A megbocsátó harcos útja: Shoji Nishio forradalmi aikidójának mély titkai

• 2025. október 17.
• Németh Ferenc

Képzeljünk el egy harcművészetet, ahol a legmagasabb szintű tudás nem a pusztítás képességében, hanem a megbocsátás aktusában csúcsosodik ki. Egy utat, ahol a harci fölény nem a győzelmet, hanem a választás szabadságát adja meg: a szabadságot, hogy ne ártsunk. Ez nem egy utópisztikus álom, hanem Shoji Nishio (1927–2005) mester életművének esszenciája, a Yurusu Budo, vagyis a „Megbocsátó Harcművészet”.

De ne tévesszen meg senkit a szó lágy csengése. Nishio mester rendszere nem a passzivitásról szól. Épp ellenkezőleg: egy kőkemény, harciasan hatékony és logikusan felépített metodika, amely a harcművészetek legmélyebb elveit egy forradalmian új, humánus filozófia szolgálatába állítja. Tarts velünk, és fedezzük fel ennek az egyedülálló mesternek a gondolkodását, aki hidat épített a múlt harci hagyományai és egy békésebb jövő etikai elvárásai közé.

Az elégedetlen mester: ki volt Shoji Nishio?

Shoji Nishio nem csupán az Aikido alapítójának, Ueshiba Moriheinek egyik magasan rangsorolt tanítványa volt; ő volt a rendszer egyik legkiválóbb technikai újítója. Pályafutását egyfajta „konstruktív elégedetlenség” hajtotta. Bár magas szintet (6. Dan) ért el a Kodokan Judóban és a Karatéban (5. Dan) is, folyamatosan kereste a mélyebb összefüggéseket.

Amikor az '50-es évek elején rátalált az Aikikai Hombu Dojóra, lenyűgözte az aikido filozófiája, de egy alapvető kérdésre nem kapott választ: bár mindenki azt hajtogatta, hogy az aikido a kardból származik, senki sem tudta vagy akarta kielégítően elmagyarázni, mit is jelent ez a gyakorlatban. Ez a hiányérzet vezette arra, hogy a kor legkiválóbb mestereitől kezdjen el kardvívást (Iaido) és botvívást (Jodo) tanulni.

Nishio nem egyszerűen gyűjtötte a harcművészeteket. Aktívan használta az egyikben tanultakat, hogy megoldja a másikban észlelt problémákat. Az ő aikidója ezen utak szintézise: egy olyan rendszer, amelyet szisztematikusan, az alapoktól épített újjá, hogy választ adjon a legfontosabb kérdésekre.

A filozófia szíve: mit is jelent valójában a "Yurusu Budo"?

A koncepció megértéséhez a japán yurusu [許す] szó rétegeit kell megfejtenünk. Ez a kifejezés egyszerre hordozza a következő jelentéseket: „elfogadni”, „megbocsátani”, „elnézni”, „tolerálni”. Nishio filozófiájának alapköve egy radikális lépés: a támadó emberként való elismerése és elfogadása.

Ez szöges ellentétben áll a feudális idők budójával, amely gyakran az ellenség dehumanizálására épült a hatékonyabb pusztítás érdekében. Nishio, aki átélte a II. világháború borzalmait, elvetette ezt. Az ő rendszerében a technikai cél a rombolásról az irányításra helyeződik át. A Yurusu Budo lényegét így lehetne megfogalmazni:

• A gyakorlónak olyan elsöprő technikai fölénnyel kell rendelkeznie, hogy bármikor képes legyen legyőzni és elpusztítani az ellenfelet... és tudatosan úgy dönt, hogy nem teszi meg.

A „megbocsátás” itt nem egy passzív, harc előtti érzés, hanem egy aktív, küzdelem közbeni választás, amelyet a megkérdőjelezhetetlen technikai tudás tesz lehetővé. A gyakorló a harc során több ponton is lehetőséget kap a támadó megsemmisítésére, de ő szándékosan a „legkevésbé káros opciót” választja, ezzel vezetve és korrigálva a másikat.

Nishio olyannyira komolyan vette ezt, hogy élesen kritizálta a legendás kardforgatót, Miyamoto Musashit, akit „gyáva vadállatnak” nevezett, mert szerinte Musashi filozófiája a félelmen és a kapcsolat hiányán alapult, nem pedig az emberségen.

