Blog

Fujita sensei image

Interjú Masatake Fujita Shihannal

magyar fordítás: Németh Ferenc
időpont: 2021 április 18.
Fujita sensei taking ukemi
Az AIKIDO alapítója Morihei Ueshiba technikát mutat be Masatake Fujitaval
Aikikai Hombu Dojo, 1969
  • Masatake Fujita (藤 田昌武) 1937-ben született a Japán megszállta Mandzsúriában. A háború után visszatérve Japánba, az Aikikai Hombu Dojo tagja lett - e történet egy részét az alábbi interjú első szakaszában meséljük el.
  • Fujita sensei híres erőteljes technikáiról. A Kuala Lumpurban elhangzott beszélgetésben felfedi ezen technikák titkait:
  • Természetesen van titka, de mindenki más. Még ha el is mondom mi az, különbözőek vagyunk. Nehéz erről beszélni, magunknak kell megtapasztalni. Nézni azt aki csinálja, vagy megcsinálni két külön dolog. Például: amit a kamera lencséjén keresztül látsz nem ugyanaz mint amit puszta szemmel. Pusztán másolással nem lehet tanulni. Lehet, hogy le tudod másolni a másikat, de a technika lényegét ettől még nem érted.
  • Sok éven át az Aikikai Hombu dojo fontos tagja, valamint a Holland Nemzeti Kultúrális Aikido Szövetség (National Cultural Aikikai Bond - NCAB) technikai igazgatója, Fujita sensei évekkel ezelőtt agyvérzést kapott, több éven keresztül kórházban rehabilitáción volt, amíg 2014 május 28.-án 77 éves korában elhunyt.
  • Az alábbi interjú eredetileg a Gekkan Hiden (月刊 秘 伝 / „Titkos tanítási havilap”), egy jól ismert harcművészeti magazin 2005. márciusi számában jelent meg.
  • Ezt az Alapító hallgatóival készített interjúk gyűjteményében is publikálták japánul, 開 祖 の 横 顔 („Az alapító profiljai”) néven 2009-ben. A munkához rövid bevezetés készült a „Morihei Ueshiba - Profiles of the Founder".
  • A gyűjteményből számos angol fordítás jelent meg korábban:

Interjú Masatake Fujita AIKIDO Shihannal

(angolra fordította: Christopher Li)

Az AIKIDO hiányos JUDO?

K: Térjünk rá - hallottam, hogy az egykori Mandzsukuo államban (a japánok által elfoglalt Mandzsurai)született, így van?

V: Így van - egészen pontosan Shinkyo városában, a volt Manchukuo államban (jelenleg Changchun / 长春 városa, Kína északkeleti részén), Showa (1926–1989) időszak 1937 április 19-én. Abban az időben apámat (Masakichi Fujita / 藤 田昌吉) a mandzsúriai császári budo egyesület titkáraként alkalmazták.

K: Az édesapja JUDO-t gyakorolt?

V: Igen. Apám még születésem előtt ismerkedett meg O-Sensei-jel, együtt tanult AIKIDO-t Kenji Tomiki Shihannal és Tenryu úrral ( Saburo Wakuta / 和 久 田三郎).

K: Szóval azonnal megismerkedett a harcművészetekkel?

V: Egyáltalán nem! (nevetett) Tíz éves koromig Mandzsúriában éltem, és a háború után, 1948-ban visszatértünk apám szülővárosába, Szapporóba, Hokkaidóba, és nem igazán gyakoroltam budot. Apám nem igazán biztatott, hogy gyakoroljak budot. Emellett még azt is gondoltam, hogy a budo csak a buták gyakorolják. Apámnak még azt is mondtam, hogy az apró agyú emberek úgy tartják magukat egyensúlyban, hogy alacsonyan tartják a súlypontjukat.

K: Ez igaz? (nevetés)

V: Nem gyakoroltam budót, de úszó voltam a középiskolában és gimnáziumban. Még a Hokkaido prefektúra bajnokságig is eljutottam. Harcművészetekkel csak azután találkoztam, hogy elvégeztem a középiskolát, és Tokióba mentem iskolába.

