Egy aikidoka vallomása.
2023. december 23. V. Cs. Melinda
Művészember létem ellenére/szerencséjére életem több mint felében foglalkoztam/foglalkozom harcművészetekkel. Most aikidózom, már 13 éve az irsai dojóban. Heti két edzés, ahol az aikidó és közel másfél éve a csikung-gyakorlatok mindig újat és mégis ismerőset hordoznak. A gyakorlatok ismétlése sohasem unalmas. Számomra különösen nem, mivel lassan haladok. Ezernyi dolog van egy nap a fejemben, itt hagyom, hogy érjenek a dolgok a maguk tempójában. Mindig van kisebb vagy nagyobb részlet, mozzanat, amit elmém vagy testem épp még jobban helyre tesz. Csodálatos, hogy egy technika sohasem lesz kész, befejezett: mindig van mit csiszolni, alakítani rajta. Ez valakinek frusztráló is lehet, nekem teljesen rendjén való: a világon mindenki csak úton van, a tökéletesség nem itt születik meg: csak törekedni lehet felé. Fegyveres technikával is dolgozunk. Ezek még inkább megmutatják a helyes irányokat és mozdulatokat, de legfőképp kihívást jelentenek mindenki számára precizitás és dinamikusság terén.
Az edzés legfontosabb része azonban nem abban merül ki, hogy mit, hogyan sikerül megvalósítani, hanem az a törekvés, amivel ezt tesszük. A koncentrált figyelem, ami mellett szinte semmivé válnak a hétköznapi gondok és problémák. „Jelen lenni”, „testünkben lenni”, ez a meghatározó. A testtudatos mozgás. Nem lehet úgy hosszú távon egészséges maradni, hogy a család, munka, utazás ezernyi tennivalója okán, testünk nem lélegzi ki a sok benn rekedt, megakasztott mozdulatot, sietséget, stresszt. Edzésen a figyelem állandóan ugrál a „kint” és „bent” közt. Hogy is kell csinálni? Jól csinálom-e? Mégis azok a pillanatok a döntőek, amikor egy mozdulatban ott van a teljes jelenlétem, és még ha nem is tökéletes, de visz magával, alakul, létrejön. A csikung mindezt elmélyíti. Még inkább van idő a „bent” -re. Még inkább háttérbe szorul a „kint”. És mindez állandó mozgásban zajlik; dinamikusan, telve energetizáló mozdulatokkal.
Amikor kimarad egy-két hét, lendületem kevesebb, hamarabb adom magam át a fáradtságnak. Amikor rendszeresen tudok járni, mindig úgy érzem, hogy a fáradtság eltűnik, betegség elkerül vagy gyorsan leküzdhető. Az életerőt érzem.
Melinda 48 éves