Élmények a Mátraházi Aikido Edzőtáborról Közösség, fejlődés és a technikai alapok

• 2026. július 29.
• Lázár Lajos

A hétvégét Mátraházán tölthettem a Szeltner Aikido Dojok által szervezett nyári edzőtáborban. Az ilyen hétvégék mindig többet jelentenek néhány edzésnél. Jó újra találkozni régi ismerősökkel, új emberekkel gyakorolni, beszélgetni, és megtapasztalni azt a közösségi élményt, ami talán az aikido egyik legnagyobb értéke. Külön öröm volt látni a sok mosolygós, lelkes aikidókát. A jó hangulat az első perctől az utolsóig végigkísérte a tábort. A program négy, egyórás edzésből állt, amelyeket négy kiváló oktató vezetett.

Az első edzést Gulyás László tartotta. A gyakorlás középpontjában a yokomen uchi és a tomeru állt. Nagyon tetszett, hogy az órát tudatosan az alapokra építette. Újra megerősítette azt a gondolatot, hogy a biztos technikai alapok nélkül nincs magas szintű aikido. Az egyszerű mozdulatokon keresztül is rengeteg apró részletre hívta fel a figyelmet.

A második órát Hochstrasser Norbert (Hosi) vezette. A morote dori különböző lehetőségeit mutatta be kokyu nage, ikkyo és irimi nage technikákon keresztül. Különösen szimpatikus volt számomra, hogy nagy hangsúlyt fektetett a kuzushi, vagyis az egyensúly megbontásának szerepére. Ez az aikido egyik legfontosabb alapelve, amely sokszor meghatározza egy technika sikerességét.

A harmadik edzést Karászi Sándor tartotta. A ryote dori támadásból dolgoztunk, többek között kokyu nage és tenchi nage technikák segítségével, nem egészen hagyományos megközelítésben. Különösen érdekes volt számomra megtapasztalni, hogy egy másik stílus gondolkodásmódja is mennyire jól működik a gyakorlatban. Az ilyen találkozások mindig gazdagítják az ember szemléletét, és új nézőpontokat adnak a saját gyakorlásához.

A negyedik edzést Szeltner Zsolt vezette. A választott téma a zagi shomen uchi volt, amelyből ikkyo és kote gaeshi technikákat gyakoroltunk, majd ugyanazokat álló helyzetben is folytattuk. Zsolt dinamizmusa és aikidóról alkotott szemlélete számomra mindig inspiráló. Az óráin egyszerre jelenik meg az erő, a pontosság és a természetes mozgás.

Különleges érzés volt újra együtt gyakorolni ezzel a négy oktatóval. Több mint huszonöt éve ismerem őket, és szinte végigkísérhettem aikidójuk fejlődését. Fiatalabb korukban rendkívül gyorsak, erőteljesek és dinamikusak voltak. A dinamika ma is megmaradt, de az évek során mozgásuk sokkal letisztultabbá vált. A technikák precízebbek, a kontroll pontosabb, minden mozdulat tudatosabb és összeszedettebb lett. Jó példája annak, hogy az aikidóban az idő nem csupán tapasztalatot, hanem valódi érettséget is hoz. Talán ez egy jó edzőtábor legfontosabb ismérve: nemcsak elfáradunk, hanem gondolatokat is hazaviszünk. Olyan apró részleteket, felismeréseket és új szempontokat, amelyek még hónapokkal később is ott dolgoznak bennünk a gyakorlás során. Számomra ez a hétvége pontosan ilyen volt.

A végén szeretnék külön köszönetet mondani Tamás Krisztinának, a Szeltner Aikido Dojok egyik oktatójának, aki évek óta nagy odaadással szervezi a mátraházi táborokat.

Krisztivel mindig öröm találkozni. Folyton mosolyog, jókedvű, nyitott, és szinte kifogyhatatlan a beszélgetésekből. Talán azért is olyan jók ezek a találkozások, mert ritkán látjuk egymást. Több mint huszonöt évvel ezelőtt néhány évig együtt gyakoroltunk Székesfehérváron, és azóta is sok közös emlék és téma köt össze bennünket.

Köszönjük, Kriszti, hogy évről évre megteremted ennek a különleges hétvégének a hátterét!

Már most várom a következő találkozást a tatamin.