K: A Takushoku Egyetemre ment? (拓殖 大学)

V: Igen. Masatoshi Nakayama (中山 正 敏) sensei (Japán Karate Szövetség / 日本 空手 協会) a Takudai-ban (Takushoku Egyetem) volt, és azt mondta nekem: „Miért nem gyakorolsz KARATE-t?”. Takudaiban ez idő alatt egy harcművészetet kellett választanunk, és Nakayama sensei volt a felelős a KARATE óráért. Nos, a méretem és a magasságom szerint a nagyok közé tartoztam, így talán ezért hívott. De AIKIDO-t akartam gyakorolni, ezért visszautasítottam.

K: Az egyetemen egyből elkezdett AIKIDO-t gyakorolni?

V: Nem, eleinte nem érdekelt. Apám azt mondta: „Amikor Tokióba érsz, menj, és tedd tiszteleted Ueshiba sensei előtt”, bemutatkozó levelet adott nekem, de nehezen találkoztam a közvetítővel. Végül csak novemberben.

K: Mi volt az első benyomása róla, amikor találkoztak?

V: Addig az AIKIDO-ra mint valamiféle hiányos JUDO-ra gondoltam... Nem igazán tudtam mi az, talán valami ilyesmi. Emiatt nem voltak különösebb előítéleteim. O-Sensei beszédei tele voltak istenekre való hivatkozásokkal, és egyiket sem értettem, de ennek ellenére O-Sensei volt. Ha O-Sensei képére nézünk akkor érthető, ő valami más volt, mint a többi öregember. Fiatal voltam és pimasz, O-Sensei szemszögéből elég fiatal voltam ahhoz, hogy unokája legyek, és abban a pillanatban, amikor O-Sensei arcát láttam, azt gondoltam: „Ha valamit csinál ez az idős ember, akkor bármi is legyen, minden rendben van ”. Tehát másnap befogtam a számat és beiratkoztam a dojoba.

K: Ki volt még ott amikor elkezdte az edzést?

V: Hiroshi Tada (多田宏) Shihan, Shigenobu Okumura (奥村繁信) Shihan, Sadateru Arikawa (有川定輝) Shihan. Egy évig ott volt a mesterem, Yasuo Kobayashi (小 林保雄) Shihan. De most már sokan távoztak. Abban az időben az emberek száma csökkent ahelyett, hogy növekedett volna. Különben is mintha mindenki azt ünnepelte volna: "Hé, még egyet elvesztettünk!" (nevetett) Aztán a megmaradt emberek azt mondják: „Te tényleg ott lógsz!” - ilyen fajta idő volt. Ha most csinálnád, szidást kapnál, de az edzés akkor nagyon szigorú volt. Ha képes voltál túlélni olyan volt, mintha azt mondtuk volna: "OK, hagyjuk, hogy te is a csoport tagja legyél!".

K: A mai légkör egészen más, nem?

V: Úgy van. Hallottam, hogy az emberek úgy hívták, hogy „Pokol Dojo” (地獄 道場). De ez nem volt rossz, mert hiába mondtuk keménynek, az edzés nem okozott sérüléseket. Nem volt lehetőség önvédelmet tanulni. (nevetett) Ha sérüléseket szedsz össze, miért gyakorolsz AIKIDO-t? Erőssé és masszívvá válni, hogy ne sérülj meg, edzeni magunkat , hogy ne sérüljünk meg, ez az önvédelem. (護身術).

Dragon King - Sárkánykirály
A „Sárkánykirály” (天 之 叢 雲 九 鬼 さ む は ら 竜 王)
Itt Morihei Ueshibát „Sárkánykirályként” ábrázolják.
Morihei Ueshiba picture
Ez a portré a mozdulatlanság és a mozgás egyesülését ábrázolja.
AIKIDO alapító Morihei Ueshiba a Sárkánykirály előtt.

