Aikido, ahol nincs kegyelem
2021. augusztus 23. Németh Ferenc
Shoji Nishio mester egyik beszélgetésében azt mondta, hogy az aikido nem más mint egy módszer, ami bármelyik harcművészetben alkalmazható. Nem vitás, hogy az aikido gyakorlása szinte mindig harcművészeti gyakorlást jelent. Amennyiben az aikido egy módszer, biztos hogy korlátozódik a harcművészetre?
Egyik edzőtársam és barátom akivel már több mint 10 éve együtt gyakorlok, egyik edzés előtt mesélte, hogy a kislánya szeret lovagolni és gyakran ő viszi az órákra. Egyszer úgy határozott, hogy a várakozás helyett ő is lóra pattan és kipróbálja. Lelkesedve mesélte, hogy a lovaglás, az az érzés amikor a lóval együtt tud “dolgozni” az aikido. Ugyanaz az érzés, mint amikor sikerül egy gyakorlatot a jó ütemben, jó pozícióban, jól időzítve végrehajtani. Elmondta, hogy előtte sosem lovagolt, de ez az érzés ismerős volt részére és a lovaglás során próbálta ezt keresni, ahogy edzésen is. De mi lehet ez az érzés?
Ez a kis írás nyári szabadságom alatt a Balaton parton születik. Nagyon szeretem ezt a vidéket, a vizet, és a vízi sportokat. Gyerekkoromban megtanultam még szörfözni, mielőtt megismerkedtem az aikidoval. Nagyon kellemes sport és nagy kihívás is. Nehéz leírni, hogy milyen erő van az ember kezében egy nagyobb szélben ami akár egy 6 négyzetméter nagyságú vitorlába fúj. Ez az aikido sokkal “kegyetlenebb” mint az edzések. Itt nincs kegyelem, nem üt kisebbet és mellé sem :-) Számtalan dolognak stimmelni kell, hogy a deszkára kerüljön az ember a hullámzó vízen, álló helyzetből egy viharos szél erejét fel tudja használni. Egyensúly, fokozatosság, irány, pozíció és ritmus ezek mind fontosak. Ha ügyesek vagyunk, uraljuk a helyzetet, de ez pillanatról-pillanatra változhat és könnyen tori-ból ukék lehetünk. Ha nem sikerül megteremteni az ideális feltételeket, esélyünk sincs együttműködni a széllel. Sok éves aikido gyakorlás után úgy gondolom, hogy a szörfözés nagyon kifinomult aikido.
Számtalan példát tudnék még leírni az élet különböző területeiről, ahol hasonló érzéssel találkozhatunk és megállapíthatjuk, hogy az érzés kapcsolatban van az aikidoval. A fenti példákat azért hoztam, hogy lássuk, igaz az aikidot egy mozgásformán át kezdjük gyakorolni, de fontos hogy belássuk, nem csak harcművészet vagy önvédelem. Az csak a gyakorlás módja. Az aikido megismerésével olyan képességekre tehetünk szert ami az életünk más területein is jól használhatók. Az aikido gyakorlás megtanít az együttműködésre, kifejleszt egy érzéket arra, hogy egy másik mozgáshoz szinte észrevétlenül kapcsolódjunk, együtt működjünk vele, s ha kell akár átvegyük annak az irányítását.
A második példa világosan rámutat arra, hogy a puszta erőnkkel nem megyünk semmire jóval erősebb "ellenféllel" - például egy komolyabb széllel - szemben. Fontos megérteni, hogy az edzésnek nem a harc a célja . Amit gyakorlunk igaz Harcművészet (Martial Art), de ez a harc elkerülésének módját jelenti. Nem megfutamodást vagy gyávaságot, hanem tiszta technikai megoldásokat. Aikido gyakorlás közben a célunk, hogy megfigyeljük, hol keletkeznek feszültségek a testünkben, “megakadások” a mozgásban, vagy szakadások a partnerrel felvett kapcsolatban. Járjunk a "támadó" előtt negyed vagy fél ütemmel, olyan pozícióban, ahol a támadása nem tud kiteljesülni, de a reménye megvan hozzá. Nem szükséges, hogy a gyakorlásunk látványos legyen, a nagy dobások és esések gyakran előre megtervezett forgatókönyv alapján történnek és a nézőközönség elkápráztatására valók. Leginkább a belső érzések a fontosak, hogy partneredet és önmagadat is kontroll alatt tartsd. Ez a kontroll a partner részére nem erőszakos, inkább olyan érzés mint mikor a ló és lovasa vágtáznak. Úgy is írhattam volna, hogy ló és lovasa együtt vágtáznak, de ebben a kifejezésben az olvasó tudja, hogy erről van szó. Az aikidoban sajnos sok esetben ez nem ilyen egyértelmű.
Mindenkinek adott a választási lehetőség, mit szeretne gyakorolni és milyen irányban fejlődni.