Amikor a filozófia mozgássá válik: a yurusu budo technikái

Nishio zsenialitása abban rejlik, hogy ezt a magasztos filozófiát egy tökéletesen koherens és logikus technikai rendszerbe ültette át, ahol minden mozdulatnak mély értelme van.

A testtartás nélküli testtartás: Shizentai

A legtöbb aikido stílussal ellentétben, ahol a háromszög alakú harci testtartás (hanmi) a norma, Nishio a shizentai-t, a természetes, egyenes testtartást részesítette előnyben, leengedett kezekkel. Ez nem esztétikai döntés. A shizentai fizikailag fejezi ki a konfrontáció hiányát és a másik ember „elfogadására” való hajlandóságot. Ez a yurusu elvének fizikai megtestesülése, egy olyan testhelyzet, ami nem sugároz ellenségességet, mégis lehetővé teszi az azonnali reagálást.

A penge logikája: Kard, Bot és Pusztakéz

Nishio rendszerének alaptétele, hogy a pusztakezes technikák (taijutsu), a kard (ken) és a bot (jo) elválaszthatatlan egységet alkotnak. Minden egyes pusztakezes mozdulatnak logikusan végrehajthatónak kell lennie egy fegyverrel a kézben is. A kéz karddá válik (tekatana), és egy penge vágásának, szúrásának logikáját kell követnie. Ez az egységes elvrendszer biztosítja a mozdulatok harci érvényességét, a helyes távolságtartást és a megfelelő időzítést.

Az elfeledett lélek: az atemi visszatérése

„Az atemi (ütés) a japán harcművészetek lelke” – vallotta Nishio, és szisztematikusan visszahelyezte azt minden egyes aikido technikába. A háború utáni, "lágyabb" aikidóból az ütések nagyrészt kikoptak, de Nishio szerint nélkülük a művészet elveszíti a realitását. Az ő rendszerében az atemi nem elsősorban sérülés okozására szolgál. Ez egy többfunkciós eszköz:

• Megtöri az ellenfél egyensúlyát (kuzushi).
• Korrigálja a támadó hozzáállását és irányítja a figyelmét.
• Biztosítja a technika működőképességét egy ellenálló partnerrel szemben is.

A "Rosetta-kő": Az Aiki Toho Iai, a megértés kardja

Nishio talán legmaradandóbb alkotása egy teljesen új iaido iskola, az Aiki Toho Iai létrehozása. Ez azonban nem egy független kardstílus, hanem egy pedagógiai mestermű, egyfajta „Rosetta-kő” az ő aikidójához.

Nishio észrevette, hogy a tanítványok csak a technikák külső formáját másolják, anélkül, hogy értenék a mögöttes, kardforgatásból eredő elveket. Ezért létrehozott egy 15 formagyakorlatból (kata) álló rendszert, ahol a kard mozdulatai egy az egyben leképezik az alapvető aikido technikák (pl. shihonage, ikkyo) mozgását.

Az Aiki Toho Iai gyakorlása közben a tanítvány nem iaidót és aikidót tanul egyszerre, hanem az aikidót tanulja a kardon keresztül. A penge kézzelfoghatóvá és megkerülhetetlenné teszi a helyes testmechanikát, időzítést és távolságtartást. A kard válik a pusztakéz végső tanárává.

A hídépítő öröksége

Shoji Nishio Yurusu Budo koncepciója egy teljes és koherens rendszer, ahol a mély etikai filozófia és a kíméletlenül hatékony technika elválaszthatatlanul összefonódik. Nem csupán egy stílust hozott létre, hanem egy dinamikus, kérdező és mélyen etikus hozzáállást a budo tanulmányozásához.

Öröksége az, hogy komolyan vette mestere felhívását a fejlődésre. Munkássága ma is él tanítványai és az általa alapított szervezetek révén világszerte. Egy hidat épített: a múlt harci hagyományai és a jelen etikai követelményei között; a különböző harcművészetek között; és legfőképpen a fegyveres és a fegyvertelen küzdelem alapelvei között. A Yurusu Budo arra ösztönöz, hogy a harci képességet ne a rombolás, hanem az emberiesség és a fejlődés szolgálatába állítsuk.