K: Beiratkozott anélkül hogy jobban ismerte volna az AIKIDO-t, volt-e valamilyen probléma beiratkozás után?

V: Először voltak problémáim, mert nem tudtam az ukemit. Most kezdtem, és soha nem JUDO-ztam... talán azoknak volt kényelmesebb, akik korábban JUDO-t gyakoroltak, mint például Kobayashi Shihan, aki JUDO-t gyakorolt középiskolás kora óta. Semmiféle tapasztalatom nem volt, így eleinte az ukemi nagyon nehéz volt.

K: Milyen volt az edzés abban az időben?

V: Nos, megdobáltak (nevetett) azt mondom, az összes sempai félelmetes volt. (nevetett)

K: (nevetett) Szóval mindig dobálták?

V: Nem, nem mindig. Az AIKIDO egyik különleges jellemzője, hogy a tori és uke szerepe váltakozik. Ettől kezdve a sempai a partnerem és nem csak én leszek az akit eldobálnak. Úgy gondolom, hogy ez az AIKIDO értékes jellemzője.

K: Abban az időben, amikor beiratkozott, az egyetemi tanterv részeként a JUDO-t és más budót is gyakorolt, így könnyen össze lehetett hasonlítani őket. Gondolkozott erről?

V: Azt hittem, hogy az AIKIDO teljesen más, mint a többi budo. A felváltva ukemizés edzés módszere különbözik. Továbbá, és ez egy fontos elem, az AIKIDO-ban nincs győztes és vesztes - önmagunk másokhoz hasonlítása nem egyszerű dolog. Az edzéseken a mester ukemit csinál. Így emlékszel a technikára, fejlesztheted képességeidet, és egyúttal edzed a tested. Úgy gondolom, hogy ez értékes, de kezdőként még nem értettem.

K: Az egyetemen tanult más Bujutsut, érezte-e valaha, hogy harcművészetet szeretne váltani?

V: Nem soha nem éreztem úgy. Nos, nem passzoltak hozzám. Ez különösen igaz a KARATE-ra, nem nagyon érdekeltek azok a harci sportok, amelyek rúgással és ütéssel jártak.

K: A gimnázium idején verseny sportoló volt, úszó versenyeken vett részt. Nem érezte úgy, hogy valami hiányozni fog mikor a versenyzésből a verseny nélküli világra váltott?

V: Egyáltalán nem éreztem így. Nos, azt hiszem, az lehet, hogy AIKIDO megfelelt a személyiségemnek. Ha összehasonlítjuk az úszást és az AIKIDO-t, akkor kicsit különböznek egymástól, de mikor az úszásra gondoltam, arra gondoltam, hogy az AIKIDO olyan mint a levegőben úszni.

Fujita & O-Sensei in street clothes
Masatake Fujitát az AIKIDO alapító, Morihei Ueshiba dobja.

K: Hogy érti ezt?

V: úgy értem, hogy az AIKIDO a levegőben mozgás. Mozgás nélkül nincs AIKIDO. Ha valaki simán képes a levegőben haladni és ütközés nélkül elhárítani a támadást akkor azt gondolom, hogy ez valami olyasmi, mint a levegőben való úszás. Talán azért gondolkodom így, mert úszom. Így a közelmúltban rájöttem, van köztük kapcsolat. Ha nem úszom a vízben, elsüllyedek, ha megállok az AIKIDO-ban akkor a támadó megsebesít.

