyakran a gyakorlás hevébe vesző részleteket. Jobban figyelni kell a távolságra, ügyelni kell a fordulásoknál a teljes irányváltásra, a szabadkezes technikák végrehajtása közben gyakran előforduló “totyogás” helyett.
A kard a kézben csak akkor hasznos, ha nem bosszúságot okoz 😀. Rá kell jönni, ki kell tapasztalni a vele való mozgást. Ez a gyakorlás a hüvelyébe rejtett, vagy jobb kézben "lógatott", hegyével a föld felé mutató karddal kezdődik. Legtöbb esetben az első edzés alkalmával eddig lehet eljutni. Később jobb és bal kézzel is gyakorolni kell, mert vizsgán ez követelmény. Jól rámutat a jobb és bal kéz közti nagy különbségre ügyesség szempntjából.
Innen a gyakorlás legtöbb esetben kétféle irányba haladhat, ami dojonként, edzőnként változó lehet. Van aki a KNT után a jo no tebiki (JNT) típusú gyakorlással folytatja. Ebben az esetben a kard helyett bot (jo) kerül a kézbe. Ez csak egy apró változtatásnak tűnik, de valójában a bot kezelése sokkal bonyolultabb feladat. Kicsit sarkítva mondhatjuk azt, hogy a dojoba lépéskor, ha megfogjuk a kardot, az a gyakorlás végéig ugyanabban a fogásban maradhat.
A botnál teljesen más a helyzet. A boton folyamatosan csúszik a kéz, sok a fogás váltás, a botnak mindkét fele egyenértékű használat szempontjából. Mint érdekesség, itt megjegyzem, hogy egyes mesterek a bot egyik végére jól látható jelzést tesznek. Ennek az az oka, hogy jobban lehessen követni azt, amikor a bot megfordul a kézben. Mivel a bot kezelése jóval nehezebb, több tapasztalat kell hozzá, az első vizsgán még nem szerepel. Magam részéről a (fent leírtak miatt) a KNT gyakorlás után a ken tai ken (KTK) szokott következni.
Fegyveres gyakorlás, Ken tai ken (KTK).
Ez esetben mindkét fél kezében kard van. Mivel a KNT gyakorlás során már jól láthatóak a vágás irányai, ezt jól párba lehet állítani a KTK gyakorlásnál a vágások irányával. A két gyakorlásmód között az egyik különbség, hogy a szabadkezes gyakorlás közben kialakuló forgások (akár többszöri helycsere), a KTK típusú gyakorlásnál kimaradnak. Úgy is mondhatjuk, hogy a KTK gyakorlás a KNT gyakorlásnak egy kilapított verziója.
Nem különböztetünk meg jobb és bal kézzel végrehajtott technikát, a vizsgának sem része. Azon kívül, hogy megtanít a karddal különböző támadásokra, védésekre, legfőbb szerepét abban látom, hogy hangsúlyozza az időzítés, kontroll és kitérés fontosságát. Mindhárom fogalom hasonlóan lényeges a szabadkezes technikák végrehajtása közben is, de ott nagyon könnyű figyelmen kívül hagyni azokat. Itt a figyelem sokkal jobban fókuszál ezekre. Kis gyakorlás után észrevehető, ha ezek nem stimmelnek, semmi értelme a KTK gyakorlatnak.
Van még egy lehetőség ami alapján két részre bonthatjuk a KTK gyakorlást. Ez a szempont pedig, hogy mit szeretnénk szemléltetni vele. Az aikido mozdulatok kiemelése, bemutatása a cél vagy a kard helyes használata, amely nem hagy rést a támadónak. Mindkettőnek van létjogosultsága, és az adott területen fontos szerepe.
Nagyon fontos, hogy itt tisztázzuk, ez a karddal gyakorlás nem arról szól, hogy a támadónak vágásokkal sérülést, halált okozzon! Ebben a felfogásban a kard csak egy eszköz a támadó folyamatos kontroll alatt tartásához. Ha a támadó belátja, támadásai nem érik el a céljukat, sérülések nélkül távozhat. Ez a felfogás Shoji Nishio mester elképzelése a Yurusu Budo.
A következő részben a botos és toho iai technikákról esik majd szó.