Blog

Blog post 1

Gondolataim az AIKIDO-ROL.

Szerző: Németh Ferenc
Időpont: 2018 szeptember 05.

Kommunikáció 1.

  • Shoji Nishio mester egyik riportjában hangzott el az a nagyon érdekes gondolat, hogy az AIKIDO nem más, mint egy nyelv, az önkifejezés eszköze. Ennél tömörebben és szebben nehéz lenne megfogalmazni mi is az AIKIDO.
  • Már más ilyen írásomban is elárultam a titkot, hogy az általam szervezett rendszeres edzések Budapesten, de Albertirsán is az én gondolataimban úgy szerepelnek, hogy együtt edzünk. Igaz én szervezem, mert valakinek szervezni kell, de részemre valójában egyenragú edzőtársként tekintek mindenkire. Mindenki tanul, ha valakinek van kérdése és megkérdez, próbálok válaszolni, persze az kicsit sem biztos, hogy tudok is. Előkerülnek problémák, különböző emberek különböző partnerrel máshogy tudják ugyan azt a gyakorlatot elvégezni, ezt magam is így érzem. Mert a gyakorlatok nincsenek kőbe vésve, mindenkinek vannak érzései és kialakul tapasztalata is. Szerintem fontos az, hogy akikkel együtt gyakorlunk, őszintén elmondják, ők hogy érzik, hogy élik meg az együtt gyakorlást. Nincs annál rosszabb, mint amikor az edzés vezető mesternek mindig igaza van, azért mert ő az edzés vezető. Ez lehet az első sík ahol az AIKIDO és a kommunikáció összekötésre kerül.
  • Szerintem minden harcművészet kommunikáció, vannak akik „kiabálnak” és vannak, akik csak „beszélgetnek” és próbálnak közös nevezőre jutni. (a kiabálást nem a hangoskodásra, vagy kiáltásokra értem, hanem arra hogy ki miből ért, ki mire reagál) Ezen kommunikációnak fejlesztenie kellene mindkét felet. AIKIDO-ban talán jobban meg van különböztetve a támadó (UKE) és a gyakorlatot végző (TORI), mint más, egyéb harcművészetekben. Korábbi tapasztalatom, hogy AIKIDO-ban mindenki TORI szeret igazán lenni, mert úgy érzi akkor igazán ő az aktív és ő gyakorol. Pedig mindkét fél egyformán fontos. Egy rossz támadás teljesen félrevezeti a TORIT, más reakciókat vált ki belőle, akár teljesen más technikát tudna belőle csinálni. A túl gyenge és rossz távolságban végzett támadás olyan mozgásra kényszeríti a TORIT, ami a valós helyzetben nem fordulna elő. Hiszen ott a támadó tényleges célja a támadás, célja van vele. Egy gyakorlatnak ezen a ponton történő átalakítása olyan irányba sodorhatja az egész folyamatot, ami további problémákat vet fel. Ha túl sokat gyakorlunk ilyen helyzetben, akkor speciális helyzetre készülünk. Ezért fontos az UKE jó támadása. Fontos a reagálás mindkét oldalról, aminek csak akkor van értelme, ha van mire reagálni. Ez a hiba leginkább olyan támadásoknál figyelhető meg, ahol ütésekre kell reagálni. Az ütéses támadásnak el kell érnie a TORI-t ha az nem mozdul el. Talán az AIKIDO-ra igaz leginkább, hogy a támadó energiáját próbálja felhasználni. Ha ez nincs, akkor nincs mit felhasználni, nincs támadás, nem kell semmit tenni. Ez a következő pont ahol az AIKIDO-ban meg kellene jelennie a kommunikációnak. Adok neked energiát (támadást) hogy te tudj belőle gyakorolni. Minden ilyen támadást úgy kellene kivitelezni mintha még sosem történt volna meg, odafigyeléssel, összpontosítással. Ebben a folyamatban az
    • az UKE megtanul támadni, törekedni arra, hogy a TORI-t elérje, úgy hogy közben nem adja fel magát teljesen, figyel és reagálni képes.
    • a TORI magtanul reagálni a támadásra, időben, jó távolságot és irányt alakít ki az UKE-hoz képest, amiben tudja kezelni annak a mozgását,

Kommunikáció 2.

Mikor egy tanulási folyamat kezdetén vagyunk, el vagyunk azzal foglalva, hogy ellenőrizzük jók-e a mozdulataink, a testrészeink jó irányban a megfelelő mozdulatot végzik-e. Ha röviden szeretném ezt leírni, el vagyunk foglalva magunkkal :-) De sajnos a harcművészet a leg ritkább esetben ennyire kisajátító. A harcművészet nem csak rólunk szól, hanem a kölcsönhatásainkról másokkal. Évek alatt megtanultunk magunkra figyelni, de jó hír, itt a lehetőség ismét a tanulásra, most éveket szánhatunk arra, hogy megtanuljunk másokra is (a támadóra) figyelni. Ha visszatérünk az írás fő témájára, amely nem más, mint a kommunikáció fontossága, akkor a puszta magunkra figyelés olyan mintha magunkban beszélgetnénk. Néha egy technika végrehajtása során úgy el vagyunk azzal foglalva, hogy észre sem vesszük, más is van ott rajtunk kívül :-) Szerintem fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, és a gyakorlás során a sok-sok dolog mellett, ezt is figyeljük.

Gondolataim az AIKIDO-ROL - Kommunikáció 3.

  • AIKIDO-ban a hagyományos gyakorlási forma, hogy az UKE támad, majd a TORI próbál arra reagálni, legyen a támadás ütés vagy fogás. Ha sikerül a TORI-nak az első momentumot túlélnie, máris a technikára figyel, és -jobb esetben- próbálja a támadó egyensúlyát megbontani. Gyakran úgy, hogy még az egyensúly elvétele előtt megragadja őt. Legyen a példa egy aihanmi katatedori shiho nage omote. Az uke kibillentése után a tori megragadja az uke támadó kezét, (akár két kézzel) és próbál utána az alatt átbújni majd egy fordulás után a támadót földre vinni. Ha a technikát boncolgatni kezdjük, gyorsan kiderül, ennek a technikának csak nehéz részei vannak. :-) Amire most én ki szeretnék térni az csak az a rész mikor a TORI már kibillentés után elkezdi megfogni az (UKE) támadó kezét.
  • Ha megfoglak téged, azzal magamat is rabul ejtem!
  • A fenti gondolat magam után szabadon :-) Mit is jelent ez részemre? Ha túlságosan erősen próbálom a másikat megragadni, ez a tartás a saját mozgásomban engem is akadályozni fog. Erre remek példa a shiho nage, ahol a már kibillentett támadó keze alatt kellene átbújni. Minél hamarabb próbálom a támadó kezét megragadni annál hamarabb ütközöm ellenállásba, olyanba, akkorába, amekkorát a fogásom előidéz. Nem beszélve arról, hogy a fogásomat a támadó érzékeli. Érzékeli és kezdi érezni, hogy valamit „csinálni akarnak vele”, erre reagálni fog, megváltoztatja a támadását. Szerintem fontos, hogy a támadó az utolsó pillanatig azt higgye, hogy az történik, amit eltervezett!