Fujita sensei on Aiki-News cover page
Masatake Fujita mester a 2000 Áprilisi Aiki News magazin borítóján

O-Sensei Manchuria csoport
  • Masatake Fujita’s father, Masakichi Fujita (藤田昌吉)
  • Takaji Shimizu (清水隆次 / Jodo)
  • Hideichi Nagaoka (長岡秀一 / Judo)
  • Hajime Isogai (磯貝一 / Judo)
  • Hakudo Nakayama (中山博道 / Kendo)
  • Morihei Ueshiba (植芝盛平 / Aikido)
  • Chiyo Mitamura (三田村千代 / Tendo-ryu Naginata)
  • Moriji Mochida (持田盛二 / Kendo)
  • Itsuro Munakata (宗像逸郎 / Judo)
  • Yoichi Inoue (井上与一 / Aikido)
  • Sumiyaki Kotani (小谷澄之 / Judo)
  • Kenji Tomiki (富木謙治 / Aikido)
  • Sasaburo Takano (高野佐三郎 / Kendo)
  • Goro Saimura (斎村五郎 / Kendo)

Ha vannak a szavak, akkor valaki követni fogja.

K: Milyen volt az alapító tanítási módszere?

V: Hirtelen megjelenik, aztán ... bam! (nevet) Még ha tanított is valamit, nem volt idő edzésre. Azt mondta “Hai, dozo!” és a következő pillanatban már mást csinált. Semmi ilyesmi magyarázat nem volt hogy „te így csinálod” Nem instrukciókat adott, inkább bemutatót tartott és abból kellett tanulni.

K: Ez nagyon nehéz, nem?

V: Nagyon nehéz. Például O-Sensei odajött, ahol mindenki beszélt. Kiválasztott egy technikát, azt mondta, hogy „nos ... azt hiszem, ez így működik”, aztán csak kisétált. (nevetve) Nem mondta, hogy „támadj”, vagy bármi. Beszélt és a beszélgetés mozgásba csapott át, és mielőtt tudtuk volna, alkalmazta a technikát, mintha magába szippantott volna. Sokszor volt ilyen.

K: Sokan arról beszéltek, hogy olyan érzés volt mintha “beszippantották” volna, ilyen érzés volt?

V: Igen, nem volt idő gondolkodni, csak beszippantott és természetes módon dobott minket. Rejtélyes szenzáció volt.

K: Az alapító másoknak is tanított AIKIDO-t az állandó tanítványain kívül?

V: Az alapító „Aiki összejöveteleket” tartott (合 気 の 集 ま い). Olyan személyek is részt vettek, akik nem AIKIDO-ztak, meghallgatták O-Sensei előadásait és figyelték a bemutatót.

K: Azt hallottam, hogy a felvevőt kezelte azokon az alkalmakon...

V: Így van. Abban az időben a gép még mindig nyitott tárcsás magnó volt, akkora, mint egy mikan (narancs) láda. De amikor a mikrofont a szeme elé tartottam, pózolt és hivatalossá vált. (nevet) Tehát az O-Sensei természetes hangjának rögzítése érdekében a lehető legnagyobb mértékben megpróbáltam ott tartani a mikrofont, ahol nem látta, és titokban rögzíteni. Aztán lejegyeztük és szerkesztettük az AIKIDO Shimbun számára. Arikawa Shihan szenvedélye volt, én segítettem neki, és elvégeztem a szerkesztést az AIKIDO Shimbun és az „Aiki Shinzui” részére ((氣 神 髄 / megjelent japánul 2002-ben).

K: Az Alapító szavait valóban nehéz megérteni, képes volt megérteni őket?

V: Nem, nem, egyiket sem értettem! (nevetve) Nagyon keményen kellett tanulnom. Továbbá, amikor O-Sensei szavait szerkesztettem, különösen nehéz volt meghatározni, hogy melyik a helyes kanji.

K: Bizonyára nagyon nehéz volt csak meghallgatni az előadásokat, majd utána összeállítani az egészet?

V: Nagyon nehéz volt, ezért sok évbe tellett. Különösen nehéz volt átírni a szavakat szalagról. Idegösszeomláshoz vezethet! (nevetve) Sokáig dolgoztam rajta.

K: Mi késztette az Alapító szavainak szerkesztésére?

V: Abban az időben, amikor O-Sensei elhunyt, azt gondoltam, hogy kár lenne, ha valamilyen formában nem rögzítenénk őket, ez volt a motivációm. Úgy gondoltam, hogy ha O-Sensei szavai megmaradnak, akkor lehet, hogy van valaki, aki követni tudja őket.

