Aikido Nap Molnár Csaba vezetésével

2024. február 12.
Németh Ferenc

Bevezető

2024-ben az első Aikido Nap meghívott vendégoktatója Molnár Csaba volt. Csabát már több mint 20 éve ismerem, az első találkozásunkra is jól emlékszem. Egy közös ismerősünk kezdett hozzá járni aikido edzésre, amikor megnyitotta a Hoshizora nevű aikido dojoját a Somogyi Béla utca 13. szám alatt található Józsefvárosi Diáksport Egyesület Küzdősport Centrumában. Akkoriban még karate edzésre jártam, de megígértem az ismerősömnek, hogy elmegyek és megnézem azt az edzést, amire ő jár. Akkor elkezdtem rendszeresen az aikido edzésekre is járni. Csabának köszönhetem, hogy megszerettem az aikidót, ő az első mester, akitől aikidót tanultam. 2010-ig minden edzésen ott voltam, nagyon szívesen jártam az edzéseire, és a társaság is barátságos volt. 2010-ben úgy döntöttem, hogy lakóhelyemen megpróbálok saját dojot nyitni, emiatt a rendszeres budapesti edzésre már nem jutott elegendő idő. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, gyakran találkozunk edzőtáborokon, de néha van, hogy csak egy kávéra van időnk.

Az edzőtáborról

Szokásunkhoz híven ezen a napon is 5 órás tömény aikido edzést terveztünk. Soknak tűnik az 5 óra első olvasásra, de ha jó és érdekes a program, úgy elröppen az idő, hogy észre sem venni. Csak a másnapi izomláz, ami jelzi, hogy edzés volt.

A gyakorlás során szinte az összes, az aikidóban fontos alapelvet sorra vettük, elemeztük. Kezdve a csak érintéssel történő gyakorlással, ami kiküszöböli az időzítés okozta nehézségeket és feladatot ad az ukénak (támadó) is a megfelelő támadás kialakításához. (Mivel nincs fogás, érintésből nem lehet az ukét húzni, neki kell a támadásban a kapcsolatot megfelelő módon tartania.) Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy ne megszokásból gyakoroljunk, mert az megrekeszt a fejlődésben. 5 óra alatt nem volt sokféle technika, amik voltak, több szálon is összetartoztak.

A technikák legfőbb közös jellemzője az aihanmi omote irányba történő kibillentés, ennek a mértéke, ami változó volt. Ez az, ami a támadó mozgását megváltoztatja, és az egyensúlyvesztés miatt a tori felé sodorja. Ennek a mértéke pedig meghatározza, hogy abból melyik technika, ami leginkább kijön. Közben az uke és tori közti távolság is változik. Nagy távolságról egészen kicsire.

Az első ilyen technika az aihanmi kote gaeshi omote volt. Itt a kibillentés után a két résztvevő között viszonylag nagy a távolság, az uke nem sodródik a tori mellé, majdnem szemben marad vele. A következő technika az aihanmi sokumen irimi nage, ahol az uke távolsága már csökken és jobban a tori mellé kerül. Majd az omote irimi nage következett, ahol a két fél már összeér, nincs közöttük távolság.

Ezeket a gyakorlatokat először érintésből gyakoroltuk, ebben az esetben még nem kellett figyelni az időzítésre. A következő a fogás volt legalább egy lépésnyi távolságból. Ebben az esetben már jobban kellett figyelni a megfelelő időzítésre, hiszen a “támadás” már gyorsabban megtörtént. A sort a shomen uchi és tsuki (ütésekből) érkező támadások zárták. A támadás jellegéből adódott, hogy ezek már gyorsak voltak, és nagyon nagy szerepe volt az időzítésnek.

Szóba került a megfelelő mértékű kibillentés használata, enélkül a technika más pontjain lesznek problémáink, amiket próbálunk majd erővel vagy egyéb, nem odaillő megoldással pótolni.

A kibillentés a tori részéről, a kibillenés kezelése pedig az uke részéről fontos. Arra is felhívta Csaba a figyelmet, hogy az uke nem mint vesztes fél vagy áldozat szerepel a gyakorlásban. Az uke megfelelő hozzáállása a gyakorláshoz az, ami biztosítja a tori részére azt, hogy a megadott technikát a legjobb hatásfokkal gyakorolni (megtanulni) tudja.

Nagyon tanulságos és hasznos edzőtábor volt, ahol a haladók legalább annyit tanulhattak, mint a kezdők. Remélem, hogy mindenki talált legalább egy olyan apró fortélyt, amit magával tudott vinni és később az edzéseken majd használni fog.

Ha Csabához szeretnél járni AIKIDO edzésre, Csömörön megtalálod!

Az edzésen készült videókat ajánlom az érdeklődők figyelmébe főleg privát használatra.