Fujita sensei and Morihei Ueshiba
Masatake Fujita és AIKIDO alapítója, Morihei Ueshiba O-Sensei

Olyan érzés volt, mintha nagyapa és unoka lennénk.

K: Miután elvégezte az egyetemet, munkát vállalt a Shin-Seikatsu Undo Kyokai (新 生活 運動 協会 / Új Életmód Atlétikai Egyesületnél)?

V: Igen, a kabinet Általános Igazgatási Ügynökségének (総 理 府) kisegítő szervezete volt. Nagyon sokféle állásajánlatom volt.

K: Aztán, miután hét évig dolgozott a Shin-Seikatsu Undo Kyokai-ban, otthagyta, és az Aikikai Alapítvány irodáiban kezdett dolgozni.

V: Így van. Amikor beléptem az Aikikai Hombu irodájába, ötödik danos voltam.

K: Abban az időben az Alapító bensőségesen beszélt önnel?

V: Az én esetemben ez volt a kezdetektől fogva! (nevetés)

K: Titkárként is dolgozott O-Sensei-nél?

V: Két évig, O-Sensei haláláig Showa 44. évében (1969), folyamatosan vele maradtam, felügyelet nélkül hagytam az Aikikai iroda munkáját és segítettem O-Senseit. Például, amikor azt mondta: „Ma kalligráfiát fogunk gyakorolni”, előkészítem a “tinta követ” és a nagy papírlapokat. O-Sensei szeretett határozottan írni nagy papírlapokra. Ezenkívül O-Sensei kedvelte Daifukut (大福 / bablekvárral töltött rizstorta) és az Omochit (お餅 /rizssütemény), ezért azt mondta nekem, hogy „Fujita-kun, menj vásárolni egy kis Omochit”.

K: A Budóról szóló beszélgetéseken kívül, miről beszélt általában O-Sensei-jel?

V: Olyan érzés volt, mintha nekem és O-Senseinek olyan kapcsolatunk lenne, amely inkább hasonlított egy nagyapához és az unokájához, majd egy tanárhoz és egy diákhoz, így O-Sensei képes volt ellazulni, meg tudta tartani a természetes hozzáállást. De O-Sensei kicsit más volt, amikor más emberekkel volt. (nevetés)

K: A mi szempontunkból O-Sensei mint istenszerű egyén képe meglehetősen erős.

V: Teljesen más volt. Számomra mindenekelőtt olyan volt, mintha az unokája lennék, Ő pedig a nagyapám lenne ... Az AIKIDO-ban nagyszerű embernek lenni ezután jött. Nem ugrott át háztetőkön vagy bármi máson. Amikor O-Sensei elfáradt, egy kicsit hátulról támogattam, megmasszíroztam a vállát és hasonló...

K: Tényleg szoros kapcsolat volt.

V: Igen, nem tudom, hogyan mondjam, de valóban az unokájának éreztem magam. Amikor O-Sensei dühös lett, olyan dühös, hogy már azt hittem belehal, de akkor is, ha megkérdezném tőle: "Sensei, elmegyek vásárolni egy kis Daifukut?" azonnal azt mondta, hogy „Igen, kérem!”. (nevet) Talán kissé sértő ezt mondani, de volt egy ártatlan oldala.

Morihei Ueshiba az Asahi Újságban, bemutatón, 1935-ben
Morihei Ueshiba az Asahi Újságban, bemutatón, 1935-ben


Az elveszett technikák visszahozása.

K: A technikát tekintve észrevett változást az Alapítón, miközben őt figyelte?

V: Nem, valójában nem történt változás. Ez valószínűleg még a háború előtti időkből is igaz, mert még akkor is, ha megnézed a Showa 12. évfolyamának (1937), az én születési évemnek a videokazettáját, ez igaz (* Fordító megjegyzése: ez valójában az Asahi News 1935-ös bemutatója). Voltak azonban olyan technikák abból az időszakból, amelyek manapság már eltűntek. Most ilyen technikákat tanítok, de természetesen nehéz.

K: Tehát vannak olyan dolgok, amelyek napjainkra eltűntek?

V: Igen, vannak. Az alapvető technikai elvek ugyanazok, de vannak nehéz dolgok - például a bal és a jobb kéz ellentétes irányba tekerése, amelyeket nem adtak tovább. Ezért nincs is nevük.

K: Nincs nevük?

V: O-Sensei nem nevezte el őket, így nincs nevük.

K: És megpróbálja visszahozni ezeket a „név nélküli” technikákat, amelyeket a mai napig nem adtak tovább?

V: Így van. Ez a munkám, vagyis úgy érzem, hogy felelősségem van ezt beilleszteni a tanításomba. Úgy gondolom, hogy helytelen, hogy vannak olyan technikák, amelyeket O-Sensei használt, de ma már nem léteznek.

K: Hasonló a munkához, amelyet korábban említett, az Alapító szavainak rögzítésével.

V: Úgy gondolom, hogy ha a szavak és a formák (kata) megmaradnak, akkor O-Sensei célja, érzése tovább él, és örökölhető. Végül ez a munka a jövő generációé lesz.

Masatake Fujita sensei 40. All Japan AIKIDO Demonstration, 2002. május
Masatake Fujita sensei a 40. Japán AIKIDO bemutatón, 2002. május

K: Aktívan dolgozott az AIKIDO elterjesztéséért, gondolja, hogy van valami, ami fontos az AIKIDO folytatása érdekében?

V: Van egy mondás - „lépj be a testen keresztül és érj el a szellemhez”. Az AIKIDO egy budo, amely a test és az elme egyesülésével kel életre. Az O-Sensei szavai rendkívül nehezen értelmezhetők, de a test helyes edzése közben természetesen megérted. Vagyis eljön az idő, amikor a test megérti őket. Másképp fogalmazva, ez azért van, mert a test kifejezi a szavakat. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, pontosan meg kell őriznünk mind a fizikai technikákat, mind a szavakat.

K: Mit gondol, mi a feladata a mai AIKIDO világban?

V: A feladatom, hogy olyan tanítványokat neveljek, akik edzenek és megértenek valamit, még ha csak keveset is, O-Sensei érzéseiből. Ez nem olyan valami, amit csak a magasabb fokozatúaktól várok el. Közülük sem biztos, hogy mindenki megérti. Sok ember gyakorolja ma az AIKIDO-t, de még egyetlen könyvet sem olvasott el O-Senseiről. De vannak, akik eljönnek tanulni. A mozdulatok megmaradnak, tehát ha a mozgások pontosan illeszthetők a gondolkodásmódhoz, akkor O-Sensei célja megmarad. Az a feladatom, hogy ilyen tanítványokat neveljek.

Nagyon köszönöm, hogy szakított időt arra, hogy ma velünk beszéljen.
Gekkan Hiden magazin, 2005. március

Az angol nyelvű fordítás itt található: Első rész Második rész

Egy saját emlék:

Fujita sensei számtalan alkalommal járt Magyarországon, legtöbb esetben elkísérte őt Peter Bacas sensei. Rá is nagyon jellemző volt, hogy AIKIDO technikái erőteljesek voltak. Fujita mestert gyakran megkérték a gyakorlók, hogy a keresztnevüket írja fel japán írásjelekkel a gi-re, s ennek a kérésnek a mester szívesen eleget is tett. Volt, hogy hosszú sor kígyózott a mester előtt. Természetesen mint kezdő AIKIDO-t gyakorló én magam is a sorban álltam és mai napig megőriztem az írást amit a mester a kabátomra rajzolt.

Fujita sensei with Peter Bacas sensei
Peter Bacas és Fujita mester.
My name written to my gi
Fujita mester által a kabátomra írt keresztnevem,
amit később hímzéssel "tartósítottam".